Babits Mihály: Nyár

         Esik a nap!

Szakad a súlyos, sűrü zápor

zuhogva istenigazából.

Állok, s nyakamba hull a lángderűs ég!

         Óh gyönyörűség!

 

         Részeg darázs

ráng körülöttem tág körökben,

ide röppen és oda röppen:

visszatérő csapongás, lenge hűség…

         Óh gyönyörűség!

 

         Hangos virág

kiált, bibor szinekkel esdve,

hogy jöjjön már a bíbor estve,

hogy halk pohárka harmatok lehűtsék:

         Óh gyönyörűség!

 

         Tornác fölött

szédülve és legyet riasztva

fúl a cseléd, liheg a gazda;

álmai: friss sörök, mély pince, hűs jég…

         Óh gyönyörűség!

 

         Boldog a nap:

de boldogság a vágy gyürűsse!

Boldog a nap, s vágyik a hűsre…

Szeretlek s bújok tőled, lángderűs ég!

         Óh gyönyörűség!