Tudom, ember

Elhagyottak rezdülésében,

keresve a reménységet,

hivatásra ébredő hitvallásban,

hívásra szólító kényszerűségben,

koplaló sémájú tényszerűségbe.

Világot látva szembesül az élet,

talaján állva ébredünk a tétre,

vacillálunk mert hát miért ne,

vissza-vissza térünk élve.

Nappal a lappangó frissesség,

éjszaka a kitartó képzelgés,

elveszettségre világosodik napja,

ridegségre vallomás a holdja.

Pataki Ádám (2026.08.01)