Papírszárny

Vers
negyvenkilenc•  2021. június 19. 10:20

Csillagrejtek

Az est jő, fénytelen, húzza függönyét,

elbújt egy kicsiny csillaga itt nálam,

szökött angyala cirógatja vállam,

halk sóhajával leszáll a vaksötét.


Érzed ezt, a rét áradó hűvösét,

még itt bújkál a hő a ház falában,

az ablakot szélesre kitártam,

de te maradj, karom kulcsolom köréd.


Maradj, míg reggel ránk talál a fény,

légy te az óra, mi bennem körbejár,

más földön nincs helyem, csak a magamén.


Menned kell, tudom, kihúny majd a fény,

bennem elvesznél, ha lelkem körbezár,

nincs helyed más földön, csak a magadén.

negyvenkilenc•  2021. június 13. 09:38

Vers feleségem nyári nadrágjáról

Hosszan és kecsesen futnak a csíkok, 

kitöltik négy szép szögüket a kockák,

belakják formáikkal a síkot,

egymás alakját mégsem állhatják.


Mint a hó sugárzók a fehérek,

a feketeség mély és néma gyöngy,

bennük a csend hangjai zenélnek, 

viszonyuk egymáshoz csupa göröngy.


A csíkok állítják a kockák lomhák,

a kockák szerint a csíkok ledérek,

egysíkúságukkal egymást torzítják.


Titkokat rejtők, a sötétek tompák,

üresen csillogók mind a fehérek,

így járják együtt az utálat poklát.



negyvenkilenc•  2021. június 6. 07:44

Lábad alatt

Lábad alatt a kövek élesek,

sziklák között jársz, meredek az út,

s folyton érzed az égető gyanút

szenvedésed másoknak élvezet.


Örömmel veszik csorgó véredet,

vörös foltot lombon, ösvény homokján,

boldogok, ha látnak bosszús gorombán,

ezt szánták neked, ezt a végzetet.


Halld, a fák alól szólnak a kabócák,

tavaszuk valaha üde volt és zöld,

elszáradt rég a fű, mégis dalolják.


Ne az árnyakat lásd, azok csalókák,

légy boldog Sziszüphosz, tiéd a föld,

szenvedsz, de törekvésed a valóság.

negyvenkilenc•  2021. május 24. 11:15

Karin Boye-Mikor a rügy fakad, az fáj bizony


Mikor a rügy fakad, az fáj bizony.

Másként a tavasz miért habozna?
Másként miért is fonódna hosszan
a hidegséghez, úgy, sápadozva?
Hórejtve rügyét egész tél alatt.
Mi ez az új, mitől majd kirobban?
Mikor a rügy fakad az fáj bizony,
ahogy nőni fájt, s lenni burokban.

Bizony nehéz a cseppnek a hullás.
A függés, súlyosulva, remegőn,
tapadva ághoz, duzzadva, csúszva,
nem gördülni mégsem, nehezedőn.
Óvás és feladás közt tétován,
nyomasztó érzés, mint húz s vonz a mély,
maradni ülve, reszketve merőn,
hullni vagy nem hullni közt, szenvedőn.

Mikor végletes a rossz, s nincs mentség,
ujjongva kipattan ágnak rügye.
S a félelem tűnő végtelenség,
gallynak csöppje hull, csillanó vize,
felejtve riadást amaz újtól,
felejtve aggódást futni lejtőn-
hirtelen a nyugalom önti el,

és megpihen világot teremtőn.


Egy rövidebb versét fordítottuk az Utániroda topicban, beleolvasva műveibe megtetszett ez a verse.

Az eredeti svédül és angol fordításban itt található:

https://karinboye.se/verk/dikter/dikter/ja-visst-gor-det-ont.shtml

negyvenkilenc•  2021. május 23. 17:00

Egyperces

Ha erre jársz, feléd száll egy kérés,

időzz itt egy percig, hallasd hangodat,

tudom, ez nem egy túl nagy kísértés,

de elmondhatnád gondolatodat.


Szeretném látni, mint lobog tüzed,

hogy életed mi fűti, miféle láz,

micsoda mélység, mit rejteget szemed,

egy sugárnyi fényt vess rám, ha erre jársz.


Nem kérem titkaid, semmit rám ne bízz,

életem csomóit helyettem ne oldd,

csak légy vendég most, zsenge ez a pázsit.


Meg nem részegít a tiszta forrásvíz,

és nem jön pincér, ki tálat körbehord,

egy percnyi piknik ez, mondhatsz akármit.


Lehet csak agyamra ment a sok eső :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom