Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
liliom-léptű halott esélyek
pauleve55• 2015. február 12. 14:25
/anyámnak/
...mert gyűlöltél, a liliom-léptű lányt
bennem önként megöltem, és újakat
kerestem közben, akik majd ezután
helyetted sem szeretnek, és magamba
halt értük a rózsa-léptű gyenge nő,
de rám emelt kezem Isten lefogta,
és a felnőtt, gabona-szőkén termő
anya túlélte bent pusztításomat,
belőlem lépett az élet előre,
jövőbe véstem kitartó déenes
jelem, hozzám érkezett meg és tőlem
indult a Lélek, Isten üzent velem;
de tél lett, s ketten maradtam egyedül,
egy különös asszonnyal bent, ki halott
én-ek esélyeit hordja legbelül,
- kriptája óvja fagyott sors-magzatom.
pauleve552015. február 14. 19:21
@BakosErika: Erikám, köszönöm!
pauleve552015. február 14. 18:14
@noheb: Máriám... köszönöm
pauleve552015. február 14. 17:02
@petruchio: :-) anyámé az érdem, nélküle ez nem jöhetett volna létre :-/
noheb2015. február 14. 15:04
Kedves Éva!
Félelmetes, nagyon nehéz bármit is reagálni! Te a legtisztább szeretet hiányáról írsz, rendkívül fájdalmasan!
Mária
Törölt tag2015. február 14. 10:08
Törölt hozzászólás.
petruchio2015. február 14. 10:06
elgondolkodtató vers....nagy-vers....
pauleve552015. február 14. 10:03
@deakeva: Évám, köszönöm, hogy olvastad.
pauleve552015. február 13. 17:14
@Rozella: Látod, csak nyűglődök... :-/
deakeva2015. február 13. 16:56
Önmagad, elénk táró művészi sorakró, bizony van mit gondolkodni. Mindig nagyra értékelem verseid.
pauleve552015. február 13. 12:48
@Ernest: Köszönöm és valóban, jól látod, kedves Őrni, ez a dolog még mindig, annyira élesben zajlik, hogy a talán a végére sem kellett volna pontot tennem :-)
BakosErika2015. február 13. 05:41
Megrázó, de nagyon jó vers, Évám.
Szeretettel olvastalak.
Ernest2015. február 13. 02:32
látooom kedves Éva, hogy Te is a vers végén szereted csak igazán a pontot... :)
Jól megírtad, gratula!
pauleve552015. február 12. 22:01
@Molnar-Jolan: Jolim, köszönöm, hogy olvastad. Valahogyan "restimulálódok" újra meg újra... gondolom erre van szüksége a lelkemnek. Biztos ami biztos, egy órája, hazafelé, a sötét bicikliúton jól kibőgtem magam, szóval javulok :-)
Molnar-Jolan2015. február 12. 21:29
Borzongató...ahogy megírod a földolgozhatatlant újra és újra... talán könnyebül a kín is, Évám.
Rozella2015. február 12. 19:38
Évám, megbocsátani a legnehezebb, és nagyon klassz, hogy neked ez sikerült...
skary2015. február 12. 19:09
...
hextorini2015. február 12. 17:47
Szép.
pauleve552015. február 12. 14:54
@Törölt tag: Köszönöm, hogy olvastad :-)
Törölt tag2015. február 12. 14:51
Törölt hozzászólás.