Patakiadii versek
MũvészetTerem
Ezt a bejegyzést egy tagunk töltötte fel a blogjába. A bejegyzés nem minősül hivatalos tájékoztatásnak, a benne szereplő esetleges állítások a képzelet szülöttei, és semmi esetre sem tekinthetőek objektív hírnek vagy tanácsadásnak. A koronavírussal kapcsolatban a koronavirus.gov.hu címen elérhető hivatalos oldalon lehet tájékozódni.
Terembe betérve, elvét elfelejtette,
Eltévedt a jámbor, ki most keresi rejtekhelyét.
Kipp-kopp, kik kopog? Ön a kulcsmester?
Mily nehéz és fárasztó hangok, itt-ott suhan, és mint a vírus szétterjed.
Van-e a helynek neve?
Ha ismerem helyem, miért érzem rejtettnek?
Vagy talán az ismeretlen a rejtekem?
Szavak mélységében mindig a kulcscsomó bogozásával nyílik meg a tér az időre, ha az idő megjelenik, akkor terem is egyénivé válik, ha az egyén megjelenik, akkor egyúttal megjelenik a szavak közötti értekezés, amiben megtalálható lesz a jámbor rejteke.
Ez honnan nyilvánult meg?
Zavarodottság felismerésével felismerhető a rejtek?
Igen.
Ha felismerhető, akkor az eddigi megnyilvánulásod a létező?
Nem, de talán elképzelhető.
Itt a lényeg: ha a rejtekhelyed elképzelhető, akkor ki keresi?
A képzeletem.
És aki most jelen van a képzeletben, az ki?
A létező.
Pataki Ádám (2025.09.10)
Tenger
Mesél a tenger, áramlik, képzeld, elkap mélyen, csillog itt éjjel.
Mely gyermek betegségbe térve,ellensúlyba érve, mesélve égnek.
Csillagokra térve kezébe nézet,meglátta a milliónyi csöppségeket,dúdolták szentnek, mesélte kendnek.
Irományos sarla, ki botja tartja, és ha botját elejti, a vég vagy a kezdet képe jön szeme elé?
A gond a gondolatát vakarja, a vakond pedig ásását kaparja? Kásás ez a föld, úgy bíza, de az áramlás bot nélküli, és olykor kegyetlennek érződik. Na, mond kend, látod már benne kegyességet?
Szellemek hívatnak, hogy tanulj,itt vannak, hogy érj, valódit hogy tégy. Keleten, hogy aztán nyugaton, nyugaton hogy aztán északon, északra, hogy megismerd a delet, na aztán derengj újra itt, gyerek.
Pataki Ádám (2025.11.02)
Tengeri heringek
Matróz markolta horgony karmolta, tenger mélyén horizontnak mértén.
Áramlatok közepette, álmokat kergetve.
Martalóc hajdani hajóján,
matrózok serege a tenger dühét mosták tüsszentő hajó orrán, vadorzó estén vihart hozó villámok mentén, félő kényszerben.
A komp mérsékletesen szenvedve, mutatta meg foga fehérjét, az elveszettek tengerén.
Köd borította be eget, horizont színes fénye díszítette elemeket, és a matrózok eltűnő remény égterhében égtek.
Árammal teli tenger hullámba vetkőző kényes-égében, az elfogott halcsorda eltűnése mélyen érintette a kedélyek életét.
Egyetlen eshetőség a megmaradás szemében, az iránytű mely képes kibúvóra eszmélni, irány türelmetlen mégis bizalma reménye feltüzelve terjedt a matrózok szeme fényén.
A Tengeren hering csapat lepte el a víz felszínét, mely egy jelet adott fellegek enyhülésére.
Bizakodva követve már-már rajként összegyűlt heringeket, tudva hogy a menedék már közel.
Ekkor hát sziklák tekintélyes mérete lepte meg a szemeket.
Összefogva mentették azt ami menthető, fókuszban az irány halrajával.
A sziklák zátonyán tutajként szolgáló deszkákban, kifáradás szélén tetőző legénység, megmenekült csobogással látja partja színét.
Fellegekre nézve horizontális szivárvány vetül pihentető szívekre.
Pataki Ádám (2025.02.02)
Absztrakt dallama
Pataki Ádám (2025.02.01)
Tiszta méz
Ahol van tér ott tudni kér.
Ahol vár, ott reneszánsz tár.
Ahol bál, ott báj vár.
Ahol türelem, ott idő zár.
Ki néz, az tudni kép.
Ki lát, az tudásában ép.
Ki hall, az dúdolása nép.
Ki érzi, az érintése tép.
Itt vagy, azt tudni kit?
Itt fent, azt látni lét.
Itt lent, azt érezni miért.
Itt bent, azt gondolni kiért.
Együtt aki, fejben léptető kettő?
Erre aki, tenyerében méz termő.
Engedd aki, tisztás peremén léptető.
Előjön aki, nyugalom otthonában kellő.
Gyönyörűség jöjj, áramló természete alapja.
Gyenge jöjj, erősnek segítő atya.
Gyér jöjj, gyémántnak ékes akaratja.
Gyermek jöjj, vesd magod magadba.
Pataki Ádám (2025.01.31)