Az te vagy

1.

Sentő bontó, kant lant.

Ki elé, ki mögé, rentő botlás.

Selymes ki termet ró itt kukorékúl most.

Lant kant, kán reád vár itt és most.

Vajk rajk, ránt fán, termő bokron.

Szerte terve, hatja kantja.

Süveg rügyezz zügymó prémén.

Telis tele természet éled elevenén.

Hent pent, pont kont, itt és amott ránk vár.

Zeng lent, ott por hamut, fönt kegy izgő rend.

Központ kant lant, ég fent és lent.

Izgő és mozgó, mozdulatlan mozgó.

Palipa hatja, tatos sejli.

Erdő pedrő, egressel teli.

A szó szót szóló, mégis a  szó tan talaján vala egy.

2.

Melylő tengrő, és bíza részben szerte.

Okultság kakukk kopogtatja.

Kubak fájdal, majdan látni most.

-Kakukk, kakukk.

-s ki nevezi el kakukknak?

-Kakukk, halld hát te kakukk vagy?

-kalitka, kalitka madárka.

-egy s egész, egy madárka.

Hende, mende, kobakod még mindig egybe?

Na lám, na lám, s mossa fejit.

Jelző zengő, elfelejti az elfelejthetetlent?

Tudni, tudós tud?

Hagyni jönni a tudós okult tudását?

Fejbe törni, ott beszél kend?

Rótam én még fejbe is valakit?

Elképzelő erő sentő botlásán?

Jó-e, nem-e?

Talán egy s ten, mely szavak tanára?

Tanítja szótant és szavak tanát?

Minden esten.

Esten te vagy tanán? 

3.

Itten fújvást hallani ragját.

Ragasztva lant, Ragasztva tart.

Körbe fújvást ragasztja ragját.

Itten madárka, ottan tudós.

S utána halt kant, ragasztva tant.

Holló mutatja dorombját.

Csőrike szórja homokját.

Ismert tartja tudását.

Ismeretlen hagyja tudását.

Holott féli haragját.

Mindenütt lombnak át.

Festő felismeré, rejtő pontot.

Pontban látván szakaszokban.

Türelmes teremtés, mondta.

Ecset színekben tükröződve. 

Úgy ahogy a festő nyit és zár.

Emlékezetes, mondhatom.

Nyitva zárok, és zárva nyílok. 

Nyílva látok, és tárva élek.

Pontból nyílok, és nyitva látom.

A részből zártam, az egészbe éledtem.

Pataki Ádám (2025.01.28)