Démonok!

Apokalipszis!

Démonok.

Démonok és óriási szörnyek, 
ártóan vaduló létre tőrnek... 
Kárhozva irtó szellem képek, 
gyalázó világi mindenségek! 

Torz szülőn uraló ártó szárnyak, 
létezést ámító beteges vágyak. 
Életet holtra mart zombi társak, 
pusztító tér seb fertőző távlat! 

Könnyes ármány csaló gyermeke, 
riasztó dúvadak vicsorgó sejtelme. 
Békességnek semmisítő rendszere, 
rontva kísértő sátán vallt keserve... 

Vágtató lovak tejút bús zengésén, 
trombitaszó s őrjítőn ért vergődés! 
Füstbe tévedt borús nap föld ölén, 
átkoz fene bomba szórt gyötrődést. 

Fohász kérlel tébolyított lázas kép, 
nyirbálja csúf szégyenét zúgó lég! 
Vigasz igazságán csont por szén, 
képzelet dimenzióján mállva sért! 

Présnek mércén kábuló csillagzat, 
esendőn remél szentes irgalmat! 
Bocsájtó isten akaratán odázza, 
Kudarc vezérlő káosznak titkába. 

Ijesztő sarcon hús zabált uzsorák, 
morálba dőlt mentális szolga lánc. 
Ártó apokalipszis iszonyú lángján, 
emberre néz borzasztó ragályán!