A mag

patakiadii•  2025. január 11. 14:19  •  olvasva: 53

Selyem érme zuzmó préme, termő magja magzat fénye.


Nyúló rendülettel kicsillanó gémje, jöjj hát rejtett opál mutasd csillogó erényed.


Meddő földbe kapartatik szende, fémes ékkel kitartó  éppel. 

Elveti az elvetendő magját, csirázás üdvével engedő remény hírével.

Régülő tájon irma gondolattal, álom állomásán megvalósuló regélővel.

Telítődő időjárás kedvezik szendének, ritkuló földbe a mag csirázó rétre sarjad fel szende kénye, annak sejtésében hogy az a egyetlen mag egy térben veti gyökerét.


Ám a magocska beporozta a rétet és többszörösen megszülte önmagát.

Napokból hetek hetekből hónapok a szende arra  vette tekintetét hogy a magból termő gyümölcsfák nönek, a réten terjedő fák bőséget hoztak a kopár földbe.


Pataki Ádám (2025.01.11)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!