Paphnutius blogja

Ó, Nap!

Ontsd ránk sugarad,

Veled létezünk,

s ha veszünk, ott vagy velünk.

Ó, Hold!

Fényed a sötétben reményt adó pont,

Ha meghalunk, a Nap sápad zokogásban,

S te csak bóbiskolsz árnyékában.