Andante

Nekem ne készíts veled közös álmot,
tudod, az álmodóm én magam vagyok.
Értem ne hozd a földre mennyországod,
sajátomban, tudod, boldogan lakom. 

Ne kényeztesd fájdalmamat, ha engem
bánt a lélek, gyógyírra csak magamban
lelhetek, és kérlek, hogy ne védelmezz,
hidd el, identitásom zavartalan.

Csupán csak élj, ahogy tebenned él az 
"én", önmagaddal békén, nyugalomban, 
saját magad legyél, és akkor, néha 
bekopogtatok hozzád óvatosan,

és te néha-néha benézhetsz hozzám
szelíden, és ha tetszik amit látunk,
a megbecsült, tisztelt, másik valóság,
egymásra nyitjuk saját szent világunk,

olykor-olykor egymáshoz, figyelmesen 
vendégségbe járunk, csak vigyázva, ne
törjön össze senki lelke, sem remek
étkészlete és talán, egyszer majd egy

lehet kettőnk külön is teljes álma,
és apránként bonthatunk ajtót, falat,
ha megérkezünk a közös határra,
de szabad lényünk örökre megmarad.