Amit adok I.

Csak az az enyém, amit adok!
Létezésünk folyamatos energiaáramlás, végtelenül hömpölygő, megállíthatatlan folyó. Sodrásában utazunk "Örök Változás" nevű hajónkon a régitől az új felé. Életenergiánkat az Adás-sal tartjuk mozgásban. Akár a vízvezetékben áramló ivóvíz, friss energiánk is csak akkor tud hozzánk megérkezni, ha elajándékozunk a régiből, - ha a kinyitott csapon keresztül kiengedjük az állott vizet. 
Eddig egyszerű a dolog, nélkülünk is működik. A mi feladatunk ennél fontosabb.
El kell fogadnunk felelősségünket, tudnunk kell, mi magunk hozzuk létre az áramló energia minőségét. A világgá küldött negatív energiájú Adás hasonlóan kellemetlen következményeket vonz, míg a pozitív jellegű energiacsomagért cserébe szeretettel teli választ kapunk. Ezt a hasonló energiák vonzódásának egyszerű törvénye garantálja.
Egyszóval nem mindegy, mit is adunk. 
Adásnak minősül a goromba, rosszindulatú átkozódás és a szeretettel teli áldások kiáramoltatása is. A különbséget saját bőrünkön érezzük majd, amikor cselekedetünk ellentételezése - a Kapás - jelentkezik életünkben. 
Amikor egyszerre csak összesűrűsödnek az események, sok rossz dolog csap le ránk - akkor érdemes egy kis önvizsgálatot tartani. Gond lehet kiáramoltatott Adásaink minőségével. Akár öntudatlanul is hibázhatunk. A negatív, pesszimista gondolati sémák automatikusan szétkürtölik a rájuk jellemző energiát.
Rövidesen pedig a válasz is megérkezik. 

Ebben a lélektani pillanatban, saját érdekünkben, erős elhatározást kell hoznunk. Ezentúl csak pozitív Adást küldünk a környezetünk felé. 

Kis önző, buta egócskánk ilyenkor felhorkan.
Ő bizony soha, senkinek, semmit sem akar adni. Jó dolgokat pedig még úgy sem. Ő csak kapni szeret, mindent, azonnal megkapni.
Ez a lehetetlen szándéka - természetesen - kudarcba fullad és tulajdonosát állandó boldogtalanságra ítéli.
Egónkat  Adás - Kapás ügyben sem érdemes meghallgatnunk.
Lelkünk sokkal jobb válaszokat ajánl.
Üzenete először talán furcsának hangzik, de adjunk esélyt neki-magunknak és a jónak.
Nem baj az, ha elsőre még ellenérzésekkel küzdünk. Minden változás nehéz!
Egyszerűen csak döntsük el, hogy mostantól mindenáron jót teszünk és nem várunk ellenszolgáltatást a jó cselekedeteinkért. 
Szimplán és egyszerűen - "l'art pour l'art" - jók leszünk.
Egócskánk azonnal lehülyéz minket és irigyen számolgatja önzetlenül odaadott szellemi-anyagi javainkat. Úgy hiszi szerencsétlen, hogy érdemtelen embereket halmozunk el bőkezű jóságunkkal.
Pedig dehogy! Minden egyes önzetlen jótettünkkel - legyen az csupán egy kedves szó, egy biztató mosoly, - mindegyikkel saját magunkat gyarapítjuk. Tudniillik a visszaáramlás során pontosan ugyanilyen minőségű lesz a Kapás. 
Befektetés ez a legjobb értelemben, megelőlegezett szeretet. 
Hógyisne! - óbégatja egócskánk - majd pont én kezdjem! Talán, ha jó lesz hozzám valaki, utána, esetleg viszonzom!
Mint eddig minden ötlete, ez az elmélete is zsákutca.
Ameddig a rosszat árasztjuk magunkból kifelé, addig nem képes a jó megközelíteni minket. A negatív energia csak negatív energiát vonz.
Meg kell törnünk a folyamatot és megtenni az első lépést.
Sok rossz után az első jó Adást önzetlenül, feltételek nélkül, bizalommal.
Ezen az első, bátor döntésen fordul meg a folyamat.
Bár a korábbi negatív kiáramoltatások következményei még utolérnek minket, de az élet így is rohamosan javulni kezd.
És ez - ugye? - nem utolsó szempont!