Papírszárny

negyvenkilenc•  2021. július 18. 08:39

Alkony


A háztetők felől a néma alkony
a városba ér, a lusta léptű éj,
hűs lehelletén megborzong a balkon,
sötétjét kacagja száz fény-szeszély.

Fáradt bogár zümmög az utcalámpán,
szerelme fényt vágy, búra melegét,
lent vándor érkezik, kopott kabátján
porszürke játssza a szín szerepét.

Dohányt vesz elő és vékony papírt,
cigarettát sodor, miből a füst
a lámpa felé száll, kört-körre járván.

Koszlott lombú fák sugdossák a hírt,
sárgájába fordul már a nyár-ezüst,
elmúlás int a csalfa idő szárnyán.

negyvenkilenc•  2021. július 14. 20:05

A kút

Dalaran... milyen rég... felragyog néha még,

a széles utcái, a színes házfalak,

a kút hűvös köve, ott sokszor vártalak,

hány emléket süllyesztett el a tófenék.


Érmék csillogtak, mint megannyi vízbefúlt,

a kívánságunk ez az éles gondolat, 

a fémbe vésődik, örökre megmarad,

kívánjunk mi is, szóltál, és az érme hullt.


És vajon tudnak olvasni a kis halak,

mosolyod megsokszorozta a víztükör,

arcod hullámképe még bennem tündököl,

mi lesz, ha rosszul betűzik a titkomat?


Bízd az öreg halra, a szava mérvadó,

ha írást kell betűzni, ő bölcs támaszuk,

vele a kívánságod biztos célba jut...

hát igen, tudjuk már, ő sem mindenható.

negyvenkilenc•  2021. július 9. 18:37

Szerencsétlen emlősök balladája

Dorothy Parker a múlt század első felében írta verseit. Ez egy hosszabb műve,  kéretik nem véresen komolyan venni!  :)



Kőnél és botnál sebzőbb a szerelem,

tengermély magány, sötét bánathozó,

kattogó óra, éj csendjén gyötrelem,

kitartón kisért mint egy bolygó zsidó.

Mutass egy szerelmet mi kész és kerek,

mesélj egy csókról, mi nem fogant bűnben,

Fiú, zálogod holtodig fizeted,

Az elefánt nem felejt és a nő sem!


Bárki a férfi, jaj, vegyülni vágyik,

bárki a férfi, hejhó, ő hódító,

és elhagy biztosat, s elhagy akárkit,

így lesz a bánat megint csak eladó.

Fiú az esélyeid nem túl nagyok,

mérlegelj hát míg a golyó a csőben,

s lőj, hogyha lőnöd kell, de ugye tudod,

az elefánt nem felejt és a nő sem.


Cézár korától az új celebekig,

visszhangzik az intés mi örökre szól, 

habár lenyűgözőek a trükkjeik,

s gyengédebben búgnak mint a kergekór,

vigyázz fiú, hogy mire vállalkozol,

kedvenceid hasonlítnak erősen,

a természet maga is beigazol,

az elefánt nem felejt és a nő sem!


Herceg, itt a szabály, mit reád hagyok,

az édenkert óta igaz, időtlen,

vészt hoznak rád a parkok és szalonok,

az elefánt nem felejt és a nő sem! 



Ballade of Unfortunate Mammals 


Love is sharper than stones or sticks;

    Lone as the sea, and deeper blue;

Loud in the night as a clock that ticks;

    Longer-lived than the Wandering Jew.

Show me a love was done and through,

    Tell me a kiss escaped its debt!

Son, to your death you'll pay your due –

    Women and elephants never forget.



Ever a man, alas, would mix,

    Ever a man, heigh-ho, must woo;

So he's left in the world-old fix,

    Thus is furthered the sale of rue.

Son, your chances are thin and few –

    Won't you ponder, before you're set?

Shoot if you must, but hold in view

    Women and elephants never forget.



Down from Caesar past Joynson-Hicks

    Echoes the warning, ever new:

Though they're trained to amusing tricks,

    Gentler, they, than the pigeon's coo,

Careful, son, of the curs'ed two –

    Either one is a dangerous pet;

Natural history proves it true –

    Women and elephants never forget.



        L'envoi



Prince, a precept I'd leave for you,

    Coined in Eden, existing yet:

Skirt the parlor, and shun the zoo –

    Women and elephants never forget.




 

negyvenkilenc•  2021. június 27. 09:04

Sirályt is álmodó

A víztükör, a néma, mit sem óhajt,

tört csillagfény remeg, üres látomás,

beleborzong a fűz, szótlanul sóhajt,

hunytszemű békára száll az álmodás.

Csobbanó víz csókja varázsol királyt,

sötét vízmélyből hercegnő felmerül,

bolond béka álom fehérlő sirályt

is idéz, de végül mind helyre kerül.

Mocsárszag, reggel, az álmodó felejt,

fázik, szenved, az élet hitelét

törleszti, bár tudja mindent elveszejt

ki adta, többet kér, nem csak tizedét.

A víz tükrén hideg tört fény, csend terem,

azért ki járni tud, mind rajta megyen.


negyvenkilenc•  2021. június 19. 10:20

Csillagrejtek

Az est jő, fénytelen, húzza függönyét,

elbújt egy kicsiny csillaga itt nálam,

szökött angyala cirógatja vállam,

halk sóhajával leszáll a vaksötét.


Érzed ezt, a rét áradó hűvösét,

még itt bújkál a hő a ház falában,

az ablakot szélesre kitártam,

de te maradj, karom kulcsolom köréd.


Maradj, míg reggel ránk talál a fény,

légy te az óra, mi bennem körbejár,

más földön nincs helyem, csak a magamén.


Menned kell, tudom, kihúny majd a fény,

bennem elvesznél, ha lelkem körbezár,

nincs helyed más földön, csak a magadén.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom