Patakiadii versek

Éjjeli napfelkeltében a folyó csillogásában,
Megjelenő tündöklő elgondolásba réved,
Mily nehéz számára tündöklésének kulcsát szívére helyezni, és önmaga erőséget megismerésbe részesíteni?

Az egy talán kettő, a kettő talán három.

Az első kulcs a birtokló, a bitorló uralja, úgy tudod felismerni hogy megérkeződik és eltávozik mint egy hullám, de ami marad az valós maradás, vagy csak csillogás?

A második kulcs a gyökérzet, az érzelmek uralják, a bitorlóval rezonál mint egy testvérpár, ami kéz a kézben jár, felismerése képszerű, de nagyszerű, s elfogadásra oldódó. 

A harmadik kulcs a legősibb, a princípium,
amely az első kettőt magába foglalja úgy, hogy a szívébe engedi eggyé válásának szintézisét, amíg a férfi megteremt, addig a nő befogad, ennek felismerése az egység megismerése.

Pataki Ádám (2025.09.14)

Visszatérés az édenbe

Édes hát nekem a változás, hol visszatér, hol térbe kitér,
a holnapja a holdja, amely áthatja, napja atyja.

Jól hallom, atyja?

Ki önmagát tartja atyja,
az változása is ismeretlen ismertető,
hívatja anyja karja az eredő, termő.

Üdvözlégy, gyermek.

Ismeret a gyökered,
tartalma az alma, a tudás hatalma.
Készen állsz-e a halál napjára?

Játék elkészült,
tisztás most zagyvás,
tisztítás lehet megoldás,
de az egyben az állomás?

Álmod a tudástárad,
de a szemed a éber léted.
Elfogadod hát éberséged?

Elfogadom.

A látásom olyan, mint a város,
mely telített és zsibongó.
Ó, várjunk, ez nem is a látásom,
hanem a gondolati világom kivirágzása.
Látásom inkább az, amely gyökeret vett
a látott zsibongásba,
és azonosult a történettel.

Értem.

Tehát a tiszta értelem,
amely a lételem küldötte,
aki pedig ebbe létező,
az éltető teremtő.
Ó, ki én, és ki te,
felismertetője, visszatérő ismerő,
és talán terhelő,
de aki a tükröt forgatja,
az történetét elfogadja.

Pataki Ádám 2025.09.07

Hinta palinta, cincogó hívja ma, irányra kerít ma.

Pacsirta érkezik gyere gyere mezsgyére,

csip csip, csicsergő, bőséges éneke,

cip cip, cipcirip, muzsikára ébredő,

zöldellőn pattogó tücsi öcsi trükkös löcsi.

Csiripel békésen fatetőn éginek néninek,

mattot ad veréb ma, mama hív ebédre,

Futi fut zihálva éhesen kopog már,

itt vagyok, jövök már gyermekem,

Vetkőzz le, öltözz át, moss kezet,

indulj már várunk rád, itt vagyok ragyogok.

Cincogok családdal éneklő képekben,

Mesélő dallammal gyermeki nappalban.

Pataki Ádám (2025.02.16)

Edeme harkály harsonát komponál dengetve derengi népdala dadogó álma refrénjét.

Serken csapja arca száját, almát harap harang párja erdő kendő szalma szálja,

kopp-kopp fakopáncs hápog hát itt szent.

Ugrat a béka játszó szónoklata látó magasán, brekk-brekk kréta kori palló szélén, brekegi égi népét hapci tapsi, mormor ma hapsi. Álmodom idom módján, mely hallani mindenütt mégse látszik mindenütt, mégis jelen szellemében brekegve csillogtatja belseje adta külsejét.

Egyszer kopáncsol és több ezer irányba halják kopogása térképét, háp-háp Edeme készen állsz az álom jurta jövendölésének? 

Pataki Ádám (2025.02.10)

Alkalomadtán alkonyodó kivirágzások jelentkeznek- 

gyökeres földön, öntözve ösztönző megújulásban.

Változó számban száll egy-egy virág szál,

Váltakozó illat burjánzásban poroza a rétet,

Gyökerei által eret vet gáncsolt földelőn.

Hálózata egyszerű olykor elkerüli gáncsok mezejét,

 és olykor szembenéz látens miértjével-

körbe fonja magát a gáncson engedve megélni gyökerét.

Ér-rendszerű hálója ekkor körbe éri a lét, 

és a rét alkonya össze cseng a napkeltével,

felfrissülve megéli burjánzó kalandjait, 

felismeri az elképzelései határait,

Határokat átlépi és belép a határtalanságba.

Szabadság természetébe ahol végtelen lehetőség-

nyílik szirmai kiteljesedésében,

Csendes megnyilvánulása alatt álló-

folyamatosan váltózó megújulásban.  

“Így a virág megismerte önmaga világát,

Amely minden jelenlévőben egységet alkot”

Pataki Ádám (2025.02.05)