A lét

Alkalomadtán alkonyodó kivirágzások jelentkeznek- 

gyökeres földön, öntözve ösztönző megújulásban.

Változó számban száll egy-egy virág szál,

Váltakozó illat burjánzásban poroza a rétet,

Gyökerei által eret vet gáncsolt földelőn.

Hálózata egyszerű olykor elkerüli gáncsok mezejét,

 és olykor szembenéz látens miértjével-

körbe fonja magát a gáncson engedve megélni gyökerét.

Ér-rendszerű hálója ekkor körbe éri a lét, 

és a rét alkonya össze cseng a napkeltével,

felfrissülve megéli burjánzó kalandjait, 

felismeri az elképzelései határait,

Határokat átlépi és belép a határtalanságba.

Szabadság természetébe ahol végtelen lehetőség-

nyílik szirmai kiteljesedésében,

Csendes megnyilvánulása alatt álló-

folyamatosan váltózó megújulásban.  

“Így a virág megismerte önmaga világát,

Amely minden jelenlévőben egységet alkot”

Pataki Ádám (2025.02.05)