Parttalan

Ha szárnyait bontó pillanat ringat,
határtalanul kiárad a lélek,
s a büszke sirály szabad repülése
tekintetem messzi kalandra hívja,

míg távoli titkos látóhatáron
elindul a végtelen hullám, hosszan
gördül és összetörik nyugalommal
ezernyi cseppre a parti sziklákon,

estbe bukó tüzes égi korong fény
aranyát zizegőn szikrázza, szórja,
illúziók sorra omlanak porba,
vágy követel részt, óhajom álomkép...

...bízva kérlek Uram, úgy parancsoljál,
a tó sima tükrén mehessek Hozzád!