A vak fiú

Vélhető rettenő, tükrön telendő.

Tüskét nővesztő rózsa, védő mégis gyönyörű.

A darab egyszerű számolható és együttható.

Tele csicsókával és rabszódiával mégis gyökeret vet a földbe.

Termek tere buzgó és idős, tele megjelenő és múló jelenéssel, elrendelt és végre hajtott tervel.

Mókás és kásás emlékkel, élő és halott tettel.

Aki látja a felszínét az látja gyökerét is.

A vak fiú.

Ütem ereje erem egyvelege jelenem eredete, eredendő tükre ékes fénye mutasd hát földbe gyökerezett szemem színét.

-Színes.

Miért színes?

-mert természetes.

Hogyan lehet valami természetes ha nem látom?

-Úgy hogy megismered szemed színét és emlékezni fogsz.

Hogyan kell emlékezni?

-Úgy hogy be engeded azt amely a szemedhez kapaszkodik.

A vak fiú most már látja a vakságát és a vakságához való kapaszkodását így felismeri a vak fiú hogy fiú és boldog mert látja vakságát és tiszta mert láthatatlan.

Pataki Ádám (2025.01.10)