Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Meditálok
pauleve55• 2013. szeptember 27. 23:00
Útnak indulok, légzésem ritmusán át
békés nyugalom kitárt szárnyára emel,
lebeg köröttem sok széthullott darabkám,
testem rezeg, terjed, szabadon eresztett
létem hullámzás itt és most óceánján,
képek suhannak izzó látó idegen,
hűvös áramlásban megnyílnak a csakrák,
mágneses szél süvít élesen, fejemben
áradó érzékelés felvillanásán
testemet kívülről, magasból figyelem
s felfénylő lázas neuronok szikrázzák
keresztül milliárd, ösztönös sejtemen
Kundalini kígyójának energiáját...
...korona csakrámon át visszaérkezem,
érzem ahogyan Én felölti ruháját
s lágyan végigrezeg a földi jelmezen.
pauleve552013. szeptember 28. 20:22
:-)) köszönöm
Mamamaci402013. szeptember 28. 17:31
de nagyon jó vers!:))
bel_corma2013. szeptember 28. 14:38
Ilyen témájú verset még nem nagyon olvastam... :) Jó lett, gratulálok!
Kicsikinga2013. szeptember 28. 12:07
Nagyon szépen írtál erről az ''állapotról''.
Törölt tag2013. szeptember 28. 11:54
Törölt hozzászólás.
Steel2013. szeptember 28. 09:04
''
...korona csakrámon át visszaérkezem,
érzem ahogyan Én felölti ruháját
s lágyan végigrezeg a földi jelmezen.''
Milyen kifejező képsorok!
pauleve552013. szeptember 28. 08:04
:-) időnként én is....
skary2013. szeptember 28. 05:44
:) dejónekedénmindigelaaaszok :)