Krémes érme sámla ámbra.

Tűzdelt tégben  omlós régben.

Tűzdelő őzike ugró glóriában.

Tűnek szálja fonalában ékes.

Tűr türelmében mennydörgő közepében.

Erszénye pillérje ménje lénye.

Erdő érmén érnek krémje. 

Edződik ménje lénye pillér erszénye.

Ereje combja, dombja, ámbra szája.

S talaj ajtaján láp mezejét járva.

Sánta várta, tenger szemével.

Sejt adta külső adottság érmével.

S belső csepp adta krémje gyümölcsével.

Tündéri alak, gazdag gyökér.

Tükrön alap, pillér tapad.

Tünemény szalad, karja szakad.

Tekeng sámla, ébred párja.

Emlő gyökere hívó cseppje.

Elmélkedve rágva éber mára.

Eredendő tenger, őzike  cseppje.

Embrió, trió, ebből palánta néked. 

Nedű hívja, sáska rágja.

Nővény növel, gyökere mélyed.

Nektár tiszta, léte hívja.

Nadály cseppje, őzike kékes.

Vándor őz, terjed természetben.

Vitt és vett, evett és ivott.

Vénje glóriát terjeszt cseppje tengerében.

Vétlen éppel, lápban léptet.

A léptek mezején, időzve szenderült.

Alfa tenger mosta el cseppje ékét.

Az őzike vágtatva ébred, nedűtlen közepén.

Altató mezőt tenger mosta már időtlenül. 

Gyermek vándor, üveges cseppben.

Gyógyszert várt, üveges erszényben.

Gyártott tettel, üveges krémben.

Gyermeki emlékezet, üveges felejtésben.

Sten az őz aki természete révén, felfedezte felejtését.

Krémes cseppen időzve, nedűtlen  tenger emlékezésével egybe olvadt létével.

Te is Sten vagy.

Pataki Ádám (2025.01.30)