Erre és arra itt és amott

Üröm zsenge szerte merte.

Úgy hát elkövén szörmő terén.

Optikai rezményén kendőző üdvével.

Léptetik karjain, szertű szenté.

Jókora erény, kampó mélyed.

Kérjé hát útbaigazítást a szer mendén.

Mendé mondá ábránd rán vár.

Főható hatja, kántor tartja.

Szuper über, üből bőség rendel.

Ibolya szórja, magja talpát.

Ingó bingó kuruty muruty, senete etete.

Gerle gerle, gilice cilice, erre tengle lepte itte.

Amazonasz mentén, dzsungel mélyén.

Híd a otthun hun hát otte.

Mögötte, elötte, götte felette megette.

Etel étel, eledele ménnek.

S rá szeráf fonja ibolya szárnyát.

Zürme ürme, üröm ménje hát itt a  titkok tirkadatán?

Jence mince, szinte kinte.

Teke tike, volt-e hitte.

Láncra tánc, pálca sánc.

Fátyol gáncsol, csámcsog pácol.

Jence hurca, szinte vitte.

Szótér szótlan úttalan, útban itt a játszótér.

Sebből börbe, borból porba.

Próba hallgatag, tagja hang adag.

-Nézd fürj reptét.

-Hát léptet eme hontalan.

-Talán, talán léptet, reptelen de szárnya égnek és földnek járja.

Megannyi kincs, ami léte szeme tükrén él.

S ahogy járja, úgy szabad honban  otthunra tér.

Pataki Ádám (2025.01.29)