Eugenio Montale: Ne kérdd a szót

 

Ne kérdd a szót, amely mindenfelől határt szab

formátlanul gomolygó lelkünknek, kikiáltja

lángbetűkkel, s tündököl, mint a sárga

sáfrány füve közt egy poros lapálynak.

 

Ó, mily nyugodtan megy tovább az ember,

maga s mások barátja e világon,

s nem kíséri árnyékát figyelemmel,

mit a hőség egy hámló falra rányom!

 

Ne kérdd a bűvigét, mely világok kulcsa tán,

csak néhány száraz-gally-szerű, torz szótagot

       kínálunk.

Mondani néked azt tudjuk csupán,

ami nem vagyunk, s amit nem kívánunk.

 

 

                                                         Kálnoky László ford.