patakiadii blogja

Értelem mely rejtelem.

Élelem mely terjedem.

Elem melyet érthetem.

Érthető mert elérhető.

Ér mely látható.

Látón melyen nézhetem.

Ki néz hát?

Ki lát az hallja is.

Ki-ki érzi az ismeri is.

Ki megfogan az megteremti is.

Ki-ki érleli az mérlegel is.

Ki mérgel az felismeri is.

Is-is mégis nyilvánvaló.   

Nyíltan nyiló virágszirom, világnak égre, virágnak élet.

Ön magát látva a virág szirmait nem lássa, nem hallja, nem érzi, mégis él a virág önnön világosságában.

Pataki Ádám (2025.01.11)

Vélhető rettenő, tükrön telendő.

Tüskét nővesztő rózsa, védő mégis gyönyörű.

A darab egyszerű számolható és együttható.

Tele csicsókával és rabszódiával mégis gyökeret vet a földbe.

Termek tere buzgó és idős, tele megjelenő és múló jelenéssel, elrendelt és végre hajtott tervel.

Mókás és kásás emlékkel, élő és halott tettel.

Aki látja a felszínét az látja gyökerét is.

A vak fiú.

Ütem ereje erem egyvelege jelenem eredete, eredendő tükre ékes fénye mutasd hát földbe gyökerezett szemem színét.

-Színes.

Miért színes?

-mert természetes.

Hogyan lehet valami természetes ha nem látom?

-Úgy hogy megismered szemed színét és emlékezni fogsz.

Hogyan kell emlékezni?

-Úgy hogy be engeded azt amely a szemedhez kapaszkodik.

A vak fiú most már látja a vakságát és a vakságához való kapaszkodását így felismeri a vak fiú hogy fiú és boldog mert látja vakságát és tiszta mert láthatatlan.

Pataki Ádám (2025.01.10)

Selyem érme zuzmó préme, termő magja magzat fénye.

Nyúló rendülettel kicsillanó gémje, jöjj hát rejtett opál mutasd csillogó erényed.

Meddő földbe kapartatik szende, fémes ékkel kitartó  éppel. 

Elveti az elvetendő magját, csirázás üdvével engedő remény hírével.

Régülő tájon irma gondolattal, álom állomásán megvalósuló regélővel.

Telítődő időjárás kedvezik szendének, ritkuló földbe a mag csirázó rétre sarjad fel szende kénye, annak sejtésében hogy az a egyetlen mag egy térben veti gyökerét.

Ám a magocska beporozta a rétet és többszörösen megszülte önmagát.

Napokból hetek hetekből hónapok a szende arra  vette tekintetét hogy a magból termő gyümölcsfák nönek, a réten terjedő fák bőséget hoztak a kopár földbe.

Pataki Ádám (2025.01.11)