Este

nudli62•  2019. június 3. 17:03

Mintha rozsda marta volna, Oly vörös volt az ég alja.
A fák alján már sötét járt,
Tetejükben szellő bújkált.


Elvonult a nagy vihar is,
Letört ágak itt is, ott is.
Éles füttytől zeng a liget,
Tücsök száza, koncerthez kezd.


A rigók most elhallgatnak,
Véget vetnek már a napnak.
Nádas mélyén szúnyog zümmög,
Fecskék hada égben röpköd.


Felgyúlnak lassan a csillagok,
Sötét éjben, haza felé ballagok.
Tegnap ember voltam,
Ma lágy szellő vagyok....













Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

nudli622019. június 12. 18:05

@stapi: köszönöm 😃:)

stapi2019. június 12. 01:59

Szép vers - váratlan fordulattal. Gratulálok!

nudli622019. június 6. 11:34

@mantra: köszönöm 😘

mantra2019. június 5. 16:30

Szép :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom