Papírszárny

negyvenkilenc•  2021. május 8. 21:47

Mellékhatás

Ellágyít a jóság, a megértés,

a béke bepókhálóz, lelankaszt,

sehol egy beszólás, sehol egy sértés,

senki sem fenyeget, semmi sem aggaszt.


Már arcomra kövül, mint üres grimasz,

hisz okom sincs rá, mégis mosolygok,

elnézek mindent, nem számít ki az,

hidegen hagy, ha súgdosnak koboldok.


Kipihent lettem, sima, ellazult.

de hol már a szenvedély, a vadság,

a harag forró lángja, ami éget?


A harcos képe teljesen megfakult,

mert tudom, van mi több, mint a makacsság,

grammonként lenyelek minden mérget.




Fórumbéli játék első két sorából született. 

koboldok- belső hangok, mik a rosszra csábítanak

negyvenkilenc•  2021. április 27. 08:57

Én már csak

Én már csak élnék aképp, mint a fák,

lombsusogású, lágy, fényjárta csendben,

nyelve a port és a világ zaját,

földmélyből sugárzó soktitkú rendben.


Tűrném békével, hogy lassan fölesznek,

hívatlan bogaraim elviselném,

örülnék, ha bennem rejtekre lelnek,

madarak fészkeit karomba venném.


Törzsemen felfutna ezernyi ránc,

hangya út lehetnék és rovarszálló,

pihenne szarvas a lombomnak árnyán.


Forgatna álmomban lenge tündértánc,

rügyező tavasz, bódultan virágzó,

nem félnék végül lángolni a máglyán.

negyvenkilenc•  2021. április 25. 07:19

Igen-nem

Irgalmatlanul egyszerű minden,

ha eszem hízok, ha nem eszem fogyok,

folyton döntenem kell s döntéseimben

fényre vagy sötétre szavazhatok.


Hol nincsen út, a sejtelem vezet,

napot köd nyel el és az éj leszáll,

vakon tévelyegni annyiképp lehet,

ki csillagra lel, az hazatalál.


Irgalmatlanul egyszerű minden,

vagy szóra nyitom szám, vagy néma vagyok,

tehetetlen vagy mégis tehetős.


Minden ingyenes és nincs semmi ingyen,

nevethetek vagy bosszankodhatok,

mint mindenhez gyenge, mindenhez erős.




Második kategóriának a "Nesze semmi fogd meg jól"-t választanám :)

negyvenkilenc•  2021. április 17. 21:40

Fényképed nézem

Mennyi szög, kanyar, görbület egy hajtincs,

s hullámain hogy fut a fény velem,

a töksüket időn át, hogy felém ints,

ez csak egy fénykép, én ezt csak képzelem.


Az örök csend papír börtönében

nem te ülsz, csak egyetlen pillanat,

mint bezárt dzsinnt díszes köntösében

meg nem idézhetlek, hogy lássalak!


Hiába kérném, hogy nevemen szólíts,

s kezeddel simítsd végig arcomat,

hiába várnék hangod dallamára,


egy érintésed elég, hogy meggyógyíts!

Homályába húz a fojtó alkonyat,

bezár hajtincsed kanyarulatába.

negyvenkilenc•  2021. április 15. 06:47

Jó eséllyel

Mindig ugyanazt a verset írom,

oly jól begyakorlottak a szavak,

jeltelen határ, átlépni nem bírom,

mássá lennék, félek, ezért nem szabad.


Valaha friss, édeni vidék volt,

hol partot ért az ifjúság hajója,

mára rablott gyarmat, szinte félholt,

száraz homokpad az álmok folyója.


Füvek harmatával mostam arcodat,

holdas tisztásokon tündér táncolt,

olcsó csodák, mikre mind van cáfolat,

könyörtelen az ész, mindent leláncolt.


Átírom megint a verset, ugyanazt,

jó eséllyel ismét esélyt szalaszt.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom