Mami

pauleve55•  2013. július 18. 12:12

Most nem jön a rím, most hallgat a vers,
egy ideje munkám megnémít,
csak nézem, hogy elfogy az élet s nyers,
valódi halállal szembesít.

Kilencvenhárom év oly nagy teher,
s mivé lesz a test, ha a lélek
már nincs jelen, s hogyan kísértenek
két világ határán tűnt évek

szellemei, s tehetetlenül, de
még önzőn jussát követeli
a pusztuló, halódó porhüvely,
s a feladatom segíteni

vele az úton együtt haladva
várni a véget békén, hitben,
s a megrendítő, szent pillanatban
magához öleli Őt Isten.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Molnar-Jolan2013. július 22. 21:50

Nagyon tetszett.

pauleve552013. július 22. 21:30

Ilikém, örülök, hogy újra látlak. Köszönöm, hogy itt jártál. :-)

bakonyiili2013. július 22. 21:29

Kedves Éva!
Szeretet árad e fájdalmas sorokból! Az élet állomásai: születünk, tanulunk, ballagunk, dolgozunk, nevelünk; már nem
nevetünk, s megyünk... el, végül!
Szeretettel, szívvel olvastam e kedves versedet: Ili

pauleve552013. július 18. 22:13

:-) Olyan jó, hogy elmondhattam Nektek... megvisel.

Törölt tag2013. július 18. 21:51

Törölt hozzászólás.

10082013. július 18. 20:26

Meghatóan szép vers
az elköltözésről
és az elengedésről

Gratulálok!
Zsu

pauleve552013. július 18. 19:26

Köszönöm Nektek!
Kedves, tündéri mamiról van szó, akit réges-rég ismerek, bizalmába fogadott és most már az útja legvégén járunk... mintha családtag lenne...

PK2013. július 18. 19:26

Megható, nagyon!

Andicsek2013. július 18. 18:02

:( Ölellek

Mygan2013. július 18. 14:54

:)

Törölt tag2013. július 18. 13:55

Törölt hozzászólás.

mezeimarianna2013. július 18. 13:10

nem baj ha nincs rím csak írj írd ki ami benned van...a végén ott a hit hát adjon neked erőt elviselni és a szeretet ami körbevesz...

Torpilla31812013. július 18. 12:51

Jaj....
ezt nem tudtam végigolvasni könnyek nélkül...

Ölellek Éva!!