Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Befelé (h)idegen
Steel 2018. szeptember 21. 09:25
Jégmadártollak ma reggel a fellegek,
ahogy tüllcsipke-csillagok szétszakadnak,
és valami fényféle percé derengnek.
Tintaparazsak maradnak csak a szavaknak,
a mámor pillangószárnya lábam előtt,
a májuscsókok is halott fecskemadarak,
mint vad lovat, a felismerés végül betört.
Sivatag volt a hétköznap, s én szomjaztalak,
csitri-rajongássá hevültek a vágyak,
míg párás szemmel délibábot nem láttak,
és ösztön-tüzet képzeltek ősi lángnak.
Ma az álmok pőre kislányként fáznak,
fáradt valóság ül a csönd mohos padján.
Borostyán-ősz kúszik felém, s körbefon,
zúzmaracsepp vagyok e hajnalnak arcán.
Valaha voltál szenvedély és szívtemplom,
hol a szerelem születni és élni tanult,
de most a felnövés gyásza meghalni nevel.
Nézem szemed tábortüzét, már kialudt,
s most én leszek Tőled befelé (h)idegen.
Rozella2018. szeptember 22. 13:44
"a felnövés gyásza" talán életünk végéig tart.. ki tudja ezt.. ?
"Ma az álmok pőre kislányként fáznak,
fáradt valóság ül a csönd mohos padján.
Borostyán-ősz kúszik felém, s körbefon,
zúzmaracsepp vagyok e hajnalnak arcán.
Valaha voltál szenvedély és szívtemplom,
hol a szerelem születni és élni tanult,
de most a felnövés gyásza meghalni nevel."
Szépségesen szomorú.
Pflugerfefi2018. szeptember 22. 11:08
Csodás...
Ametist2018. szeptember 22. 08:38
Nagyon szép...
Torpilla31812018. szeptember 22. 08:38
Micsoda képek...
kevelin2018. szeptember 21. 16:13
Emlèkeid kapújában
Idegen èrzèst
Hidegen csodálod
Szèp szavaid ámulva
Olvasóm nagyon szép vers ez is
skary2018. szeptember 21. 14:28
..idegen