pappjani blogja

Szánt az eke!

Szánt az eke bús anyaföldbe! 
Marja bele rengetőn nyomát! 
Hasítja szét bátor acél teste, 
ősi ugar ülepülő vad hatalmát. 

Vésett lelke tárulón lett mélye, 
fordítva elnyúló sírta varázs! 
Aprított vajként széjjel szelve, 
zsíros rögök érdek viszonyát! 

Ragyog fekete jog kép nyeset, 
csillanva reájuk látó nap árny! 
Sors képzett fölényes rendben, 
egységbe bízva ellen össze áll! 

Végzete munkál káosz sebébe, 
jövőnek lét függő áram sodrán. 
Eszme érték vonós reményen, 
perdül által vakuló csoroszlyán! 

Munkás célnak lázba égő tétje. 
Magyar hiteknek szálló vágya! 
Zsellérek áldott jó eszménye, 
tettük majd siker koronázza? 

Megtermelve népnek kenyere, 
illat felhőknek csoda víg álmán! 
Gabonánknak ringató bölcsője, 
táplál az éltető szent világán!

Haza te mindenem!
Életem és halálom...
Dicsőség gyötrelem,
bánatom vígságom!


Küzdelmek színhelye,
béke szent szigete...
Gyönyörűség fellege,
harcok roppant ereje.


Káprázva ért napsugár,
remény meg szerelem!
Táplálva lett lét nyitány,
szülő földi sír kereszt...


Csodálatos álmodás,
pompázó csillag fény!
Ezüst képző hold világ,
szabadság üdvöz-légy!


Fecske had gólya madár,
Drága látvány szelleme.
Pusztai csikós varázs,
kútágas csábító sikere!


Virág nyílló szivárvány,
hullámzó búza mezők.
Erdők hegyek imályán.
Kárpátok érzőn öleli őt!


Balaton gyöngyös tükre,
tűrkisz csillant lángolás.
Magyarság árva könnye,
bátor hitek igaz zálogán!


Nép lelkének örök mennye,
fel nem fogott dicső képzelet.
Nemzetem újjul meg benne!
De Hazánk másik nem lehet!

Meghatva úgy köszönöm,
a sok szép jó méltatást...
Születés napi örömöm,
általatok lett oly csodás!

Tisztelő nagy hálámmal, 
gondolok vígan reátok.
Sors reménység álmával
síró könnyes kristályon!

Gyorsan pergő évszámok,
napfényes csúcson állnak.
Szárnyalnak lét varázson,
létezőn ért valót diktálnak!

Nem találok most szavakat,
így hát szeretve hallgatok!
Szívem érettetek dobban,
lelkembe örökkön ragyogtok! 

Élet!

Élet te sikerre áldott! 
Csodás egy teremtés. 
Kétséges vívmányon, 
sors vészes üdvözlégy! 

Baj harangozz világon, 
szólamként sírjad igéd! 
Terelj eget föld kínjához, 
roppantva prés kerekét! 

Értelem agyát szikrához, 
fonja igaz édes ölelés... 
Kvantum örök jussához 
napfény adjál ébredést! 

Dimenziót érleld távhoz, 
síró gyászok küzdelmén. 
Ragyogó nap nyugtához, 
Nyújts jövőnkért reményt! 

Szétzilálta rossz álmok, 
tapasztalt lét értelmén. 
szégyene ájul vágyhoz, 
kapzsin mart szellemén! 

Hit érleljél boldogságot, 
kollektív légy békesség! 
Isten óvó nagy titkához, 
jogot fényre engeszteljél. 

Szívek pulzált víg dobbon, 
Kánaánt sértő mindenség! 
Mennyei sötét poklokban, 
véghetetlent rendelve kér! 

Érdem normázhat súlyozón, 
bocsájtón csakis méretvén! 
Feloldozhat célt megrovón... 
Atyának fiúnak szent lelkén!

Ne hagyd!

Ne hagyd a szegényt! 
Könnyezőn elveszni... 
Adakozni szebb erény, 
mint őt élve el temetni! 

Drága jó szülő anyja, 
érette is féltve aggódik! 
Sors kegyetlen ragadja, 
vadon kínja reá rakódik. 

gazdagságnak úri módja, 
boldogan sért vagyonán! 
Betegen hevített sodra, 
lakozva nevető Kánaán... 

Pénz sajnos létező norma, 
kapzsiság halál-ok kegyén! 
Isteni akarat óvta gondja, 
néz bús Földre meredvén! 

Fény szivárványos tengerén, 
színeivel festi vaduló szívet! 
Poklok tüzében lelkesen ég, 
könnyezőn hagy itt mindent! 

Ne feledd ember sors szavát! 
Epedve kérlel boldog szeretet. 
Ölelő kar, s mosoly csodát áld, 
Testvérségre érlel kegyelmet! 

Remény daloljad vágyó békét, 
gondtalan álmodás dallamán. 
Hit nyílik madaraknak reptén, 
Dicsérve szabadság jutalmát!