3. ..... és jöttek a rágcsálók ......

pauleve55•  2013. július 23. 21:15

A négylábú emlősök sorát most folytassák a táncoló egérkék. A fekete-fehér foltos egér házaspár mindkét tagja őrült iramban forgott saját tengelye körül. Szédülésnek nyoma sem látszott rajtuk. Teljesen váratlanul, minden ok nélkül hagyták félbe éppen végzett tevékenységüket és kezdtek dervis táncukba. Forogtak, forogtak, majd váratlanul megálltak és folytatták az imént félbeszakadt munkát.

Az apró, foltos állatkák időről időre nagy kupac miniatűr rózsaszín egér utódot hoztak létre. A jobb sorsra érdemes egér gyerekek közül egy sem érte el a felnőttkort. A zaklatottan pörgő-forgó szülőpár néhány nap alatt elfogyasztotta az egész almot.
Egy napon Anita - aki nagyon kedvelte a kis foltos rágcsálókat - rémülten vette észre, hogy az ismételten friss anyává vált egér asszony vékonyka, szürkés-rózsaszínes piszkafa lábára szorosan rácsavarodott szál cérna egészen elzárta a végtag keringését. Azonnali mentőakcióba kezdtünk. Egyikünk szorosan fogta a visító és hihetetlenül nagyot harapó sérültet míg a másik megmentő manikür ollóval óvatosan bontogatta a szorosan csavarodó cérnát a vékony, törékeny és már sötét lilává változott egér lábról. A sikerrel végződő akció után családjához visszatérő egér anyuka nagy ijedtségében jó étvággyal belakmározott újszülötteiből.

Úgy emlékszem Sándorék elköltözésük után nemsokkal az egérkéket is magukhoz vették, hogy a fáradhatatlan táncosok ezután náluk folytassák dicstelen szülői tevékenységüket.

Szinte csak napokra maradtam rágcsáló nélkül. 2001 május végén Csabikám fehér aranyhörcsög párt hozott ajándékba. Néhány hónapig - talán egy évig - hörcsögék vígan éltek és szaporodtak, hogy a felnövekvő új nemzedék elajándékozása még több fejtörést okozzon. Végül többszöri kísérlet után hörcsög fater ügyesen megszökött kis üvegezett családi fészkéből és elő sem került többé. Valószínüleg az éppen nyitott előszobaajtón keresztül egyenesen az udvar szabadsága felé vette az irányt. Neje őnagysága még bíbelődött egy ideig az éppen esedékes szaporulat gondozásával, de végül mégsem vállalta az egyedülálló szülő szerepét és jóízüen elfogyasztotta feleslegessé vált gyermekeit.

Néhány hét múlva ő maga is eltávozott az örök vadászmezők irányába.

Legkülönösebb rágcsálónkat - egy degut - Miklós kapta ajándékba. A hörcsöghöz, egérkékhez viszonyítva nagy testü házikedvenc számára emeletes lakóhelyet állítottunk össze. A földszinti sokszögletü üveg edényre emelet gyanánt az éppen hozzá illeszkedő régi papagáj ketrec került. Fura kis különlegességünk idegesen, zaklatottan és sűrűn nyiszorgó-nyekergő hangot hallatva hajszolta magát fel-alá két emeletnyi birodalmában.

Persze mondhatnánk, hogy ajándék degunak ne nézd a fogát, de ebben az esetben lehetetlen lett volna figyelmen kívül hagyni a kis állat fogazatát. Napokon belül szétrágta kétszintes ketrecének felső, fa lécekből és vastag drótból készült emeletét. Metszőfogai rémisztő hatékonyan morzsoltak össze minden üvegnél lágyabb anyagot.
Tragikusan rossz idegállapotában megállás nélkül rohant-rágott, rohant-rágott.
Az éjszaka csendjében az egész ház zengett a fogságba esett őrült, rab rágcsáló menekülési kírérleteinek hangzavarától.
Máskor szívszakasztó szomorú nyiszorgását hallgattuk fél napon át.
Szerencsére néhány hét után sikerült rábeszélnem Mikikémet, hogy adjuk meg a hőn vágyott szabadságot idegösszeomlott rabunknak. Szép meleg, érett gyümölcsben gazdag szeptember elején kivittük degunkat a kert végébe, ahol néhány pillanatnyi hezitálás után végleg eltünt az árokpart sűrü gazos, cserjés vadonában.

Remélem jutott neki néhány nap - hét? - boldog szabadság.

Hasonlóan erős metszőfogakkal és hasonlóan szerény elmebeli képességekkel rendelkezett egyetlen nyulunk, Húsvéti Olga. Olgát, a kedves hófehér nyuszit Csabikám húsvéti ajándékként kapta párjától, Zsuzsitól. Az állat biztonsága érdekében első udvarunkban gyorsan, hevenyészett kifutót kerítettünk el. Olga itt töltötte rövid élete nappalait, míg éjszakára bezártuk - nem emlékszem hová! Valószínüleg a hátsó kamrában lett berendezve éjszakai szállása.

Kis buta, bájos nyuszikánk hamarosan megelégelte kifutója szűkösségét és egy ügyes akcióval felszabadította magát. Hogy az élmény még teljesebb legyen, gyorsan be is zabált a kert lédús, gusztusos friss fűvéből.
Ohhhh "green, green, grass of home"!
Valószínüleg túl fiatalon választották el anyja mellől, ezért emésztése még nem állt készen ilyen nehéz táplálék feldolgozására. A szabadban elköltött ebéd után Olga gyors tempóban felfúvódott. Másnap reggelre hordó hassal, holtan hevert.

Húsvéti Olga utolsó útja a hátsó kerti kisállat temetőbe vezetett - a nyúl nemzetség egyetlen képviselőjeként azóta is ott alussza örök álmát.

Természetesen itt még szólni kell a lakásba rendszeresen betévedő mezei egerek látogatásairól is. Volt köztük olyan vakmerő, aki a szobai mennyezet gerendái közül pottyant lakásunkba és éjszakákon át reszelte-rágta az éppen hozzáférhető bútorainkat. Vesztére sikerült megcsípnem, amint épp a kamra ajtó keretének tetején sétál. Mindenféle fóbiától mentes lélekkel és házi papuccsal ütöttem agyon - oh borzalom! Hasonlóan szemtelen társa a konyhai plafon résén keresztül zuhant - szó szerint - Anita nyaka közé! A hátán végigszánkázó egér megjelenésekor Anita szerencsére megőrizte lélekjelenlétét. Égből pottyant vendégünk nagyon rossz állapotban kapkodott levegő után, majd egy-kettőre kimúlt. Na, ez a szomorú látvány már felzaklatta csupaszív Anitánkat.

Más alkalommal, sötét téli délutánon suliból hazatérő Miklós gyerekem éppen a szobai ajtót próbálta kinyitni, de érezte, valami ellenáll lendületének. A további eröltetés hatására mégis kinyíló ajtót az alá szorult és akkorra már palacsintává lapított mezei egérke akadályozta.

Hja, így jár aki rosszkor van rossz helyen...... Korábban öreg, viharvert, félszemü Kancsi macskánk kíváló vadászati technikával a konyhaszekrény mögül varázsolta elő a kertből betévedt egeret.

Hiába, ez már csak a természetközeli falusi élet velejárója...!

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!