Paródiák

jagosistvan•  2014. április 4. 16:49

A gnóm

A gnóm

 

Nézd, hogy fut a gnóm, hogy szedi a lábát.

Nézd, hogy veri a beton lába szárát.

Csekély bátorság szorult az beléje,

Ráncosodott arca, lelke sekélye.

 

Figyeld meg, fogai közt hamis a szó.

Helye meg tán csikktartónak volna jó.

Büszkén mesél meg nem történt dolgokat,

ám ami való, ott igencsak hallgatag.

 

Aranya, jó mélyre rejtett titkai.

A korsókat ifjoncokkal itta ki.

Cipőjén a csat álmosan szaval:

Gnómok vén istene engem meg ne csalj.

 

2014. április 4.

péntek  16:42




http://m.cdn.blog.hu/mi/milstory/image/VB/March/gn%C3%B3m.jpg

jagosistvan•  2014. február 7. 16:48

Versí Rómeó: Kovács Ágnes

Körbevesz az illatár,
Orrom téged inhalál,
Veled vagyok én immár,
Ábrándomban több a smár,
Csilingeljünk össze már,

Ábrándozom, itt a smár,
Golyó vagyok, s te a tár,
Nem bánt minket korhatár,
Emlékemben újrajár,
Soha nem taszítanál.

jagosistvan•  2014. január 4. 20:01

Barátosném megihlettél :)

Mamut papa mamut mamának:

 

- Na ?

 

- Neee...!

 

Következő nap ismét megkérdi:

 

- Na ?

 

- Neee...!

 

Mamut papa nagyon kitartó volt:

 

- Na ?

 

- Neee...!

 

És kihaltak a mamutok...

 

jagosistvan•  2013. december 30. 18:50

Mamutokról otthoni-rendben

Mamutokról otthoni-rendben

(Barbomnak szeretettel...)

 

Nem számított hányan nézhettek macsónak.

- Húst etetek szeretett nőimmel.

Ha már bordáim között megromlott a hús

jó lesz nekik a kolbász. Megoldás ez

ha már leparancsoltam rólad a ruhád

s míg én melegre nézem a tüzet, addig

verd fel a tojást, mint felhőket a nagy találmányom.

Nem leszek kereszt, sem azt hordó blankoló.

Majd én leszek másnak a fa, kalapács és szög.

Úgy hiszem mögtanultam évek alatt kitanulni

a kitanulhatatlant: mamutot csak én tudok fejelni

vagy fejni egyre megy. Máskor, máshol is voltam

már fejős, lefejt, feslett, fejetlen fekete lyuk.

Ó, csak múlna már bennem ez a szigorúság, de

feloldhatatlan mamut agy az, mi fejembe szállt

kérve-kéretlenül, mi olykor alsónadrágba hányja

gondolatait. Ma nincs cipőm és meztillább hajtani

Flinstone-ék szekerét még nekem is megterhelő,

pedig mint mamutkirály és ős spongyabob, csípőből

figurázom az utak megtaposott ösvényeit.

Kő vagyok. A legnehezebb kő. A kőbunkó. A bunkó.

Feszengő bunkó, aki nem csak kér, sőt! Ad: egy.

Ad: kettő. Három az ősigazság. Kezemen számolom

a mamutok csontjait, holott a barlangomban kong az igazság.

Álmodom: mamutokról otthoni-rendben. 

jagosistvan•  2013. július 29. 11:48

Tök jó dolog ez az írás

Tök jó dolog ez az írás. Megalkotok valamit és azzal benyomok egy gombot. Onnantól kezdve fröcsög, köpköd, guruskodik, okít, vádol, macsóskodik, majd próbál vicces lenni, (ami azért valljuk be nem igen megy neki), békét hirdet, és mindeközben habzik a szája. Komolyan mondom jó dolog ez az írás.  :))))