Papírszárny

Vers
negyvenkilenc•  2021. augusztus 22. 09:08

Örökzöld+egy szonett Drozdik Álmostól

Búcsúzni jön az, ki eddig szerepelt,

bár örök a fény és örök a zöld,

a lassú léptü fáradás üdvözölt,

hűs kezével a hajnal ránk tenyerelt.


Untalan játék ez, ki az üldözött,

s ki az üldöző, kezet ki emel,

és hanyatlón, apránként ki vesz el,

sziromeső vagy lombhullás között.


Lehetne másként, mint ott messze délen,

merre zöldellve állnak a babérfák,

nem tudnak őszt s tavaszt, csak eső csorog.


Nem nyúlik nappal s éj, csak a föld forog, 

fagy nem dermeszt, a mezők nem némák,

nyár nem hűl el hideg hajnal tenyéren.

negyvenkilenc•  2021. augusztus 8. 10:36

Pató Pál

Mögöttem áll a nép és én hagyom,

száll lusta sóhaj, tétova zsongás,

mind elfogadom, jól jön a rajongás,

ilyen vezér vagyok, s ez ily mozgalom.


Előttünk a cél, élesen, tisztán,

s mi tudjuk mi lenne célravezető,

de mint bölcs, célra szemet szegező

vezető nem kapkodok, várok, úgy ám!


Tettetni hőst, mímelni munkalázat,

ez tőlem távol áll, gyötrődjön más,

szemem átlát rajtatok, káprázatok.


Lelkemben méltóság s tenger alázat,

befed a nyugalom, mint arany palást,

Ti indulnátok?! Rám ne is várjatok!



Mert egy szonettet megérdemelnek a mai Pató Pálok is

negyvenkilenc•  2021. augusztus 3. 06:48

Muhi

Én nem voltam ott, nem tudhatom,
valóban harcolt Kálmán herceg,
 fény csillant a páncélja ívén,
s a templomosok vele mentek?
Én nem voltam ott, nem tudhatom,
hogy zúgott a mongol nyílzápor,
s Szubotáj az este véresen
tért sátrába a csatából?
Tán másként volt, csak kitalálták,
hogy elhiggyük ők afféle szentek,
vagy megtették, megvédték Bélát,
magyarok földjén odavesztek.

negyvenkilenc•  2021. augusztus 1. 06:43

Lomkor

Ember vagyok, de hová születtem?
A vágy a jóra csúnyán megbukott,
e pompás lomkorban hisz megérdemlem,
megkapok mindent és mindent eldobok.

A belbeccsel minek pepecselnem,
bíztatnak mutassam pőre önmagam,
legyek gyerek, nem kell felcseperednem,
fogyasszak, költsek, éljek csak sorstalan.

Hogy utánunk mi jön, kit érdekel?
Hogy lehetne halkan, szebben, igazul?
Vesztes az, ki most másokkal gondol!

Örülj, hogy a jövővel szeretkezel!
S hogy semmi nem marad késő vigaszul?
Van kor mely épít, a miénk rombol.

 

2020  Poet fórum-szonettverseny

negyvenkilenc•  2021. július 18. 08:39

Alkony


A háztetők felől a néma alkony
a városba ér, a lusta léptű éj,
hűs lehelletén megborzong a balkon,
sötétjét kacagja száz fény-szeszély.

Fáradt bogár zümmög az utcalámpán,
szerelme fényt vágy, búra melegét,
lent vándor érkezik, kopott kabátján
porszürke játssza a szín szerepét.

Dohányt vesz elő és vékony papírt,
cigarettát sodor, miből a füst
a lámpa felé száll, kört-körre járván.

Koszlott lombú fák sugdossák a hírt,
sárgájába fordul már a nyár-ezüst,
elmúlás int a csalfa idő szárnyán.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom