pappjani blogja

Szentlélek Mennye,

Oly szép!

Oly szép az élet! 
Fényes ragyogás. 
Célt adó lényeg, 
s örök álmodás... 

Születő szinten, 
kinyíló adomány! 
Gondviselő képlet, 
szeretet zálogán. 

Sors viharzó térben, 
hazát ért kárhozás! 
Áldásos víg érdem, 
harc gyúlt vágyódás. 

Csodás jóság érhet, 
világnak nagy baján! 
Sértőn vakult mérleg, 
igazságnak viszonyán. 

Csalón jötte szégyen, 
emberin várt csillogás! 
Vagyon szerző lényeg, 
bűnökkel telt parolán! 

Diktátum forró vérben, 
tudat szintű lázadás! 
Tűzbe hozta fék nem, 
szabad biztos áltatás. 

Sújtásnak mindensége, 
sarc teljesítő Kánaán... 
Szánalmak munkabére, 
sikert győzte látomás! 

Tévelyeghet bús légbe, 
korlátolta szabadság! 
Kínon ájulva néz éhbe. 
pofát tömte égi fohász. 

Árvuló bánat könnyek, 
ránc épülő arc varázs. 
Foszló rút rongy kelme, 
koldus vetett por ágy... 

Díszlőn káprázó képek. 
Mennyek igaz kapuján! 
Kegyelem bocsájtó hite, 
csodák áldó mámorán...

Kiáltom!

Kiáltom én világgá, 
bánatom vígságom! 
Így válok szabaddá, 
létmentő nyitányon. 

Fájdalmam örömöm, 
tudja meg mindenki! 
küzdőn gyötrődöm, 
akarok még szeretni! 

Csókolnám a Földet, 
összes kis virágával. 
Boldogság szegőket, 
képtelen vagyonával! 

Szépen kérve őket, 
segítsenek bíz élni! 
Szegény éhezőknek, 
csodákat remélni...

Reményt ad...

Reményt ad jövendő, 
múltat biztat az élet. 
Esélyt segít teremtő, 
sors virágzós térben! 

Célt kutatja esendő, 
siker szárnyú légben. 
Hit mosolyán vezeklő, 
csodás út rejtélyében. 

Arcmást bízva szerető, 
ön rendelt jogi érdem. 
Méltón üdvös ember-ő, 
mennyei szent fényben! 

Némult űrben szenvedő, 
gyarlón vétkes mérleg... 
Terhének tétjét rendező, 
globális jó szellemében! 

Karmikus gén-test felhő, 
feltámadón szülő képzet. 
Léte kegyelmét lelkedző, 
biomasszás tengerében. 

Béke nyugszik cselekvőn, 
álmaiból örökkön ébred. 
Boldog világát megnyerő, 
igazul áldó győzelmében!

Köszönöm neked!

Köszönöm neked életem, 
születve jött önmagam... 
Isten adta küzdő sorsom, 
mit általad megkaptam! 

Napfényre tárt végtelent, 
öröm ontó víg csókodat. 
Gyermeki boldogságom, 
méhed melybe fogantam! 

Szép szón ért Mennyeket, 
békésségen szült álmokat. 
Ragyogva nyílt ifjúságom, 
emléken csillant vágyakat. 

Drága dolgos két kezedet, 
szív dobbantó sírt dalodat. 
Küzdő szent munkásságod, 
kenyér illatú tiszta arcodat. 

Lét kérlelő reménységem, 
díszeiben káprázó órákat. 
Pompásan biztatta létem, 
csodára repítő szárnyakat! 

Hálán virágzó szenvedélyem, 
hozzád könnyesen csalogat. 
Otthonomba újra haza térek, 
édes anyám hogy lássalak...