Sir Walter Scott - Saint Cloud

Sir Walter Scott - Saint Cloud        /saját fordítás/

Sötétkék fátyolba lágyan takart 
a nyári délvidék éjszakája,
s tízezernyi szikrázó csillaggal
terült Saint Cloud fennsíkjára.

Esti szellők finom fuvallata, 
mint igaz szerelmes sóhaj éke,
panasszal bús roncsodon siratta,
Saint Cloud, hűtlen büszkeséged. 

Dobpergés gördült, messze hangzó,
vadul rikoltó kürt, takarodó,
ti huszárok és hulán* lovasok,
kiket Saint Cloud kvártélyozott.

Tört urnákkal visszavonultak a
a najádok megdöbbent árny-sötéten,
és elnémult a büszke zuhatag,
hallgat Saint Cloud dicsősége.

Kövén lépteink lecsillapodtak,
csendes búját sem törte meg amint 
saját zenénkkel felvertük, sorra,
Saint Cloud alvó visszhangjait.

Tán a lassú halászhálók hallják
a nyárhajnal harmattal hulló dalt,
míg holdatlan légben súlytalan száll
délen, Saint Cloud felől hosszan,

az egyetlen dallam, mely édesebb, 
mint vized azt valaha is tudná, 
bár gyakran találkozott a zene
hercegekkel, szép Saint Cloudnál.

Fület nagyobb gyönyör nem andalít,
mint miénket bűvkörébe húzta,
mikor köréje gyűltünk hallani
szép dalnokunkat Saint Cloudban.

Szegény halandó, oly kevés boldog
perc a része mit élete fizet,
a legkiválóbbak közé sorold
be Saint Cloud-i estjeinket.

***

Sir Walter Scott - Saint Cloud

Soft spread the southern summer night 
Her veil of darksome blue; 
Ten thousand stars combined to light 
The terrace of Saint Cloud. 

The evening breezes gently sigh'd, 
Like breath of lover true, 
Bewailing the deserted pride 
And wreck of sweet Saint Cloud. 

The drum's deep roll was heard afar, 
The bugle wildly blew 
Good-night to Hulan and Hussar 
That garrison Saint Cloud. 

The startled Naiads from the shade 
With broken urns withdrew 
And silenced was that proud cascade, 
The glory of Saint Cloud. 

We sate upon its steps of stone, 
Nor could its silence rue 
When waked, to music of our own, 
The echoes of Saint Cloud. 

Slow Seine might hear each lovely note 
Fall light as summer dew 
While through the moonless air they float 
Prolong'd from fair Saint Cloud. 

And sure a melody more sweet 
His waters never knew, 
Though music's self was wont to meet 
With Princes at Saint Cloud. 

Nor then, with more delighted ear, 
The circle round her drew, 
Than ours, when gather'd round to hear 
Our songstress at Saint Cloud. 

Few happy hours poor mortals pass
Then give those hours their due, 
And rank among the foremost class 
Our evenings at Saint Cloud.


*Hosszas nyomozás után arra jutottam, hogy a "hulán" egy belga-vallon lovaskatona. /Mérget nem vennék rá./
Ide több, a verssel és a hellyel kapcsolatos infót is összegyüjtöttem :-)

http://en-vagyok09.webnode.hu/news/sir-w alter-scott-saint-cloud/