Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Repülni gyáva...
pauleve55• 2014. július 24. 23:41
Megfakult világ a múlt, kihalt sziget,
magam mögött hagyom, kikötve partja
öblein csupán a szétszakadt, kitelt
Idő hajója vesztegel lakatlan.
Előkerült, hajótörött Robinson
énjeim velem maradnak, egészre
érlelődöm, egy kibontható titok
kecsegtet újra éltető reménnyel.
Még van élet, új, a láthatár mögött
világom újratervezésre készen
áll, viaszba tollakat vetek, szökött
madár leszek, ...de nem... hiába, érzem
a félelem mikor lefogja szárnyam,
a mersz kevés, az Én repülni gyáva! /még/
pauleve552014. július 30. 21:00
@noheb: Máriám, köszönöm, hogy olvastad :-)
noheb2014. július 30. 19:13
Kedves Éva!
Már a gondolat... az esetleges próbálkozás is valami!
Nagyon jó volt olvasni szonettedet, remek!!!
Gratulálok!!!
Marika
pauleve552014. július 27. 10:30
@Andicsek: Andreám, köszönöm, hogy jöttél :-)
pauleve552014. július 26. 00:20
@Molnar-Jolan: Köszönöm, hogy jöttél :-)
pauleve552014. július 25. 19:13
@Steel: Köszönöm, hogy olvastad :-)
Andicsek2014. július 25. 16:53
" a mersz kevés, az Én repülni gyáva! "
Szomorú,nagyon szép alkotás..,
Szeretettel ölellek: andi
Molnar-Jolan2014. július 25. 15:46
Szép-szomorú szonett.
Steel2014. július 25. 13:58
Tovább, mélyebbre, mélyekbe tekintő sorok...a zárás különösen.
Szép, magával sodró az érzelmi hullámzása.
pauleve552014. július 25. 08:33
@Sea_Miller: Valóban, így, ma reggel újraolvasva, kicsit drámai... pedig csak egy késő esti hangulat volt :-)
Törölt tag2014. július 25. 07:34
Törölt hozzászólás.