patakiadii blogja

Toboz Ozor rétege lepje,

feltárul hát Ozor lelkének eredete,

Teljességében gyönyörű, hasonlatos a friss szerelem  káprázatára ámbár, határtalan és kétségek nélküli szerelem amelyet a vágy gondolata nem hordozza, mert átvágja múltját, jelenét, jövőjét, egyszerűen láthatatlan a léte láthatóságára.

Képességét önmagában hordozza, bármi lehet, megalkothat és megteremthet.

Bújhat szerepekbe amelyben a nézőket elkápráztathat, vállára nem vesz nehezéket ezért eleve ismeri szerepét, mint a tisztító tűz mely átjárót nyít a test gerinc mentén.

Úgy ám a titokzatos szisszogó amely tudatára emlékezteti, egységére csendesült. 

Ozor kettő volt most egyé vált, de olykor látja kettéhasadt képmását, amely gondolatában kérkedik és kergeti, egye válás pillanatában elfogadja része gyengeségeit és felismeri benne szerelmét. Része egyesült szellemével és megtapasztalta önmaga fényét.

Játszótér néha a tudatra ébredés, ugye Ozor?

Pataki Ádám 2025.03.09

Ó menkűbe köből szilárdultsága,

szabadult nevezője növendéke,

hallja-e szava házát?

Ó Herengye neved mostantól Tempes,

örző kevekávája szárnya kawa fonja,

s terep Tempest fenékestűl bele csüpped,

úgy fene fája, fájalja alja koronáját.

Ó javasember növények doktora,

dermeszt-e vagy termeszt?

regélte napfénybe diófa árnyékában,

tegyé koronádra csípkét és bodzát ama belibe tégy egy csipetnyi mézet, tálkába tördeld, forrásnyi forró vizbe áztasd lombod szárnyát.

Ó hatalmas köszönöm!

-Galagonya szivéjes mákja, alapos útmutatást kívánok jelened forrásában tűzdelt útnak, mikép adja tovább családjának, növendékének.

Pataki Ádám (2025.02.23)

Rajkatál itt lajka,

kapja itt falka,

terel itt reggel,

hallja ki rendel.

Jácint kire cincog?

Hergel fel itt nini,

jattba kapja forgatja,

koppan rá Lajka, 

kapirgál ha látja.

Nappal dadog,

éjszaka ragyog, 

horgol fenn és lenn,

pajta nyitva,

partja zárva.

Rendre szállva,

gögös szája.

haja szálja,

fényes napban,

partról szembe,

játszik gondolata.

Játékos mezőn,

sodrodó ajkonyon, 

érzékenyen kapkod,

mértékletességet kerget,

kapta itt Jácint,

térbe terelte, 

virágzik itt ott,

rendre jön hát felkel. 

Pataki Ádám (2025.02.23)

                   ..Tengely kék teknőc..

           Selymes settengésével fel-hozzá  

              Fellegváros körüli tengerében

                    Alá szálló kékségében.

            Tengely közti kapcsolatában

              Város központi szépségében

                Születő szüretelt térségében

                 Tekengő teknőc épségében 

                   Üdvözletét küldő harmóniában.

                   Megnyugtató meglepő szemekkel 

                  Páncélozott kék gyengédséggel 

                 Fűben gazdag többséggel 

                Gyógyulást hozó békeséggel

               Köszöntött küldő ékes-éggel.

                 Megcsillantatik arca jelensége

                  Cseperedő jártas járásával

                   Tanulásra várt várásával 

                     Váltságos adó tátongásában

                       Terebélyt adó remeteséggel. 

                        Tátogó tátos tengelyében

                       Üveg szemcsés lépegetőben

                      Palipa jelentetik szemszínében

                     Alulról a második

                    Felülről a harmadik.

                     Elindulván körbe középre

                       Körbe hatva tátosodik

                        Látván itt ott

                         Ebből és abból

                          Szerte és egybe.

Pataki Ádám (2025.01.12)

Napkorongnak szárnya égnek bája.

A nap szívében mindennek közepében, termő létrája ügynek rája járja. 

S a föld mossa körbe a nap melegében, emlő táplálja fényes csillagom meg-meg áldva.

Terméke zöldülő és őszülő porból termő zendülő, iránya állva járva ismeretlen helyeket tárva várja.

Omló hegyeket zárja barlangokat nyitja, ha fújj akkor éltet s ha fogan akkor élek, van hogy táncol akkor napokig leláncol. 

Ékes ölelésével gyógyító melegével léptetet gyengéd fényével felébreszteni látszó láncolatból. 

Tengő tündöklésével meghív melegébe, hogy látva lássam eredő eredetét. 

 A tisztás fojtó párája eltakarja  forró forrását, foltokban látszódó kétségem részegítve telitő.

Ahogy közelített a tisztás tisztává vált és ölelő keblével szívem egész áradó folyóként nyílott meg melegének egységében.

Pataki Ádám (2025.01.11)