A keleti hernyó

                                             A hernyó

Színházi előtérben, kusza kószálásban.
Előadásban gazdag sokasságban.
Bábszínházi görög adásában, sokkban rezgő megfigyeléssel.


Kilépve a sokasság éjeng és lázong, meg-meg szúrva ritkuló bábját.
Mindennek tengerében hullámok közepében, lázongó megfelelésben bábnövé szíve hornyán.
A sokasság nem halja és nem látja a hernyót bábja játékában.
Hozzáfért tükrön, látszólagos gondolatokkal, hivatják és nevetik.
Bábozodás rétegződve, a hernyó önmaga fogságában, nyugalom töltötségében.
 A színházi előadás lapossága erőteljébe torkollik.
Ekkor a hernyó már-már lemond a szerepjátékáról, és várja a végét.
A bábon egy repedés jelenik meg a szemek láttára.
A hernyó álmomba szenderűl bábozodás burkában, megjelenő álmait levetiti az eddig elképzelt rétegződéseit, és kezdi látni egészben az előadást.

A tenger áramlatában gondolati hullámok lepték el a hernyót, önmagát látva részek egészében elfogadta hogy a sokasság önmaga kivetülései.

Megdöbbenten a tömeg, meglátta a bábban burjánzó szépséget.

Pillangóvá vált teljesség,  látja és áldja a félénk hernyókat akik félték bábozodás csúfságát.

Pataki Ádám (2025.02.25)