Paródiák
A gnóm
A gnóm
Nézd, hogy fut a gnóm, hogy szedi a lábát.
Nézd, hogy veri a beton lába szárát.
Csekély bátorság szorult az beléje,
Ráncosodott arca, lelke sekélye.
Figyeld meg, fogai közt hamis a szó.
Helye meg tán csikktartónak volna jó.
Büszkén mesél meg nem történt dolgokat,
ám ami való, ott igencsak hallgatag.
Aranya, jó mélyre rejtett titkai.
A korsókat ifjoncokkal itta ki.
Cipőjén a csat álmosan szaval:
Gnómok vén istene engem meg ne csalj.
2014. április 4.
péntek 16:42
http://m.cdn.blog.hu/mi/milstory/image/VB/March/gn%C3%B3m.jpg
Versí Rómeó: Kovács Ágnes
Körbevesz az illatár,
Orrom téged inhalál,
Veled vagyok én immár,
Ábrándomban több a smár,
Csilingeljünk össze már,
Ábrándozom, itt a smár,
Golyó vagyok, s te a tár,
Nem bánt minket korhatár,
Emlékemben újrajár,
Soha nem taszítanál.
Barátosném megihlettél :)
Mamut papa mamut mamának:
- Na ?
- Neee...!
Következő nap ismét megkérdi:
- Na ?
- Neee...!
Mamut papa nagyon kitartó volt:
- Na ?
- Neee...!
És kihaltak a mamutok...
Mamutokról otthoni-rendben
Mamutokról otthoni-rendben
(Barbomnak szeretettel...)
Nem számított hányan nézhettek macsónak.
- Húst etetek szeretett nőimmel.
Ha már bordáim között megromlott a hús
jó lesz nekik a kolbász. Megoldás ez
ha már leparancsoltam rólad a ruhád
s míg én melegre nézem a tüzet, addig
verd fel a tojást, mint felhőket a nagy találmányom.
Nem leszek kereszt, sem azt hordó blankoló.
Majd én leszek másnak a fa, kalapács és szög.
Úgy hiszem mögtanultam évek alatt kitanulni
a kitanulhatatlant: mamutot csak én tudok fejelni
vagy fejni egyre megy. Máskor, máshol is voltam
már fejős, lefejt, feslett, fejetlen fekete lyuk.
Ó, csak múlna már bennem ez a szigorúság, de
feloldhatatlan mamut agy az, mi fejembe szállt
kérve-kéretlenül, mi olykor alsónadrágba hányja
gondolatait. Ma nincs cipőm és meztillább hajtani
Flinstone-ék szekerét még nekem is megterhelő,
pedig mint mamutkirály és ős spongyabob, csípőből
figurázom az utak megtaposott ösvényeit.
Kő vagyok. A legnehezebb kő. A kőbunkó. A bunkó.
Feszengő bunkó, aki nem csak kér, sőt! Ad: egy.
Ad: kettő. Három az ősigazság. Kezemen számolom
a mamutok csontjait, holott a barlangomban kong az igazság.
Álmodom: mamutokról otthoni-rendben.
Tök jó dolog ez az írás
Tök jó dolog ez az írás. Megalkotok valamit és azzal benyomok egy gombot. Onnantól kezdve fröcsög, köpköd, guruskodik, okít, vádol, macsóskodik, majd próbál vicces lenni, (ami azért valljuk be nem igen megy neki), békét hirdet, és mindeközben habzik a szája. Komolyan mondom jó dolog ez az írás. :))))