Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Mami
pauleve55 2013. július 18. 12:12
Most nem jön a rím, most hallgat a vers,
egy ideje munkám megnémít,
csak nézem, hogy elfogy az élet s nyers,
valódi halállal szembesít.
Kilencvenhárom év oly nagy teher,
s mivé lesz a test, ha a lélek
már nincs jelen, s hogyan kísértenek
két világ határán tűnt évek
szellemei, s tehetetlenül, de
még önzőn jussát követeli
a pusztuló, halódó porhüvely,
s a feladatom segíteni
vele az úton együtt haladva
várni a véget békén, hitben,
s a megrendítő, szent pillanatban
magához öleli Őt Isten.
Molnar-Jolan2013. július 22. 21:50
Nagyon tetszett.
pauleve552013. július 22. 21:30
Ilikém, örülök, hogy újra látlak. Köszönöm, hogy itt jártál. :-)
bakonyiili2013. július 22. 21:29
Kedves Éva!
Szeretet árad e fájdalmas sorokból! Az élet állomásai: születünk, tanulunk, ballagunk, dolgozunk, nevelünk; már nem
nevetünk, s megyünk... el, végül!
Szeretettel, szívvel olvastam e kedves versedet: Ili
pauleve552013. július 18. 22:13
:-) Olyan jó, hogy elmondhattam Nektek... megvisel.
Törölt tag2013. július 18. 21:51
Törölt hozzászólás.
10082013. július 18. 20:26
Meghatóan szép vers
az elköltözésről
és az elengedésről
Gratulálok!
Zsu
pauleve552013. július 18. 19:26
Köszönöm Nektek!
Kedves, tündéri mamiról van szó, akit réges-rég ismerek, bizalmába fogadott és most már az útja legvégén járunk... mintha családtag lenne...
PK2013. július 18. 19:26
Megható, nagyon!
Andicsek2013. július 18. 18:02
:( Ölellek
Mygan2013. július 18. 14:54
:)
Törölt tag2013. július 18. 13:55
Törölt hozzászólás.
mezeimarianna2013. július 18. 13:10
nem baj ha nincs rím csak írj írd ki ami benned van...a végén ott a hit hát adjon neked erőt elviselni és a szeretet ami körbevesz...
Torpilla31812013. július 18. 12:51
Jaj....
ezt nem tudtam végigolvasni könnyek nélkül...
Ölellek Éva!!