Paphnutius blogja

paphnutius• 2013. február 24. 20:28

Charles Bukowski – és most?

Charles Bukowski – és most?

a szavak jöttek és mentek,

betegen ülök.

cseng a telefon, a macska alszik.

Linda porszívóz.

várok az életre,

várok a halálra.

azt kívánom, bár lenne bátorságom, hogy hívjalak.

ez egy vacak helyrehozási kísérlet,

de a fa kint nem tudja:

nézem, ahogy szél mozgatja

a késő délutáni napban.

nincs itt semmi üzenni való

csak várakozás.

mindegyikünk egyedül néz szembe ezzel.

Ó, egyszer én is fiatal voltam,

Ó, egyszer én is hihetetlenül

fiatal voltam!

Fordította: Nagy István Paphnutius, 2010.

2 hozzászólás

Egyéb

paphnutius• 2013. február 24. 20:25

Egy rádióműsorban hallottam, amely az iskolai farsangi bálok jelmezötleteiről, azok változásairól szólt a ’60-as évektől napjainkig, hogy az egyik ilyen intézményben, az idén a legsikeresebb a „Tesco Törzsvásárló” fantázia névvel ellátott kollekció lett. Átlagos ruhában lévő fiatal hátán hátizsák, egyik vállán oldaltáska, másik vállán sporttáska lógott. Mindegyiken egy sikeres sportszergyártó cég logója virított. Kezében Tesco szatyor, benne néhány Tesco gazdaságos márkanévre hallgató termék.

Ülök egy vonaton.

Szemem téma után kutat.

Egy érdekes arc, mozdulat, hang, bármi megteszi.

Ha vadászatra beélesített tudatom egy apró jelet érzékel,

már kezdődik is az impresszió transzformálása.

Ki tudja milyen lerakódott információ, történetfoszlány, emlékmaradvány,

vagy álemlék kapcsolódik rá az érzékelt impulzusra.

Bizonytalan a kémiai folyamat, meghatározhatatlan a kötés erőssége és módja.

Szóval a reakció inkább alkimista szemlélettel magyarázható.

Leírása tudományos algoritmusokkal lehetetlen feladat.

Már kezdeti időszakban eldől, hogy az eredmény rögtön meg akar születni (fogalmazódni),

vagy a gondolatfoszlányok rögzítése csupán, az azonnal elvégzendő feladat.

A legjobb, a leghitelesebb ilyenkor egy diktafon használata,

hiszen az eredeti ötlet nem veszik el

a fogalmazgatás, írás, helyesen írás időt igénylő tevékenysége során.

Ha a gondolat a másik utat választja, vagyis a „rögtönszületést”,

gyakorlatilag ezzel egy időben, vagy nagyon hamar

műfajt is választ magának.

A versbe, vagy prózába rendeződés igénye nem bonyolult,

azonnal eldönthető kérdés,

és a fő műfajokon belüli forma (ruha, mai nyelven skin)

megválasztása is szinte automatikus (tudat alatti), gyakorlatilag technikai, kivitelezési kérdés.

Van olyan, hogy eleve formához keresünk témát,

ha például meghatározott célból szonettet, vagy haikut, stb. akarunk írni.

Azt hiszem, ezt a gondolatmenetet itt kell elvágni,

mert más irányba vinne el.

Tehát! A jó impresszió, ötlet, gondolat elemi erejű.

Mondanám, hogy olyan, mint egy forrás, de mégis inkább egy vulkánkitörésre gondolok.

Ám a vulkáni láva kiömlésekor lelassul, szétterül, miközben folyamatosan hűl és merevedik.

Ez a folyamat más. Talán egy sistergő, kilövellő hőforráshoz tudnám hasonlítani.

A feltörési ponttól távolodva ez is hűl ugyan,

de nem lassul le ebben a folyamatban, hanem más források feltörések vizét

(korábbi tapasztalások) is magába gyűjtve felerősödik, megnő, kiteljesedik,

patakká, folyóvá, folyammá alakul, majd beteljesedik, ha elér egy tavat, vagy a tengert.

Így születik, nő az impresszió is verssé, prózává.

Miközben így elmélkedem

–papírt és jegyzetfüzetet használva, mert a diktafonhoz szükséges intim környezet nem adott–,

definiálódni kezd néhány lehetséges téma.

Szemem és agyam már pásztázza a terepet,

alanyt keres, akinek aurájába valamelyes beleláthat.

Akár egy szkenner, amely szökevények retinája után kutat a rémisztő jövőt felvillantó sci-fikben.

Egy CT, amely szöveteket vizsgál, elváltozásokat keresve.

Az első célpont egy nő velem szemben, pontosabban egy arc.

Hasonlít valakire. De kire? Rájövök. Már nem érdekes innentől.

Ott egy másik lehetőség, átellenben. Ideges. Telefonál. Mérges. Fenyegetőzik. Fülhallgatóval higgad.

De csak próbál. Nem megy neki. Rágja a szája szélét. Ezért nem használ rúzst. Pedig mutatna rajta. Értem. Stresszel. Állandóan kiszárad a szája. Szőlőzsír. Most (célszerűen) az arcának belső felén, a fogak közeli szöveteit harapdálja. Következne a köröm, de az első próbálkozásnál rájön, hogy mű.

Ezzel az anyaggal már tudnék kezdeni valamit, de nem itt és nem rögtön.

Most zajokat hallok hátulról. Cipőkopogást és helyfoglalást azonosítok belőlük. Ebből is lehetne valamit írni,

de csak ha nem fordulok meg,

csupán a zajminták alapján megalkotom a karaktert, és a sztorit.

De jön egy újabb impulzus ugyanabból az irányból.

Sűrű, mégis éles, folyamatosan növekvő és közeledő.

Ezzel a tapasztalással egy időben agyam utas pásztázó funkciója leáll,

és már teljes figyelemmel a közeledő zajforrásra koncentrálok.

Ide már nem kell képzelőerő.

Az ihletett állapotból való kizökkentés, azonnali kirekesztettség érzését okozza.

A zaj ricsajjá erősödik és képet ölt egy 13-14 évesekből álló osztály képében.

Helyet keresnek a körülöttem lévő üléseken.

Pont húszan vannak, a tanárokat, kísérőket nem számolva.

Fiúk, lányok vegyesen.

Öltözetük unisex.

Nyolcuknak FILA hátizsákja, kettőnek FILA oldaltáskája van.

Megjegyzés: 2011-ben a Tesco egy sikeres árukapcsoló akciót csinált. A vásárlások után apró FILA bélyegekkel jutalmazta ügyfeleit. Aki elég sokat költött, az összegyűlt bélyegeit beválthatta a FILA sporttáska sorozatára, amely egy hátizsákból, sporttáskából és oldaltáskából állt. Egy idő után a figyelmes embernek feltűnt, hogy minden harmadik ember, valamilyen FILA terméket hord magánál.

Tata, 2012. március 3. Szombat

VÉGE

6 hozzászólás