pauleve55 blogja

Spirit from the Bottle

When underhand rocking words 
prepare the area for attack,
when telltale glances' shiver
tears down the bastion of defence,

the collapsed common sense dimly
haunts around emotions' kind havoc,
and the gods' little, wicked
soldier, Cupid, puts his poisoned arrow's

cross hairs on us, we have no 
other choice, while Amor's guffaw
fills up the night, we must follow
our destiny's crazy path,
time is ready to start, so come, let's play love!

*

Szellem a palackból

Mikor a ravasz, elringató szavak 
felkészítik a helyszínt támadáshoz,
ha áruló pillantások rohama
alatt leroskad a védelmi várfok,

az ájult józan ész halvány kísértet
az érzelmek gyöngéd vérontása közt, 
és az istenek kis gonosz vitéze,
Cupido, mérgezett nyilának ködös

fókuszába vesz, más választás nincsen,
míg az éjszakát Ámor röhögése 
tölti be, nekünk muszáj, követni kell 
a fátum kerge útját, vár a végzet
startra készen, hát gyere, 
játsszunk szerelmeset!





/saját vers saját fordtással/

"You cannot step twice into the same river." - Heraclitus
"The whole is more than the sum of its parts." - Aristotle


„Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba” - Hérakleitosz
"Az egész több, mint a részek összessége." - Arisztotelész


Sum of the parts - algebraic calculus

Yes, surviving, smashed into tiny parts
there is no glue to undo the fell crash,
to tide over the exploded sadness
across the ruptures' deep-obscure ravine;

the puzzle's dead solution falls into
incomprehension of absurdity,
the helpless sorrow blindly errs within
irreversible operations' truth, 

how to step twice into the same river?!
...shh... a real face breaks the surface of horror,
parts' sum is less than the ancient whole all,
but more than enough for a new original.


*


A részek összege - algebrai művelet

Igen, túlélni, apró darabokra törve,
nincs ragasztó, hogy visszacsinálja az épet,
hogy a törésvonalak feketére égett
mély szakadékaiból éledt kínt legyőzze;

a rejtvény halott megoldását a fájdalom
képtelensége nyeli el, s a tehetetlen
bánat sok visszafordíthatatlan művelet
kőkemény igazsága közt tévelyeg vakon;

abba a folyóba kétszer hogyan léphetek?!
... csss ... a borzalom tükrét egy igaz arc töri szét,
a részek összege kisebb, mint az ős egész,
de egy új eredetihez több is, mint elég.



/saját vers saját fordítással/

Nézd, lebegő szürkébe
fáradnak a fények,
és észrevétlen elém állnak
a fák alatt rejtőző árnyak;

téged látlak,
ismeretlen, 
vibráló arcéledet
vetíti képzeletem,
lassul a csönd, békét csicsereg
a lombkoronák sűrűjében
elpihenő élet,
valószerűtlen e perc, mint a
vackára mellettem siető
mókus derűs bizalma,
érzem, ahogy elfut,
itt, a könnyező párába bújt
fenyőtörzseken túl,
már az égre vezet fel az út;

eltompulnak a hangok,
titkot gomolyog a tó
lustán a túlsó partról,
- ez is egy hosszú nap volt - 
az alvó híd pillére 
még rám köszön sötéten,
és a halszagú széllel
lassan hazaérek;

kisuvickolt csillagutakon
félve zizeg, most fakó a Hold,
míg végre,
kinyújtózik az égen
a rejtekadó éjjel.

Kozmikus vonzások erőterében
mágneses zivatar tépte a szárnyad,
kvantum húrokon megrezdülő lényed'
húzta a sötét űr energiája,

vibráló napszelek zengve dobáltak,
s a sarki fény zuhatagában Földre
szakadt a vágyad, - friss monszun a tájra...
...száraz tetőmre koppannak a csöppek,

jöttödnek hangjai megváltják csöndem,
a galaxisok karja már hiába
ölelne magába, érzésem őrszem,
kint fájdalmas érkezésed vigyázza,

bent a Plejádok fagyott tüze üzen;
ringató kezemmel bekötöm sebed,
csillagporos arcod völgyei felett
bársony békém borítom szemlesütve;

nézd, én úgy vagyok megírva - csak neked,
szép Fényutazó Csillaggyermek.

http://en-vagyok09.webnode.hu/news/a21-h iding-rejtozo/




Hiding

Your footprints fade on dirt roads 
in our lost Home's rustling pine forest,
your silent voice softly soars over
the boundless Time's eternal foams,

your woeful smile palely reflects
through each dying sunset, your innocent
teardrops' pearl fall on my seashore, when
waters are singing melody of sadness.

I search you in blissful glory of morning 
sunrise, in weary lights when evening 
sun dies, I look for you in falling

night stars, while a smooth breeze stilly
sighs my crying for magical, lost dreams, oh Dear,
may your way be shepherd by these tears...


Rejtőző...

Földutakon fakulnak a lábnyomaid
elvesztett Otthonunk zúgó fenyvesében,
elhaló hangod íveli át gyöngéden
a végtelen pillanat örök habjait;

bánatos mosolyodat tükrözi minden
lángoló alkony, a könnyeid ártatlan
gyöngyei tengerpartomra hullanak, ha
szomorú éneket súgnak a nagy vizek.

Téged kereslek reggel az áldott hajnal
tündöklésében, s a fáradt fények alatt,
ha este meghal a Nap, kutatlak hulló,

nyári csillagokon, míg egy szellő dúdol
én eltűnt álmokat siratok; ó, Kedves,
őrizzék utadat ezek a könnycseppek...






/saját vers saját fordítással/