patakiadii blogja

Torony magasán

Torony magasán hercegnő tűsarkán,

Fenti légkörbe magánynak harsónál.

Várakozó arca népének dacja,

Kitaszított ábrándban rémséges tükrében.

Gondolatába szúró,

félelmetes kétségben,

Hőst várva, türelmes tekintélyben.

A hős, aki egyszer eljön, szép és okos lesz?

A hős, aki kiment eme torony láncolatából?

A hős, aki méltó támogatom lesz az utamon?

Jégbe fagyott szív mondhatom,

Családom a szobám,

a tekintélyem a tükör.

Micsoda öröm mondható el a kalitkán,

Egyszer kattan,

egyszer paplan,

és újra egy új nap

reménykedve a hősért,

aki már-már megnyugvás mérge.

Talán most,

most az egyszer,

tükör, szólj és

adj egy képet a hősről!

Hallani azt képben,

de nem látni térben.

Időbe méred,

mégse látod a miértben.

Gondolni?

Látni?

Választásod szívben.

Újra és újra,

mindig ez a válasz!

Arcomat látva sírás old,

Testemet látva szégyen ró,

Magamat látva változás áld.

A hercegnő, ki megértette a tükör tanítását.

A hercegnő, aki felismerte a hőst.

A hercegnő, aki felismerte saját magát.

A láncolat felold,

tettek életre kelnek,

A torony már nem rabot ejt,

hanem egy hőst,

aki kirúgta a kalitkát.

A félelem elfogadássá formálódik.

A remény látszata tettekben edződik.

A kétség megismerése egységgé kovácsolódik.

Kopp-kopp,

hát itt a herceg?

Pataki Ádám (2026.01.06)

Toboz Ozor rétege lepje,

feltárul hát Ozor lelkének eredete,

Teljességében gyönyörű, hasonlatos a friss szerelem  káprázatára ámbár, határtalan és kétségek nélküli szerelem amelyet a vágy gondolata nem hordozza, mert átvágja múltját, jelenét, jövőjét, egyszerűen láthatatlan a léte láthatóságára.

Képességét önmagában hordozza, bármi lehet, megalkothat és megteremthet.

Bújhat szerepekbe amelyben a nézőket elkápráztathat, vállára nem vesz nehezéket ezért eleve ismeri szerepét, mint a tisztító tűz mely átjárót nyít a test gerinc mentén.

Úgy ám a titokzatos szisszogó amely tudatára emlékezteti, egységére csendesült. 

Ozor kettő volt most egyé vált, de olykor látja kettéhasadt képmását, amely gondolatában kérkedik és kergeti, egye válás pillanatában elfogadja része gyengeségeit és felismeri benne szerelmét. Része egyesült szellemével és megtapasztalta önmaga fényét.

Játszótér néha a tudatra ébredés, ugye Ozor?

Pataki Ádám 2025.03.09

Ó menkűbe köből szilárdultsága,

szabadult nevezője növendéke,

hallja-e szava házát?

Ó Herengye neved mostantól Tempes,

örző kevekávája szárnya kawa fonja,

s terep Tempest fenékestűl bele csüpped,

úgy fene fája, fájalja alja koronáját.

Ó javasember növények doktora,

dermeszt-e vagy termeszt?

regélte napfénybe diófa árnyékában,

tegyé koronádra csípkét és bodzát ama belibe tégy egy csipetnyi mézet, tálkába tördeld, forrásnyi forró vizbe áztasd lombod szárnyát.

Ó hatalmas köszönöm!

-Galagonya szivéjes mákja, alapos útmutatást kívánok jelened forrásában tűzdelt útnak, mikép adja tovább családjának, növendékének.

Pataki Ádám (2025.02.23)

Rajkatál itt lajka,

kapja itt falka,

terel itt reggel,

hallja ki rendel.

Jácint kire cincog?

Hergel fel itt nini,

jattba kapja forgatja,

koppan rá Lajka, 

kapirgál ha látja.

Nappal dadog,

éjszaka ragyog, 

horgol fenn és lenn,

pajta nyitva,

partja zárva.

Rendre szállva,

gögös szája.

haja szálja,

fényes napban,

partról szembe,

játszik gondolata.

Játékos mezőn,

sodrodó ajkonyon, 

érzékenyen kapkod,

mértékletességet kerget,

kapta itt Jácint,

térbe terelte, 

virágzik itt ott,

rendre jön hát felkel. 

Pataki Ádám (2025.02.23)