Ad Aeternum

Régen...

...lágy, tiszta anyagból készültem, neked,

de mocskos falakról rám folyt a szégyen,

megsebzett könyörtelen gyűlöleted,

s te nem segítettél, hiába kértem...

szennyes szívekben kutattam arcomat,

tükrökbe néztem, magamon nevettem,

szutykos odúkban könnyeim elfogytak, 

küszködtem alantas, torz vonzalmakon,

sárosan botlottam fekete szívvel,

súlyos utálat megpihent vállamon,

meghalni vágytam, de észrevett Isten...

           már Vele ballagok álmodó hitben... 

...lásd, beérett a perc, Anya elengedlek

és önmagamért neked megbocsájtok,

végeztem vak haragom terhével mert

elmúlt az ősrégi családi átok,

mit sebesült lélekkel vonszolhattak

anyák és velük gyötrődő lányaik,

mi otthoni pokollá változtatta

generációk mennyei álmait,

mit gyöngeség táplált, durva félelem

hizlalt míg sátáni rém lett mindahány

vadul kimondott goromba, értelem

nélküli szóból, de megtört a varázs!

           Atyám látni engedte szenvedésed... 

           lágy, tiszta hittel betakarlak téged...

...összetartozunk, hisz a lélek rokon,

közös feladatunk megoldásában

együtt dolgozunk, örök társak otthon,

összeköt sok földi élet, egymásban

meglátva felsőbb, bölcs szellemi lényünk

fényét, kudarcban végződő leckénket

megértjük, sohasem hiába élünk

s küzdünk e csalóka anyagi létben,

hol munkánkban csupán röpke számvetés 

testünk halála, s esélyt ad Teremtőnk 

újra, javítani minden tévedést,

mert érti, az ember gyönge, esendő... 

          vársz rám - tudom - gyógyító kegyelemben,