Virágzik szép éden!

Virágzik szép éden!

Virágzik szép éden, 
készen áll a nyomor! 
Díszítvén bús éltet, 
sírva áldoz horror! 

Csodás áldott képlet, 
embert képző szobor! 
Kereszt feszült érdem, 
bűnnek vészén lohol! 

Feltámadó reményen, 
anyagi teret rombol... 
Esendő zord természet, 
zengő vihart dúlva srófol! 

Gondtalan szent vétkek, 
küzdelmek présén kohol. 
Gyávák árulják az Édent, 
pusztulva síró honból! 

Emberség áldotta érdem, 
magasztos érzetet csókol. 
Szakadék mélyében fékez, 
szárny szegő reptén bókol! 

Ébresztőn ápolta lényeg, 
harang szavában trónol. 
Konduló nyelveket tépet, 
elegük van a Földi jóból... 

Értelem gyúljon a fejekbe, 
a teremtó mireánk gondol! 
Szeretet s örök nagy béke, 
boldog lét vagy sújtó pokol!