Tiszta méz

patakiadii•  2025. január 31. 19:54  •  olvasva: 136

Ahol van tér ott tudni kér.

Ahol vár, ott reneszánsz tár.

Ahol bál, ott báj vár.

Ahol türelem, ott idő zár.


Ki néz, az tudni kép.

Ki lát, az tudásában ép. 

Ki hall, az dúdolása nép.

Ki érzi, az érintése tép.


Itt vagy, azt tudni kit?

Itt fent, azt látni lét.

Itt lent, azt érezni miért.

Itt bent, azt gondolni kiért.


Együtt aki, fejben léptető kettő?

Erre aki, tenyerében méz termő.

Engedd aki, tisztás peremén léptető.

Előjön aki, nyugalom otthonában kellő.


Gyönyörűség jöjj, áramló természete alapja.

Gyenge jöjj, erősnek segítő atya.

Gyér jöjj, gyémántnak ékes akaratja. 

Gyermek jöjj, vesd magod magadba.


Pataki Ádám (2025.01.31)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

patakiadii2025. február 1. 21:22

@Mikijozsa: köszönöm! Igen mindenképp! Szép estét!

Mikijozsa2025. február 1. 19:31

@patakiadii: már az első sor nagyon ütős, szerintem, mert ugye "Ahol van tér ott tudni kér" ez tényleg jó megállapítás, saki jól hal az dúdol - szval, jók a metaforák, remélem ég írsz jókat, sok sikert szépe estét
Mikiapó

patakiadii2025. február 1. 18:04

@Mikijozsa: köszönöm! Mi tetszet meg versben?

Mikijozsa2025. február 1. 11:21

széplett van benne sok meghökkentő pozítiv értelemben gondolom