patakiadii blogja

                   ..Tengely kék teknőc..

           Selymes settengésével fel-hozzá  

              Fellegváros körüli tengerében

                    Alá szálló kékségében.

            Tengely közti kapcsolatában

              Város központi szépségében

                Születő szüretelt térségében

                 Tekengő teknőc épségében 

                   Üdvözletét küldő harmóniában.

                   Megnyugtató meglepő szemekkel 

                  Páncélozott kék gyengédséggel 

                 Fűben gazdag többséggel 

                Gyógyulást hozó békeséggel

               Köszöntött küldő ékes-éggel.

                 Megcsillantatik arca jelensége

                  Cseperedő jártas járásával

                   Tanulásra várt várásával 

                     Váltságos adó tátongásában

                       Terebélyt adó remeteséggel. 

                        Tátogó tátos tengelyében

                       Üveg szemcsés lépegetőben

                      Palipa jelentetik szemszínében

                     Alulról a második

                    Felülről a harmadik.

                     Elindulván körbe középre

                       Körbe hatva tátosodik

                        Látván itt ott

                         Ebből és abból

                          Szerte és egybe.

Pataki Ádám (2025.01.12)

Napkorongnak szárnya égnek bája.

A nap szívében mindennek közepében, termő létrája ügynek rája járja. 

S a föld mossa körbe a nap melegében, emlő táplálja fényes csillagom meg-meg áldva.

Terméke zöldülő és őszülő porból termő zendülő, iránya állva járva ismeretlen helyeket tárva várja.

Omló hegyeket zárja barlangokat nyitja, ha fújj akkor éltet s ha fogan akkor élek, van hogy táncol akkor napokig leláncol. 

Ékes ölelésével gyógyító melegével léptetet gyengéd fényével felébreszteni látszó láncolatból. 

Tengő tündöklésével meghív melegébe, hogy látva lássam eredő eredetét. 

 A tisztás fojtó párája eltakarja  forró forrását, foltokban látszódó kétségem részegítve telitő.

Ahogy közelített a tisztás tisztává vált és ölelő keblével szívem egész áradó folyóként nyílott meg melegének egységében.

Pataki Ádám (2025.01.11)

Értelem mely rejtelem.

Élelem mely terjedem.

Elem melyet érthetem.

Érthető mert elérhető.

Ér mely látható.

Látón melyen nézhetem.

Ki néz hát?

Ki lát az hallja is.

Ki-ki érzi az ismeri is.

Ki megfogan az megteremti is.

Ki-ki érleli az mérlegel is.

Ki mérgel az felismeri is.

Is-is mégis nyilvánvaló.   

Nyíltan nyiló virágszirom, világnak égre, virágnak élet.

Ön magát látva a virág szirmait nem lássa, nem hallja, nem érzi, mégis él a virág önnön világosságában.

Pataki Ádám (2025.01.11)

Vélhető rettenő, tükrön telendő.

Tüskét nővesztő rózsa, védő mégis gyönyörű.

A darab egyszerű számolható és együttható.

Tele csicsókával és rabszódiával mégis gyökeret vet a földbe.

Termek tere buzgó és idős, tele megjelenő és múló jelenéssel, elrendelt és végre hajtott tervel.

Mókás és kásás emlékkel, élő és halott tettel.

Aki látja a felszínét az látja gyökerét is.

A vak fiú.

Ütem ereje erem egyvelege jelenem eredete, eredendő tükre ékes fénye mutasd hát földbe gyökerezett szemem színét.

-Színes.

Miért színes?

-mert természetes.

Hogyan lehet valami természetes ha nem látom?

-Úgy hogy megismered szemed színét és emlékezni fogsz.

Hogyan kell emlékezni?

-Úgy hogy be engeded azt amely a szemedhez kapaszkodik.

A vak fiú most már látja a vakságát és a vakságához való kapaszkodását így felismeri a vak fiú hogy fiú és boldog mert látja vakságát és tiszta mert láthatatlan.

Pataki Ádám (2025.01.10)

Selyem érme zuzmó préme, termő magja magzat fénye.

Nyúló rendülettel kicsillanó gémje, jöjj hát rejtett opál mutasd csillogó erényed.

Meddő földbe kapartatik szende, fémes ékkel kitartó  éppel. 

Elveti az elvetendő magját, csirázás üdvével engedő remény hírével.

Régülő tájon irma gondolattal, álom állomásán megvalósuló regélővel.

Telítődő időjárás kedvezik szendének, ritkuló földbe a mag csirázó rétre sarjad fel szende kénye, annak sejtésében hogy az a egyetlen mag egy térben veti gyökerét.

Ám a magocska beporozta a rétet és többszörösen megszülte önmagát.

Napokból hetek hetekből hónapok a szende arra  vette tekintetét hogy a magból termő gyümölcsfák nönek, a réten terjedő fák bőséget hoztak a kopár földbe.

Pataki Ádám (2025.01.11)