Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Tenger
patakiadii• 2025. november 3. 17:34 • olvasva: 24
Mesél a tenger, áramlik, képzeld, elkap mélyen, csillog itt éjjel.
Mely gyermek betegségbe térve,ellensúlyba érve, mesélve égnek.
Csillagokra térve kezébe nézet,meglátta a milliónyi csöppségeket,dúdolták szentnek, mesélte kendnek.
Irományos sarla, ki botja tartja, és ha botját elejti, a vég vagy a kezdet képe jön szeme elé?
A gond a gondolatát vakarja, a vakond pedig ásását kaparja? Kásás ez a föld, úgy bíza, de az áramlás bot nélküli, és olykor kegyetlennek érződik. Na, mond kend, látod már benne kegyességet?
Szellemek hívatnak, hogy tanulj,itt vannak, hogy érj, valódit hogy tégy. Keleten, hogy aztán nyugaton, nyugaton hogy aztán északon, északra, hogy megismerd a delet, na aztán derengj újra itt, gyerek.
Pataki Ádám (2025.11.02)