KÖLTÉSZET NAPI PÁLYÁZAT A POETEN

iliesrenata2017. április 7. 19:41

@szederfalu közben megtaláltam,köszi.A munkátokat is. :)

szederfalu2017. április 7. 19:12

az eredmények itt:
http://blog.poet.hu/palyazatok/kolteszet-napi-palyazat-eredmenyhirdetese#hozzaszolas

Crystalknight2017. április 7. 19:08

Már óránként nézegetem és mindig felmegy a pulzusom a valami és semmi határára.
:)

iliesrenata2017. április 7. 18:52

.............

jagosistvan2017. április 7. 13:02

egy órán belül...

Pera762017. április 7. 12:23

@mrx0000: Ezért a megjegyzésért érdemes volt regisztrálnod...
A kiléted nem firtatom, de azt javasolnám - mivel te nem pályáztál, tehát neked akkor kb. édesmindegyesélyed van a verseredmény hirdetésekor - hogy a vádaskodás ténye helyett a gondolkozás hasznát nézd előbb, okosabbak is leszel, tiszteletreméltóbb is és ráadásul a türelmet, mint erényt gyakorolni meglehetősen hasznos...

Marie_Marel2017. április 7. 12:18

@mrx0000: Mivel te ma regisztráltál, gondolom, nincs okod izgulni. :-)

szederfalu2017. április 7. 12:02

@mrx0000: tudod a blog tulajdonosa és a pályázat kiírója és a zsűritagok is mind dolgozó emberek. Munkahellyel, családdal. Kérem a türelmedet!

Törölt tag2017. április 7. 11:12

Törölt hozzászólás.

szederfalu2017. április 7. 05:46

@memocska: majd itt, amint a blog írója felteszi , remélhetőleg hamarosan.

memocska2017. április 7. 05:29

Hol tudom megnézni az eredményt meg nézni??

petruchio2017. április 6. 22:36

@szederfalu: nomég.....ez jólesett....:)))

szederfalu2017. április 6. 22:05

@petruchio: igen, tudom. Egy régi versedet. Persze ez nem kizáró tényező, csak érdekességképpen mondom. Több, mint 200 verset olvastam el, nem emlékszem mindre, de a tiédre igen.

petruchio2017. április 6. 20:25

@szederfalu: csak azt ne mond, hogy nem tudod mit írtam.....

szederfalu2017. április 6. 20:07

@petruchio: @angel14: igy gondoljátok, de mégis pályáztok :) node van egy rossz hírem, sajnos csak holnap lesz eredmény hirdetés.
Elnézést kérünk mindenkitől.

iliesrenata2017. április 6. 19:52

Én se hiszem hogy bejutok a 15-be :)))

mizsi2017. április 6. 19:46

Mindenki nyugodjon le, különben jövőre nem rendezek semmit! ;)
Idővel minden kiderül, oszt' mindenki derül (már aki). :)
Türelem, jövünk majd az eredménnyel!

angel142017. április 6. 19:43

@petruchio: :) dettó

petruchio2017. április 6. 19:21

@szederfalu: nekem nincs okom izgulni....az esélytelenek nyugalma....az a világ csodája lenne ha itt valami eredményt érnék el....:DDDDD

szederfalu2017. április 6. 15:32

@petruchio: akkor fog elhangozni a 2 rádióban: )
Ja, és én már tudom az eredményt, de Jagi hamarosan közzé teszi. Addig még izguljatok. :)))
És igen, sok vers pályázott, de megbirkóztunk a feladattal.

iliesrenata2017. április 6. 14:50

Sok volt a beküldött vers. :)

Merluccius2017. április 6. 12:57

@petruchio: Van humorod..!

petruchio2017. április 6. 12:52

Stílszerű az lenne, ha április 11.-én hirdetnének eredményt

angel142017. április 6. 12:30

Már holnap van :)

jagosistvan2017. április 5. 23:35

Gyerekek, holnap! Addig nyugi. :)

mizsi2017. április 5. 21:21

@memocska: Dolgozunk még az értékelésen, türelmet kérünk.

memocska2017. április 5. 19:03

Az lenne a kérdésem hogy mikor derul ki hogy Kik vannak benne mert a irodalom tanár azt mondta amount ki derul hgy benne vagyok kapok 5ost ha meg bent vagyok a a topban akkor

szederfalu2017. április 5. 17:28

@mernok58: nincs itt semmilyen bünti. Nem tetted ide a versed, nem pályázhat. Ott van a kiírásban, hogy mik a feltételek.

szederfalu2017. április 5. 17:27

@iliesrenata: tart az értékelés, legkésőbb holnap délelőtt :)

iliesrenata2017. április 5. 16:38

Kb mikor lesz eredmenyhirdetes? :)

mizsi2017. április 5. 10:53

@mernok58: a moderátorok csak akkor látják a megjegyzést a vers alatt, amikor az sorra kerül a listán. De, ha még a pályázati időtartam alatt került volna sorra, akkor sem lett volna lehetőségük ide átemeli. Köszönjük megértéseset.

mernok582017. április 5. 10:41

Elfogadom a köpönyeget, bár az esernyőt jobban kedvelem. A büntin kívül milyen indok van még? Hiszen a feltett vers címe alá oda is írtam: költészet napi pályázatra.
Ráadásul még senki nem látta azt a verset, várakozik a sorára...
Technikai akadálya is van?

szederfalu2017. április 5. 09:14

@mernok58: ez sajna köpönyeg.

mernok582017. április 5. 08:53

Feltettem egy pályázatra szánt verset, de sajnos későn vettem észre, hogy ebbe a blogba kellett volna tennem...Én a szokásos helyre és módon töltöttem föl. ha van rá mód, kérem a Poet szerkesztőit, "emeljék" át a megfelelő "kosárba" - hogy ne vesszen kárba...
Ha már késő bánat, akkor utánam a köpönyeg.
Köszönöm.

szederfalu2017. április 5. 05:36

Hamarosan jövünk az eredménnyel. :)

szederfalu2017. április 5. 05:35

@Frank-Shaft: ok.

Frank-Shaft2017. április 5. 00:05

@Frank-Shaft: A nagy sietségben elfelejtettem bemásolni a címet: "Papír-töltészet"...
Remélem, érvényes így...

Törölt tag2017. április 4. 23:55

Törölt hozzászólás.

Christianus2017. április 4. 23:52

Ehm János
A költészet maga, vagy én?
(vidám strófák a költészet napjára)

„Költő vagyok - mit érdekelne
Engem a költészet maga?”
S, hogy nem én vagyok József
Attila, csak csendes üzenetem
Küldöm el neki a sivár neten!

Kedves Attila! Az a tehervonat,
Az nem kellett volna, hiszen ma
Hány és hány új pályázat várna
A költészet napja prűd-ürügyén.
De barátom, ne lelkesedj gügyén...

Sikered szalmazsákba vart fényes
Gyémántként porosodna, mert te
Nem tudod, de a rímeknek nincs
Divatja ott, hol verseidet besírtad
Közénk. Ha kell, megvesz kilóra,

Hitelre a szavak móka-mestere, szót
Keverve verbális turmixgépén. Ennek
Pépén erősödő hites szószolgái a nagy
Szavak ünnepén oly szegények, a hű
Horger mentén túl sok a keserű lélek...

Városod hozod jó példaként? De az
Vidám gúnykacajjal dobna el ma is,
Hiszen kész versed az hamis prózának
Hatna jól szétszedve versszakokra.
Rím és versszak? Ez egy más korszak.

Az egyetem fura ura ma már nem buta
Vers-figura. Hallgasd hát, ő szól neked:
A Bírátort ismered? Nem-é? Úgy pedig
Szedd a sátorfádat, vagy indulj, keress
Urambátyákat! Vagy ha ifjú bölcs ész

Lennél, s tennél dörzspapírra bármit is,
Firkász, úgy kiadót bármennyit találsz!
S ha az ’arany’ jó alany ünnepelni rössel
Egy bökverssel gúnyolva arctalan magam,
Hát legyen, a négerem is írjon nekem.

Ám te, Attila, Jurópa harangja, mentális
És kontinentális hangja e szép honnak,
Ígérd meg, leszel az arc Poetica, S-arc
Phonetica hű tagja, és azt megfogadd
Egyszer, s mindenkorra, a rímek még

Ma mennek a pokolba! Így ha ezekhez
Hű leszel, mit tintálsz, majd nekünk is
Megfelel. Ám a költészet ősi várára,
Saját emléked napjára azt megfogadd,
Jut nekünk verseidből, ergo hitedből!

Lényeg a lényeg! - szólt a szegedileg új
Tanár, ki a vad médiában kiabál. Okulj,
Ő nem balek, vastagon zsírozza a fehér
Kenyeret. Szótagszám? Ne szólj szám,
Nem fájdítod fejemet! Tudd a lényeget:

Versemet nem ked-venceled?
Kántálom majd gyen-géidet,
kevés
erény.

Harmincas éved hajnalán
Verseid bízd csak énreám!
Szegény
legény…

Frank-Shaft2017. április 4. 23:44

Az érzés, amikor este nyolc órakor veszem észre, hogy éjfél a leadási ideje egy pályázatnak, amit aznap látok először... :)

A versben nincs elírás, maximum helyesírási hiba. :)

***

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Uralkodjon a kénye-kedve,
mint aki lelkét eladta?

Ez progresszív papír-töltészet,
nem gátolja ragresszió,
jó-trollú költő nem tart féket...
Kell-e erre revízió?

Néha van-e itt íráskétség,
vagy fog-ott a rabszurditás?
Terem-e sok szóvirág-rémség,
vagy épp még hangja fifikás?

Már benne minden sava-borsa,
íze-bűze, s tálalható...
A lélek morzsa-sorsa sorba,
mit rejt egy zamatőr író...

Váratlan álmatlan éjszakák,
füzetek, tollak, és sorok,
benne hagyjuk a magunk javát,
írunk, amíg kezünk mozog...

Ernest2017. április 4. 22:59

"Költő vagyok..."

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Szétszedhetnek. Csak remélhetem:
a kezem által összeraksz.

Mindegy már, mit súg az árny - szél rejtette.
Mindegy már, mit búg a vágy - tél temette.
Bölcsőm a Parnasszus, mely rég sírhelyem,
s lám: kocsmabelsőkre hányok rímeket.

Természet-várat hímeztem malaszttal,
lírám feneketlen kútba kavartam.
Nincs lant-virág, nincs "Ezeregyéjszaka",
a nap, a hold szegekre van lógatva.

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Széttéphetnek. Csak remélhetem:
a lelkem által összeraksz.

NoemiEniko2017. április 4. 22:52

Fülöp Noémi Enikő-Költészet avagy történelem?

Költő vagyok-mit érdekelne
engem a költészet maga?
Költök,írok,alkotok,
a kérdés az,hogy költészet-e
mit magam után hagyok.

Érzelmeim szívemből kiírom,
tollamat kezemben fogva,
a betűket rajzolom.
Minden betű egy kincs,
amit ha papírra vetek
kincs ami nincs.

Vagy mégis?A betű az ár,
mi lelkemnek idomár.
Betű,szó,mondat,
máris kész a gondolat.
Sorok,versszakok,érzelem,
bennük rejlik az értelem.

Remélem,hogy az értelem,
az embereknek lételem.
A költészet az életem,
akkor jön a kérdés,
költő vagyok?
Mit érdekelne engem
a költészet maga?
Mert az írás nekem,
a történelem vala.

J.Teca2017. április 4. 22:47

Jeney Terézia:
Rímekért rímek…

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
-Írta József Attila.

Ne rója senki bűnömül,
hogy mi most bennem felmerül,
rímben hordom én is össze:
A „Lélek” összekötözze!

Ugye: bármi az ihlető,
rímben mondja az illető,
ha költőnek érzi magát,
gördülőn adja át szavát.

Legyen villám, vagy hóvihar,
nyílt szó, titok, mit eltakar
a tél változó „évszaka”,
vagy a mély sötét éjszaka!

-Vagy mikor a téli estben
fegyver csörren a tévében;
-itt bár én vitába szállok:
-„mi” formáljuk e világot!?

Ringatón feküdni este,
altató zsongva szívünkben:
hogy így lesz-szólni kell érte,
kiáltva: ne legyen vége!

Érzük’ a mély hasadékot,
hogy e mélységben mit tartott
a holnap, titkos rejtelem:
Szeretetért kiálts velem!

Ha elérnénk: bántás helyett,
Béke éljen minden helyen:
ábrándunk nem a lakatlan
szigetre száll, mély sóhajban,

De mert egymásért élhetünk,
ez teszi széppé életünk,
Visszavárva, mit adhatunk:
Szeretetet tán’ kaphatunk!

Én szeretem a virágot,
átölelni a világot!
A felnövő ágak alatt
meglátom, mikor gyom fakad!

Hogy most mindent összegezve
leírjam, azt mi szívemben
feltör, mint vasakarat,
hogy : remény még mindig akad!

Ne rója senki bűnömül,
hogy mi most bennem felmerült,
rímben hordtam én is össze,
-hogy lelkünk -összekötözze!
1985.

J.Klari2017. április 4. 22:32

Kovács Klára:
Ars poéticám

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga.
Írta régen József Atilla.
Nékem nincs ars poeticám,
nem vagyok költő,
csak pénzt költő,
versem, ha jön,
az égből jön,
a csillagok közi
üres térből,
az andromédából talán,
-puszta talány.
Majd egyszer
olvasóból versíró
leszek-talán.

2017.04.04.

Törölt tag2017. április 4. 22:16

Törölt hozzászólás.

Merlot2017. április 4. 22:02

Szurka-piszka

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Leghőbb hódolóm énekel:
- Merlot, te fénylő aranyalma!

Kebleimnek szép halma
hangosan sóhajt utánad,
miközben szinte esdekelve,
halkan rebegem imámat.

Ó, te verselő, szabadkőműves!
Te aztán tudod, milyen a jó vers.
Én csak egy szerény poétácska vagyok,
körülvesznek engem a költő hatalmasok.

De majd meglátjátok, lesz belőlem izzó szavú költő,
ha kell, írok szerelmeset, szomorút, leszek nyelvet öltő.
Büszkén megsimogatjátok kobakom, mint apa a fiát,
áhítattal olvastok majd, leszek még én az új Karafiáth.

Asthor2017. április 4. 21:37

Ars poetica

Költő vagyok- mit érdekelne
engem a költészet maga?
Eltelik sok száz év és ezer,
Nincs ott, ma élőnek hangja.

Majd, nem úgy értik s nem úgy látják,
Ahogy egykor gondolva volt.
Nem értik a holt ember álmát,
Hogy ő mit írt, vagy mit dalolt.

Hiába jegyzi emlékezet,
S állítanak szobrot neki,
Ha éltében mindig éhezett,
S nem szerette őt senki.

Az a jó költő ki meg is él,
S nem csak ír a jövőnek.
Kit a gyomorkorgás nem kísér,
S úgy marad meg öröknek.

Mit ér az idea magában,
S mit az eszmény élet nélkül?
Vagy, halhatatlanság halálban,
Ha ott öröm nincs is végül?

Ha csak a nagyságot hajszolja,
S elfelejt élni az ember,
A lelkét taszítja romokba,
S tán, nem is tisztelik egyszer.

Óh, mond mennyit is ér egy költő,
Ha míg él senki sem hallja?
Mit remélhet ő az Öröktől,
Ha szívhez nem jut el hangja?

Hogy írsz, van-e tán más értelme
Mint, hogy a bajt, s bút kiírod?
Azt, mitől senyved a lelked,
S mitől a mát is alig bírod.

Verseidnek sorai között,
A halhatatlanság nincs ott.
Neved rím révén nem lesz örök,
Mindegy, általad mi írott.

Áhítunk nagy lenni vers által,
De középszer osztályrészünk.
Mit papírra vetünk csak átlag,
A többi vers közt elvészünk.

De ha egy-egy sor elég jó is,
Évszázadnak távlata kell,
Hogy a köz szellemét megszólítsd,
S míg, így a neved szárnyra kel.

De oly sok idő egy évszázad,
Addig még minden történhet.
Ki tudja, mi marad meg állva,
S marad-e még bárki élve

Ki megértse soraid nyelvét.
Mert minden évszázad rosszabb,
Mint előtte. Oly sok ki elvész,
S kevesebb, kik értik szódat.

S félek századunk se lesz különb,
Mert miénk még nem a jobb kor.
Látni a tömegben a dühöt,
S azt, hogy mindenki elnyomott.

Ép ész nem aratott diadalt,
Legsötétebb ösztön mozgat
Vezetőt, s tömeget hadba.
Áhítva, hogy más vérét ontsa,

Mindazokét, kiket nem is ért.
Kiket hazudhat ellennek,
S feledtetheti nyomor ízét,
Embert uszítva, embernek.

Pedig juthatna mindenkinek,
Mire van neki szüksége.
De nem ilyen önző elittel,
Kit hataloméhség férge

Rág szüntelen, legeslegbelül.
Kit hatalomvágya mérgez,
S ez a célja mindenen felül
Lassan, közel már harminc éve.

S csakis azt lesi minden percen,
Hogy szerezhetne koronát,
Erővel s lopva, mások felett,
Azt hazudva, védi honát.

A Nemzet hajójának élén
Ha, ily kormányosok állnak,
Lesz majd ki ért, a század végén?
Vagy e nemzet semmivé válhat?

Újra, lángra kapnak babonák,
Mit a hatalom is táplál.
Felhergelt, szerencsétlen hordák,
Most is, őket felhasználják.

Ha nem az értelem, ami győz,
S az, mi utat mutat nekünk,
Eltelik csendben nem sok idő,
S szépen, lassan mi elveszünk.

S akkor kinek írjon a költő,
Ha már nincs, ki nyelvét értse?
Minek gondolat, rímet ötlő,
Ha, nemzetnek s nyelvének vége?

Nyelv s nemzet, olyan a költőnek,
Mint éltet adó táptalaj,
Melyből, mint fák, versei nőnek,
S eget karcolnak, magasban.

De ma már nem nőnek magas fák,
Mert mérgező itt a talaj.
Évszázadok mérge hatja át,
S ez gyökeret fojt, föld alatt.

Ki tehette, már régen elment,
S ki még nem, az vágy el innen.
Ezért nem szül anya gyermeket,
S nem mert vágya rájuk nincsen.

Ma egy szülő, mily jövőt adhat?
Ki kettőnél több gyermeket
Szeretve, nevelni akarna,
De nincs elég pénze erre,

Tán azért szüljön e világra,
Mert az elitnek kell még több
Katona s paraszt vagy munkása?
Mert ez hiányzik a gépből?!

Vagy legszentebb szeretet miatt,
Mit anya érez az iránt,
Kit világra hoz? Lánya s fia,
S hogy legjobbat biztosítsák.

Ember nem parancsra születik!
S nem parancsra szeret bárkit,
Őt a szabad szellem mi teszi,
S szabad akarat irányít!

S hont, se parancsra szeret senki.
De mert, szelleme itt fogant,
S mert élte végén itt földelik
Léte szálai. Köt s bontat

Minden kapocs, mi itt őt őrzi
Ezer pontban összeérve
Rajt’. Múlt, jelen s jövő idői
Váltanak részből, egészbe.

Legbensőbb valója, amelynek
Halk suttogása szólítja
Mindig, ha hallja e helynek
Nevét: Haza. S ez mi hívja,

Újra és újra, harcba érte,
Hogy azt élhetőbbé tegye.
S így legyen ki hont, lakja s élje,
S majd leljen itt békét lelke.

Miért nem akarják érteni?
Mindenki hozzánk tartozik,
Mind, ki e nyelvet élteti,
S a kultúránkon osztozik,

Ki magyar nyelven él és alkot!
Vallástól, színtől ez nem függ,
Se határtól, mit múlt ránk rakott.
Nyelv s kultúra, még egy nekünk,

Attól, hogy ő kit, s hogyan szeret,
Vagy vére nem honfoglaló.
Tizenegy évszázad eltellett,
S összeforrt mind, ki itt lakó!

Bármit is valljon a világról,
Nem vehetik el ő tőle,
Határt vonva, a magyarságot,
Így szakítva minket többre.

Nemzettesten oly sok a határ,
Mit önkénnyel, múlt húz rajta.
Ne folytatódjék! S leljen hazát
Kinek e táj szívét tartja.

Legyen hát, ez a reszpublika,
Mely összeköt embert, s embert.
Legyen ez kötelék, s nem iga!
Ez, polgártársakká tegyen!

Nem politikatudományi
Fokon, bal vagy jobb itt a nép.
De mert múlt, ma is szívet fájdít,
Mert folyvást görgeti arrébb,

Mit tettek vele más rendszerek.
Oly sok kárvallottja mindnek,
Kik folytatják harcuk szüntelen,
S ős, nem forrt sebeket visznek.

Végre ne az számítson, mi volt,
Hanem, több ily ne lehessen!
Minden régi rendszer már gyilkolt,
Vagy mérgezett talajt, s lelket.

Már ne a múlttal hadakozzunk,
Hanem fürkésszük a jövőt!
Szép élttel, egymásnak tartozunk,
S mindannak kit hagytunk mögött.

Őrködjünk inkább a jelenen,
Holtig óvva, féltve s védve.
Önkényt fölénkbe nem engedve,
S nem űzetve újfent vészbe.

Az önkénynek rabláncairól
Szabadítsuk fel, kit lehet,
S olvassuk fáradt arcaikról,
Hogy remény érintett lelket!

Embernem ha elrugaszkodik
Majd, Tannhäuser kapuig,
Legyen, ki e nyelven osztozik,
S viszi csillagokon túl is.

De úgy nem maradhatunk meg, ha
Majd, mind a Nemzet, így vagy úgy,
Nyomorba szület, él s majd meghal,
S kit ott szültek, marad alul.

A jog, csak önmagában kevés,
Éhes, korgó gyomrot tömni.
Vagy, hogy életünk legyen egész,
S jobbra, többre ösztönözni.

Biztosíték kell, de valódi,
Hogy ki dolgozik, megélhet.
S majd olyannal foglalkozik,
Mit ő hasznosnak érez.

S munka nem csak életben tartja,
Nap-nap után, vegetálni.
Hanem életet élhet rajta,
S bent, örömöt tud találni.

De nemzetünk hajója mindig,
Más zátonyra kell, hogy fussék.
Rossz csak a szenvedésről írni,
Jónak több hely kéne jussék.

Tragédia majd kijózanít.
Mindig akkor kapunk észbe,
Mikor valami mélybe taszít,
S kérdéses mindenki léte.

Gyűlölöm, hogy nincsen hatalmam,
Többet tenni e népért,
S azért, mit elődök ránk hagytak,
S tán, így az emberiségért.

Mit tehetne, egy ember, midőn
A sötétség visel hadat,
Értelem ellen? Gonosz idők,
S egy úr, ki hatalma rabja.

Kinek csak az a kétmillió
Számít, ki trónra emeli.
S a többi tizenhármat kínzó
Bajt, oly könnyen elfeledi.

S ellenvélemény magvaira,
Tollnok, zsoldosokat ereszt,
Ki majd a hazug szót megírja,
S elevenen tép szét embert.

Mikor zengik már völgyek, bércek,
S folyóköz összes lakói,
Hogy a sötétség érjen véget?
S lélek harangját, ész kondít,

S vezeti rá, helyes útra.
Min nemzet, túlélhet tovább,
S foghat mindig jobba, s újba,
Örökkön, a korokon át.

Hogy béküljön magával e nép?
Ha múlt kalitkájába zárják
Mely, oly vén sebeket, fel-fel tép,
S rácsok béke útját állják.

De a Hegygyűrű nemzetei
Is, béküljenek egymással,
S mindőjük, múlt gonosz tetteit,
Kölcsönösen megbocsássa.

A jövő, most oly bizonytalan,
Bár e tájon az volt mindig.
Nem akarok lenni hasztalan,
Nem tudom minek írni itt.

Én, nem is költészetnek írok,
S nem is távoli jövőnek.
Én a jövőben most nem bízok,
Ahogy dolgaink szövődnek.

Botor remény, jobb jövőt várni.
Kit jegyez az emlékezet,
S kit tömeg tán példaként állít
Az már, amúgy se én leszek.

Élj inkább s írd a fiókodnak.
Az esély rá ugyanannyi,
Hogy érte majd megtapsolnak
A jövőben tán valakik.

Gebics2017. április 4. 21:19

Sírvers születése

„Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?”
farigcsálja a lelkét versbe,
kinek ebből lesz kaja, pia!

terem itt zseni száz és ezer,
jó, ha már apád is versben teper,
ha pedig nincs neved, s jó barátod,
jobb, ha a lantot sutba vágod.

„az idő lassan elszivárog”,
ne hajszold a halhatatlanságot,
több jut földi élvezetekre,
totyogj bátran, buksi medve!

ha lelked néha háborgó óceán,
és csillagtalan éj a rád törő magány,
tudod, földön rothad el gondozott termésed,
sírversben hagyhatsz még magadról emléket.

„Végrendelet
Zsendüljön a fű,
sok színes madár zengjen,
lánynak lant pengjen.”

Crystalknight2017. április 4. 20:57

Crystalknight:

Ahol a költészet vala

Költő vagyok-mit érdekelne
engem a költészet maga?
Költészet, mintha Isten lenne,
minden ember magasztalja.
Bármi is legyen a Költészet:
akár szent és sérthetetlen,
használd mindig szívvel és ésszel,
s mondd el ezt minden embernek.

Ne magasztald, mint Istent, nem kell!
Nem lelé az benne semmi
boldogságát, s nem él a mennyben,
más helyen éli életit.
S hol? Kérdezhetné minden ember.
Tán virágos nyári mezőn?
Vagy erdőben, a fákkal szemben?
Hosszan regélhetnék erről.

Hosszan, ha nem tudnám igazat
arról, hol él a Költészet.
Ha tudni szeretnéd halld szavam:
Ott, mely olyan mint az Éden.
Fent keresnétek a mennyekben,
pedig sokkal közelebb van.
A költők tudják már e helyet,
hol a Költészet él maga:

A szívekben és a lelkekben,
mely mindenkiben meg.

Csengelle2017. április 4. 20:47

Költő vagyok

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Szavaimat arany ecsettel,
Példás gőggel vetem falra.

Nem tudhatják, mit jelent nekem
Egy megkopott csigaház,
A tavaszi eső, vagy a Hold
Mi nagy búsan álmomra vigyáz.

Ki vagy te, hogy parancsba add,
Mely évszakról énekeljek?
S a többi ember, ki hívatlanul
Kopogtat az Édenkertnek?

Költő vagyok, ezt tudom én.
Tudni fogja ifjú és vén,
Tudni fogja minden város,
A balga és az igazságos,
Tudni fogják erdők, hegyek,
Tudják majd, amerre megyek,
Hogy költő vagyok.
És költő leszek, míg meg nem halok.

József Attila - Ars Poetica című verse nyomán

Judith19722017. április 4. 20:00

Megmásíthatatlan

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Vallomás vaj' mit érdemelne,
mondandóm megszólítana?

Tükör vagyok - visszatükrözlek.
Tán fáj a valóság maga?
Mulandósága sikeremnek
verssorokba bújt szócsata.

A múltad, a most-lét, a jövőd,
mindez megfoghatatlanság.
Ne legyen szívedben üldöződ!
Vándor vagy, halhatatlanság.

Költészetet te magad éled!
A sorok mögé rejtőzve,
szavaimban őszinteséged
félrímekben keresztezve.

az idézet József Attila ARS POETICA című verséből való.

rius2017. április 4. 19:39

Nyomot hagyni

" Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga ? "
néha eljönnek hozzám
meglátogatnak a szavak
szívemben édeskeserű
ízeket hagynak
forognak bennem
átszelik lelkem
hogy megérve
és leírva őket
kezem alól
mint gyöngysor
kiszaladjanak
hogy másokat is
boldogítsanak

(Szalai Mária / Rius )

Pera762017. április 4. 18:51

Egyensúlytalanul

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Még a föld se érzi, milyen
az eső izzadságszaga,
és azt se, hogy benne ki hagy sárnyomot.
A szerelmet fogad között csak átkozod,

a napfelkelte kényszerzubbony,
nincs remény tetoválva
gyökereidbe, nincs ki
belőled hazatalálna.
Melletted, előtted partdarabkák,
kőbuborékok, egyensúlytalanság,

álmok foszló vászonhabja -
mindez nem hat meg senkit.
Az alkotás aktus, de
elvetélt magzat a vers itt;
a lehetőség rügyeiben vermek,
önmagad - meghalni - minek teremted?

A lélegzet kitérdepelt,
a másodpercek összecsúszva,
nem tanítottak meg élni,
s hogy megérezd, lehetne úszva...
A tücsökdal - a szív - halkuló menedék,
fekszünk rajta, száradó lepedő az ég.

bali199905252017. április 4. 18:40

Költészet

Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?
A költészet olyan, mint
Egy szerelemre vágyó ara.

Megérteni, megtanulni nem lehet
Mint egy pár hónapos csecsszopó
Ő még nagy dolgokat tehet
Akár egy embertelen alkotó

Rímek mellé, rímet rak
Nem lehet mást tenni helyette!
Az idő vár, de nem sokáig
Remeghet a jövő előtte.

Mint kicsi ember átgondolja azt
Merre lehet indulni, keresni
A meggyámolíthatatlan gazt s
A költemény értékét meglelni.

Ibiza772017. április 4. 18:14

Tépett remény
Költő vagyok-mit érdekelne
engem a költészet maga
Meg se unnám ha a szívemet szorítaná
kint meg a szél szabad szava
Hol a patak csordogál üres szavak se zengnek
rabság már elmúlt,keljünk már végleg
Nem reszketek,nem fázok
de a szabadság már meg se rezzen
Hamar elillan a képzelet tengere
csupasz mosolyt egy se merít hidd el
Ostoba vagy ha elhiszed az élet szavát
inkább Te tégy rendet saját magad dolgán
Halk morajtól zeng bele szívem
s tudom kint a komoly vágyakozás ül le most szemeden
Csak higgy nekem hisz költő vagyok
néha én is bús nótákat dalolok
De felállok,mert enélkül mit érnék én?
kelj fel barátom,hisz itt vagyok melletted

katya2017. április 4. 16:29

Hitvallás

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
versem
élet-mag joga
isteni strófa
kegyelem foka
az Egyben
elrejtett üzenet
Jákob lajtorja
a lét prófétája lettem
s ha össze is
kuszálódna bennem
a világ aranyfonala
ha magába zárna
vagy én zárnám
magamba
isten majd
folytatja versem
s felírja
mennyei lapokra

Katkat2017. április 4. 15:01

H.Kohut Katalin: Költő vagyok

„Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?”
Szívemet írom, énekelne
szépet, s ha jő az éjszaka,
áhítattal ring pennám hegyén,
megformázom a szavakat,
szomjazok életet, a zeném,
ujjaimmal akkordokat
pengetek, dúrokon, mollokon
szólítlak meg, te nagyvilág,
hangverseny a nyelvi játékom,
örömben nincsenek viták.
Óhajtok, kívánok, akarok,
felkiáltójel jóbarát,
nem kutatom a szótakarót,
melegít-e, mint a kabát,
borzongat, mint szél a tereket,
égő arcomon langy eső,
hogyan ér minket a szeretet,
sivatagban víz-eredő.
Válaszaim szavakban leled,
kérdéseim világosak,
a megoldást szívedből veszed,
az ágyúk is virágosak.
Szórom a szépséget, a békét,
erős bástyám a gitárom,
eldalolom rossz legyőzését,
költősorsom én kitárom.
Költészet, ki fennen hirdeti
nagyságát a csillagoknak,
háromszín-öröm, mert nemzeti
a nyelve a magyaroknak.

2017. április 4.

Idézőjelbe tett mondat József Attila Ars poetica című versének két első sora

ks.tam2017. április 4. 12:22

Mond másképp, hogy nem érdekel

Költő vagyok - mit érdekelne
Engem a költészet maga?
Költő vagyok, mi érdekeljen,
A költészet vagy maga?

Ha költő vagyok valóban,
Költeném egy élet versét?
Ha költ, ő lennék azomban
köll tenéked képtelenség?

Ha érdekelne költenék
Csillagot mi napként ragyog,
Ha teremtünk az költ - elég.
Akkor én most költő vagyok?

Ugyan - hisz ez alig mámor,
Itt minden elme töltő nagy,
Úgy van, látod alig tárol,
Pont elhitted, hogy költő vagy

Versel - nagy szép gondolatok...
Itt épp vérez néhány sebhelyt,
Ver, s elhagy - gondolhatod,
Itt ép éltet minden selejt

Inspiráló ínspirálok,
Sejtenkénti kőltőerő,
Ínszalagok, izompárok...
Írjuk angolul mert menő

Lehet ha poroltók vannak,
Miért nincsen ingyen gyufa?
Lelket nyugtató lángoknak
Lapszámra sok komédia.

Itt hol a sötét világos,
Kemény szóra csak vízkő tör,
Itt hol minden érték álmos,
Most mit vártok egy költőtől?

Kontakt egység, szép az élet,
Szemünk csak a szivvel látja,
Kontaktlencsénk pont azért lett,
Nem vagyun mi költők báttya.

Törölt tag2017. április 4. 12:00

Törölt hozzászólás.

Edinacica112017. április 4. 11:04

Nem érdekel!
Serbán Sára Edina

„Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?”
Annak a sok fásult kritikusnak a szava,
akiknek a múltban ragadt az agya.

Ne várják el tőlem, hogy én legyek Petőfi,
akinek a sorait ezer tankönyv őrzi.
Az én tollam nem vet papírra elvont metaforát,
nem akarom, hogy az olvasó azzal töltsön el egy órát.

Amelyben, azt találgatja mire gondolhattam,
vajon mi bújhatott meg a szófordulatban.
Szótagszámot és a ritmust sárba dobom,
az emberek szívéhez szólni ez az én dolgom.

Satuba a lelkem nem szorítom,
még akkor se, ha a szakértőket ezzel megbolondítom.
Ehelyett ahol bánat van, oda mosolyt viszek,
felszárítom a bús patakból az összes vizet.

Ahol vulkán törne, ki oda békét küldök a széllel,
a dühnek nehéz köve hadd törjön széjjel.
Néha elhagyom a rímeket,
s könnyes szemmel fogadom a végítéletet.

Amit rám rónak a szigorú bírák,
akik a stílusomat egyáltalán nem bírják.
A túlgondolt verstant mely néha elveszi a szavak értelmét,
akkor sem használnám, ha büntetésül éheznék.

Neked meg, ha nem tetszik, amit a monitor mutat,
mert amit látsz az ízlésed határán kívül kutat.
Menj a konyhába és egy itallal hűtsd le magad,
más választásod amúgy sem marad.

Amit mondasz, cseppet sem érdekel,
az sem ha úgy véled versem szót sem érdemel.
Szerinted minden mondókám csupa közhely,
a szemed nem tudja követni,mert kész röhej.

Te csak nevess azon, amin sírni kéne,
próbálj megérteni, hidd el rád férne.
Ha elfordítod fejed én azt se bánom,
egyszer nőj fel szellemileg ezt kívánom.
2017-04-03

eferesz2017. április 4. 10:35

Rímfaragó nagyvilág

„Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?”
Főbenjáró bűnnek számít-e
az, ha az Ige angyala

mosolyával bennem testet ölt?
Lám - rikkantja -, a létkörök!
Szívedbe ültettem lelkemet.
Maradj meg magadnak, örök

gyerek, hiszen akkor a Szellem
fénye az anyagra ragyog,
a szó általad lesz teremtő.
Csodálatos mindennapok

köszöntenek. Te megérdemled
– ereimből kidobolják!
Az élet azért van, hogy szeresd,
rímfaragó a nagyvilág.

Dram2017. április 4. 09:25

Murzsa András Dr

Ha toll van a kezemben

"Költő vagyok-mit érdekelne
engem a költészet maga",
ha az életnek nem lenne
nap mint nap mondanivalója.

Az a toll ott van a kezemben
és élhetek vele szabadon.
Pusztába kiáltás lenne az,
ha elfordítanám az arcom.

Érezni kell, feladatunk van
segíteni az embereket,
és jó szóval, vagy ostorozva
megértetni mit megtehetnek.

Sorsunk az, hogy tegyük a dolgunk,
ha tollat vettünk a kezünkbe.
Ha nem tesszük, ámítjuk Őket-
legyünk hát inkább segítségre.

Mert van teendőnk, feladatunk-
vannak kik várnak, figyelnek ránk.
Segíteni, megérteni Őket-
ez a feladatunk, ez a munkánk...

Szekszárd. 2017 április 4.

Az idézett sorok József Attila: Ars poetica
című verséből valók.

Doli-Erzsi2017. április 4. 09:18

Dobosi Györgyné / Erzsi-Zsu /

ARS POETICA

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
A Múzsámnak fénylő kegyelme,
mint vízesés zuhataga.

Szürke ködbe borult az elmém,
"koholt képekkel" szennyezik,
rímmel, verset írni kezdtem én.
Költő mind így vélekedik?

Túllépve mámor minden ízét,
szavak fájó gyöngyszemeit,
mohon szolgálja írás csínyét,
igaz őszinte kincseit.

Felidulva, harcol a tudás,
s a költővel pörlekedem,
rám tekint, ám van is okulás,
önzőn ezt néked üzenem.

Aljas vágyat ad a képzelet,
szerelem és a lélek-szív,
meggyalázott tollat, kéjt vezet,
Ember... légy mindig objektív!

"A mindenséggel mérd magad!"

Törölt tag2017. április 4. 07:50

Törölt hozzászólás.

Edd_2017. április 3. 23:24

ARC POETICA

"Költő vagyok- mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Elég erős verseim hada
ahhoz, hogy a balgákat legyőzzem,
s szárnyakat adjak a többieknek,
kiket sírás helyett
az álomvilágban őrizhetek,
s velük együtt én is szárnyalok
a sötétség homálya felett,
melyben gonosz lelkek áradata várja,
hogy lehullunk, mint a fátyol,
mely elfedi az igazat.
Mi azonban repülünk a fény felé,
de ott álmunk véget ér,
s felébredve kezünkben borospohár,
s a lakásban néma csend vár,
mikor a nehéz nap után hazaérve
a poros kanapéra heveredünk le,
s patakot sem fakaszt a könny,
melytől kertünk erősödött.
Egy helyre menekülhet az ember,
melyet senki más nem ismer:
A költészet , mely vágyaink szárnya,
s azt hisszük, nem gyengülhet el soha.

Somogyi Ádám 2017. ápr. 03

OosakiNana2017. április 3. 22:05

Mi hát a nagy titok?

Költő vagyok
- mit érdekelne engem a költészet maga?
Ember vagyok
- mit érdekelne az emberisége maga?
Állatt vagyok
- mit érdekelne engem a földiség maga?
mit érdekelne? mit?! Kit!?
mikor érdekelte a költészetet a költő?
mikor érdekelte az emberiséget az ember?
mikor érdekelte a földiséget az állat?
mikor érdekelte?! mikor?!
érdekelték is ezek egymást valaha?
törődtek is ők egymással valaha?
mit számítanak a kis darabkák a nagy egésszel szemben?
miért érdekelje a nagy egészet a kis darabka senyve?!
Nehéz kérdés. nagyon nehéz,
nem mai találmány
s mégis... annyi idő után
senki se válaszolt még rá.
Mi hát a nagy titok?
nekünk miért csak a kérdések jutnak?
olyan nagy kérés néha egy egy válasz?
tényleg olyan nagy kérés csak néha egy egy válasz?

tényleg ennyi lenne hát a lét maga,
kérdések végtelen sora?!
amíg él az ember kérdez;
kérdések erdején át visz hát az ember útja.
s ha elfogynak a kérdések,
elfogynak az életek.

kittike132017. április 3. 20:49

Magány!
Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Érdekelne hogy mi történik velem
Ahogy el veszem az életben
Életünk mély bugyrába érkezem
És érzem hogy egyedül vagyok
Nincs ki meg vigasztaljon
Mert a családom el hagyott
A halálom keresem a mé vigasztalásban
Nincs vigaszom sem támaszom
És tudom hogy a vég még messze még
De nem bírom már sokáig
Mert életem 32 évesen véget ért
Így versem sem folytathatom
Mert a szörnyűséget itt le zárom

auroria2017. április 3. 19:56

Szóháború

Költő vagyok - mit érdekelne engem a költészet maga?
Inkább hálok egy percre, míg elkap érzelmeim raja,
hisz szavaim vésni ha nem vagy énnekem,
soha többé nem lesz már érdekem.

Betűim tiltakoznak, ha más múzsa
írójuk, és még ajkaim vörös rúzsa
is máshogy kenődik bőrömön,
míg ujjaim rosszkedvemben őrölöm.

A szóköz is milyen nagy hiányodban, két
szó közt három világ, széthasad a lét,
s univerzumok vesznek el az űrben;
elraboltak, s én csak úgy tűrtem.

Így pontok helyett kérdőjel maradt,
reményem szélviharral szaladt,
és nem maradt semmi, mit én tovább hagyok;
mondd, nélküled egyáltalán költő vagyok?

valcsi692017. április 3. 19:49

Költő vagyok talán??

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Egyszerű munkás család,
sarja vagyok csupán.
De a szívem versel talán??
Igen dibeg dobog súgja fülembe,
te kis szerény,kicsi leány,
Írd ki szívedből mi fáj??!
nehéz azt el mondani,versbe le írni.
Min ment keresztűl e kicsi leány.
Nehéz volt az élet,sok mindennel,
szembe kellet nézni,
Mit is érdekel engem a költészet??
szeretem ki irni magamból,
bánatom ,örömem boldogságom.
Megosztani másokkal, kicsi világom.
Kicsi voltam de gondokkal tele,
beteg Édesanyám,helyett iskola előtt,
minden munka rám várt,
El multak a szomorú évek,
jött a fiatalság,néptánc,a bálozás.
Hát ezeket irhatom versbe talán.?
Talán ez a költészet maga csupán??
Fel nőtt aztán a kicsi leány,
jött a boldogság,a család.
Hogy min ment végig e kicsi leány,
nem mindenki érti talán??
Költő vagyok?ez költészet talán????

MDorka2017. április 3. 19:09

Költő vagyok

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Nem érdekel, persze, hogy nem,
meg sem érint az ÉN költő szava.

Nem érdekel a poetica
csak csinálom, mívelem,
mintha fel sem fognám mi ez
pedig elveszi egész életem.

Sosem érdeklődtem iránta
mégis mágnesként vonz magához,
kötődöm hozzá, s ő kötődik hozzám,
ó ihletem virágozz!

...

Költő vagyok, mit gondolsz
miért írok verseket?
Mert ha kész van újszülöttként
dédelgethetem őket?

Én nem ezért írok, hanem mert
szüleim elvárták tőlem,
s hiába jött a halál rájuk
mégis e kínzó munkával végzem.

Hagyj, ne szólj most hozzám,
nyugalom kell nékem,
mert ha művem félbe hagyom
nekem azonnal végem!

…

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga,
ha hazug lenne minden
drága poétatárs szava?

Ám mi való, megélt dolgokról írunk,
s a költészet terén nagyot
alkotunk, újítunk.

Költő vagyok, megbecsült, megértett költő,
ismerni fogod nevem,
ha el is telik egy emberöltő.

2017.04.03

4612222017. április 3. 18:04

Ima a világért
Írta: G Orosz Piroska.
Költő vagyok-mit érdekelne
engem a költészet maga?,
ha nem csírázhatna bennem ki
annak féltett magja?
Kezembe adta az élet a tollat,
hogy papíron keljen életre a gondolat.
mert ráérezek az emberek sorsára,
s velük együtt nevetek, vagy sírok a világban.
Elmélkedek a jón miket megéltem már
s azon is, hogy mijöhet ezekután?
Félresiklott világban eltörpül a szó
háborúzajából, születhet-e jó?
hol dúl a háború,folyik ma a vér
rombolja gránát s az ember csak fél!
Szűlethet -e gyermek ily bosszúittas világba,
mi várhat az anya s gyermeke javára?
lenéz az ég a rombadőlt házakra,
s az Isten a világnak pusztulására.
Értékét a szépnek, mind lerombolják,
mint a bozótot az embereket írtják!
a balgák nem örülnek semmiféle szépnek,
folyik a vére az eredendő létnek.
Síri a sötétség,homályos a gyász,
ravatalon az elme, kiért tollaam kiált.
gyászos lepled a világról vedd le Istenem,
nekelljen kiabálni tollamnak szüntelen...

pummogo2017. április 3. 17:39

Száll a szó
/A Költészet napjára 2o17/

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga,"
ha igaz szó hív fellegekbe,
alámerülésben tartva.

Ritka a levegő, magasban,
kiolthatatlan szomjam nő,
föntről , nincs mi láthatatlan,
a mindenségben van erő.

Világító fény ragyog bennem
és ébreszt búsuló lelket,
óva int, nem kell vakon mennem
kivont karddal, gonosz ellen !

Az éles kardnál többet érő
a szívekig hatoló szó,
lehet simogató és vérző,
serkentő vagy vágyat oltó.

Évezredeken át száll a szó,
legszebben az anyanyelven,
az írott szó, ami látható,
csak ennyi marad meg belőlem.

Sarkad 2o17 április 3.

Az idézet József Attila:" ARS POETICA c. verséből való.

Pluis2017. április 3. 16:30

Gondolat

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Jobban érdekel a gondolat;
Tudás a gondolat uralma?

Gondolataink képként látása,
földöntúli képességünk.
Egy olyan tudás birtoklása,
melyet még mi sem érthetünk.

Nem vezérelhetjünk sehova,
nem is utasíthatjuk el.
Bosszúszóval a sarokba,
nem is küldhetjük el.

Ereje már-már Istenfeletti,
s olykor tán legyőzhetetlen.
Mint spártai harcos az ég alatt,
küzd velünk oly szüntelen.

Terelgetjük, utasítjuk,
majd durván el is bódítjuk,
de győzelmet ma éjjel,
felette mi nem aratunk.

A gondolatunk győzelme,
a kitartásában rejlik.
Míg mi parnáinkon pihegünk,
néki ereje csak gyűlemlik.

A legyengült énünket,
már éjjel le is győzheti.
Míg a kitartóbb társakat,
csak reggel tudja győzködni.

Váratlanul s hirtelen,
olyor durván, olykor szüntelen
Előbukkan s rámköszön,
s egy gondolattal bűntetem.

Bűntetem a gondolatot,
egy hamis gondolással,
képzeletben tergeletem,
egy téves képmással.

De erősebb, mint gondolnánk,
hisz lelke szűzies öszinte.
A gondolatunk a győzedelmes,
mely már valótlan is szinte.

Le tudja győzni a tudatost,
megelőzi a mesterkéltet,
elnyom minden láthatót,
s ismerteti a történetet;

Igaz történetet mesél,
ismert szereplőkkel.
Nem érdekli az érzelem,
mely tán előtörhet belőlem.

A gondolat a leggazdagabb,
az érzelmek tengerében.
Rengeteket válogat,
majd váratlant hoz előtérbe.

Ideje sem ismert;
Hisz az órát sosem tanulta.
Néha másodpercekben gondolkodik,
néha években van súlya.

Nem érdemes küzdeni,
hisz egy halhatatlan csoda.
Érdemes inkább üdvözölni,
s vele áramolni tova.

Az elfogadás lesz a kulcsa,
majdan a felismerés varázsa.
De találkozásunk véle,
lehet életünk csalódása.

Így megtudtuk már mindnyájan,
hogy gondolatunk legyőzhetetlen.
Felhívnám a figyelmet,
versem egy gondolattal terelem.

Gondolatom így hát elnyomta,
a tudásnak erejét.
S végül csaknem megcáfolta
a költészet csáberejét.

V.P.2017. április 3. 15:57

A költő dolga

Költő vagyok- mit érdekelne
engem a költészet maga,
Tanultaknak kedvére írni,
inkább mi népem óhaja!

Ki rég tudja a betűvetést,
érdekli mily szépen írt vala?
De lelket, szívet megérinteni,
az bizony a költő feladata!

A szerelmes, ha boldog,
számít neki a szerelem szava?
Inkább kedvesét látni, hallani,
s érezni milyen jó az illata!

Vagy ha beteg az ember,
érdekes-e az orvoslás maga?
A gyors gyógyulás fontosabb,
mint az orvosság keserű szaga!

Törődöm én a némasággal,
ha népem bajban, s elnyomott?
Verjenek akár földig is,
én akkor sem hallgatok!

A porban lakó mit törődik,
mi az élők búja s bánata?
Teremtődtől tudd hát meg,
mi is az ember fődolga!

Ha hős lennék, érdekelne
vajon az elmúlás maga?
Kire mindig emlékeznek,
az bizony meg sem hal soha!

Költő vagyok- mit érdekelne
engem a költészet maga?
Szívemből írok, mit szeretnék,
úgy vélem, ez az igazság szava!

BertaCsaba2017. április 3. 14:09

BERTA CSABA

Elveimhez hű vagyok.

Költő vagyok.Mit érdekelne engem a költészet maga?
S kit érdekel az embernek lélekben megért versbe font szava?
Lehet az biztató,vigasztaló,szép emlék,vagy könnycsorgató
Attól függ hogy éli meg az olvasó épp mit érzett a tollforgató.

Nem kezdek új sort hamis fejezettel,
Elveimhez hű vagyok ha kell fogadd szeretettel.
Nem állítom valótlannak a valót,nem festem feketére a hótakarót
Földi halandóként nem játszom a mindenhatót.

Hát adok amit tudok hisz többet nem adhatok
Mit rám ruházott a sors,többé nem válhatok.
Költészet?művészet?Ez csak elmélkedés.
De mit hagysz magad után?Van-e elképzelés?
Tetteidre vajon lesz-e emlékezés?

Törölt tag2017. április 3. 13:53

Törölt hozzászólás.

Amarilla2017. április 3. 13:03

Versíró ars poeticája

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Nem vagyok a líra tündöklő csillaga,
nem verem a taktust, nem számolok szótagot
nem intézek széles tömegekhez dicső szózatot.
Nem érdekel, hogy éppen ki a vezér,
ne szeressék a verseimet ezért vagy azért!
Nem simulok bele a meleg tenyerekbe,
nem alkuszom meg, s bár még bízom az emberekbe,
hamis barátokat magam mellett nem tartok,
így rólam nem lesz elnevezve márványcsarnok.
Kútmélyről törnek fel belőlem a szavak,
hogy a sötétről végre fényre jussanak.
Gyertyafénynél vaksin, ha csak én látom
vagy reflektor világítja, hát azt sem bánom!
Amíg gyermeki lélekkel ép tudatomnál vagyok,
mondanivalóm okán a szavakkal játszogatok,
lehet, odafentről csak megmosolyognak a nagyok,
hogy tulajdonképpen én költő sem vagyok,
s ha költő sem vagyok - ugyan mit érdekelne
engem a költészet maga?
Ez a dicsfény és enyészet talmi anyaga.

iliesrenata2017. április 3. 12:29

Ars poetica

"Költő vagyok -mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Tán kicsíráztatott elegye
is csak ellenem vallana.

Nekem az az igazi vers,
mi esőcseppként csorog.
S hogyha érinteni merem,
Gyorsan el is párolog.

Olyan hangszer,ami nem zúg,
nem bőg.Korántsem zenél.
Anya,aki még mielőtt
szülne inkább elvetél.

Lúdbőrösek tőle a fák.
Régen nem látott rokon.
Szorgos méhek mozaikja:
Pigmentfolt a szirmokon.

Nem tűr semmi ellenállást.
Merényletet követ el,
mikor a saját fejére,
babérokat követel.

Utolsó korty a pohárban:
hónap végi tartalék.
Érte keserű az élet,
de tőle kék fenn az ég.

Meztelenül hiú.Ábránd.
Àtszövik a hézagok.
Egy tükröt tart a kezében:
minden hézag én vagyok.

szalus472017. április 3. 12:21

szalus 47
A költészet napján.
Költő vagyok--mit érdekelne
engem a költészet maga?
Ültem a buszon és írtam,
e-verset nem parancsra.

A múlt nagyjain
csak csodálkozom,
a jó poétikát,
még most tanulom.

Szavaim sorolom
az üres papíron,
nem leszek Ady--
sem József Attila:
már rég tudom.

A költészet napján
ez jutott eszembe,
írtam ezt a buszon,
majd tettem a zsebembe.

mr.szike2017. április 3. 11:14

Gond vagy gondatlan?!

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Szavak itt a díszelgő kelme,
nem magázom, ő bajtárs baka.

Büszkeségünk nem szivárog,
fenn szállunk a világ tetején.
Halhatatlan légi zsiványok
vagyunk Isten égi mezején.

Mesélj harcról - fürödni abban!
Telhetetlen a remegés.
Milyen bedühödni dalban?!
Néha szívemnek oly kevés.

Csaló egyén - mi gondom ezekkel?
Eszménk mérgezi mindegyik,
messze, merész bóvli szelekkel.
Szegény-manus napja kint telik.

Búját borban mormolja kocsmán,
tehetetlensége virágzik ostobát.
Reggel korán kel a konyhán,
világ így bánik vele: Mostohán.

hangyasi2017. április 3. 09:48

A szabadság karcos

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?'
Mert bár az igazat írom én
de mit ér egy poéta szava?

Mit érhet itt ma pár gondolat
holl bálványok pöffeszkednek,
S megtörnek ha szád mond igazat
Mint falánk birkák lelegelnek.

Hogy vegyem én fel a tollamat?
Hazudják, ez is egy fegyver.
Sercegve harcol a papíron,
De vége a nyakamon kender

Poétaiként eme világban
Mint pisztráng a vad árral szemben
Vergődök, erőtlen karommal
S elhallgatok majd csendben.

fufenka2017. április 3. 08:44

Gondolatok kötötten és szabadon...

'Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?'
Hisz elfoglal a világ zaja,
de lelkem csendet érdemelne!

Keresem ősi lelkem útját,
tiszta versben lelem módját,
kutatom igaz múzsám csókját,
így feledem az élet búját!

Néhány percnyi tiszta gondolat,
szív-akkumulátorként hat,
mely nyitja az elme-kapukat,
s boldogság-bókokat bontogat...

'Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?'
Lehet stílus, vonal s elvárás,
szabályt-követő eljárás.
Lelkem dalol, szívem lebeg,
hogy ez vajon költészet-e?
Kit érdekel?! Ez percnyi boldogság,
üzenetet rejtő hóbortosság?!
Vesse rám az az első követ,
akit sose ért ily bűvölet...
Ahol lélek szabadon regél,
ahol elme elmével cserél,
és az időtlen idő mesél...
Vers-okozta eufória:
Lélek-táró alkímia,
az én szívem ópiuma,
s Igazmondás cannabisa...

'Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?'

Kartal, 2017. április 2.

bernike1822017. április 3. 08:14

Molnár Bernadett:Nektek szól

Költő vagyok-mit érdekelne
engem a költészet maga?
Úszom az árral, olykor szembe,
leszek a szél martaléka.

Az időmet nem vesztegetem,
s ittlétemnek oka van,
fájdalmamat rejtegetem,
futok Hozzátok boldogan.

Nem pap vagyok, hanem egy költő,
egy szabadon szálló madár,
gondolatom Nektek szívből jő,
én vagyok egy reménysugár.

Bántsatok nyugodtan, állom én,
kereszt is lehet vállamon,
akkor is az ihlet szállt belém,
s Költő vagyok, vállalom.

Nem bújok álarc mögé, helyett
fennen hirdetem magamat,
képzeletvilágba tévedek,
hol vár a szabad akarat.

Elmélyülten gondolkodom,
megszállottan, rabként igézve.
De a költészet, nem tagadom,
engem mit is érdekelne?

Üzenetem Tinéktek szól,
lehet nyers, vagy kedves szavak,
mit nyomot hagy papíron a toll,
szívemből őszintén omlanak.

GuthyToma2017. április 3. 06:25

Guthy Tamás: A csukott szemmel álmodó

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Ha démonom egyszer már
Üldöz és vár rám a nagy csata.
Mit érdekelne a költészet maga,
Ha már síromból nézem üres
Szememmel azt a kék égi falat?

Ó, a torzszülött!
Kígyó nevelte
Álnok, rút bestia.
Kezén vér csorog
S tenyerén a vésett,
Őrjöngve kiáltozó
Hétpecsétes átok.

Megjártam én már három világot
És bevallom kellemetlen, öltem
Ártatlan, védtelen csúf virágot.
Önfejűen léptem előre s galádul
Eltapostam, szavát megtagadtam,
Vonagló szirmai elhulltak, mire
Lehelete szórta reám a bűvös igét.

Hajóztam múltam vad tengerén,
Hazugságaim nyúlnak át vétkeimbe
S bámulok meredten a végtelenbe.
Hisz, kezemen virít az a hét pecsét;
Átkom visszhangzó dallama szól,
Fejemben zúg e gyászos harangszó.
Suttogása kiált felém - holtan táncoló!

Ó, a balgatag!
Mélyre döfött tőr,
Szíve már hallgatag.
Így végzett vele;
Sorsával és magával,
Átka némán apad, míg
Lelke tovább halad.

Mikor tollam mély feledésbe merül,
Lényem tombol, majd fáradtan kihűl,
Én leszek az, ki mindebből gúnyt űz.
Ha démonom üldöz, megkötözöm
S máglyán, vele életem - elégetem.
Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?

Nagymaros, 2017. április 3.

madsampi2017. április 3. 06:24

A gondolat szava!

Költő vagyok-mit érdekelne
engem a költészet maga.
Mikor más foglalkoztat,
és nem a gondolat szava.

Nálam nem a tiszta sziv,
hanem az ész diktálja a világom,
az érveket is csak más
ellen használom.

Költészet végtelen burkába
folytom igaz gondolatom,
Mert lelkem gyáva,szembe
elmondani nem tudom.

A szomorú valóságot
köszönöm magamnak,
az ördög vezeti kezem,
végtelenül omladozó falaknak.

Fáradtan magamba fordulva
keresem a hitvány utam,
a költészet csak egy eszköz,
hogy kifelyezzem magam.

VeresTamas2017. április 3. 02:36

Veres Tamás: Ars poetica

Költő vagyok, mit érdekelne
engem a költészet maga?
Ha megtehetné, szárnyra kelne
a vidám versszakok sorfala.

Sok költő van, aki úgy károg,
mint varjak a ritmus mezején.
Sok a boldogságért sóvárog
valahol a bolygó másik felén.

Nekem jó szárnyalni szabadabban,
jó a féktelen lebegés.
minden versemben más alakban
látszik belőlem egy kevés.

Ha írok, zsibbadó kezekkel,
papírvölgytől a tollhegyig
barázdát szántok. Tisztelettel
jutva el az új versemig.

Balogh_Roland2017. április 3. 00:25

Balogh Roland: Hős leszek

„Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?”
Mire lennének jók a mai
világban tollal írt szavak?
Talán olvassák majd olyanok,
kiknek reményt tudok adni?
Képes lehetek-e majd egyszer
a világon változtatni?

Költő lettem – mikor tíz éve
átszakadt lelkemnek burka.
Kiszakította egy lányka, ki
a szerelmet csak hazudta.
Ömlött lelkemből a kesernyés
fájdalom az ereimbe,
így lüktetve testemen végig,
tollat adva kezeimbe.

Akkor még hittem – költészetem
nem fontos, csak értem való.
Gyógyír az erős fájdalmakra,
feldúlt lényemet nyugtató.
Majd olvasták azt az emberek,
kiknek verseim íródtak,
és láttam szavaim hatását,
ahogy lelküket nyitotta.

Most már hiszem és tudom – mindezt
embertársainak költöm.
Boldog reményt, igazat mondva,
nekik adva mély örömöt.
Hős leszek én – költőhős leszek,
elveszetteket segítő.
Lélekszeleteim bárkinek
adom, mely mind szívderítő.

Költő vagyok – érdekel engem
az igaz költészet maga.
Összetört lelket menthetnek az
egymásba írt, igaz szavak.
Megtört lelkű, törékeny lények
olvassák és isszák szavaim,
változva a szívtelen világ,
írnak gyerekhittel tollaim.

Fehérgyarmat, 2017. április 3.

Törölt tag2017. április 2. 22:50

Törölt hozzászólás.

Donkanyar2017. április 2. 22:03

Örök tavasz

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga ?"
Hattyúk vontatta szekerem
már nem érhet tavaszba.
Kiestem Apollón tenyeréből.
Kegyvesztetten,
páholyból kell látnom
gladiátor végzetem.

Na és a szerelem ?
Nem baj,hogy átrobog rajtam most egy vonat.
Fájni az fog,
ha lekapcsolják vagonomat.

(Az idézet József Attila ARS POETICA című verséből való).

Erdei2017. április 2. 19:30

@J.T.Papp: Köszi! :)

MeszZsolt2017. április 2. 19:04

Verseimről

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Szabadon kéne énekelnem,
lerázva összes láncomat.

Szárnyaljon szabadon a gondolat,
gátat nem szabhat senki sem.
Szabadon lenni boldogabb,
mint rácsok közt élni életed.

Én is csak pongyolán fogalmazok,
versem ritmustalan, rémesek rímeim.
Gondolataim írom le pár sorban,
Bízva benne, hogy érdekel valakit.

Gyömrő, 2017. április 1.

1957052520122017. április 2. 15:27

Bera Irén

Szív és szavak

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
A papír énekelhetne,
tollamból akár vér folyhatna.

Azok hogyan ünnepeljenek,
kiket fülek nem hallgatnak?
Ha a szavak kegyvesztettek,
pedig betűk mámorítanak.

Álmomban is szót rajzol kezem,
ébredek veríték dalban,
gondolat ruhám fényt lebeg,
s az ige testesül hasztalan.

Betű áramlik a testemben,
mely szívemet dobogtatja.
Serény kéz ír nappal, este
és szavamat lángra lobbantja.

Idézet: József Attila, Ars poetica című verséből

szaby302017. április 2. 14:52

"szaby30"
Szabados István,
Dunaújváros,2017.április 2.

Szellem igéje

"Költő vagyok-mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Nem lenne jó ha vágy ölelne,
s csábítana az ördög éjszaka.

Úgy mennek homokórán az évek,
nem értem miért siet úgy.
Könnyekből nem születik ének,
remélem közel már a csúcs.

Más költőt nem érint a gond,
pohár után nyúl a kéz.
Nem veszi észre idő eloson.
porszem lesz ami régen szép.

Nem takarja hitszegőt a máz.
mindig az igazra törekszem.
Nem leszek kit a sors megaláz,
hírnevemmel együtt öregszem.

Csúcsra ér majd az igaz ember,
csak ne legyen társa a félelem.
Partot mos mint a tenger,
kísérje szellem és szerelem.

József Attila,ARS POETICA c,verse nyomán.

Martonpal2017. április 2. 10:53

Marton Paul: Világosságot!

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Leszek inkább énem mögött,
világot rengetők dala.

Igazságért hadakozom.
Izzó vasként, jeges ködben,
ujjaimhoz tapad a toll,
tornyokat döntök, miközben
talpammal földet rengetek,
míg bírja elgyengült szívem.
Világosságom pengeként
hasít fülledt szurkos éjben,
rám csurog fájó sötétje,
csak dühös szemek villognak
tőlem, tompán megrészegülve.
Szavaim lesznek útjainkat
jelző színes üveg kavicsok?

Majd, ha mindent megvált, ragyog
a megragadott fény, akkor
testemből kilépve lelkemet,
veletek újra élhetném.

Idézet: József Attila, Ars poetica című verséből

Rozella2017. április 2. 10:19

Lehet-e hazugság…?

„Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?”
Egy Költő egyszer így gondolta
és Neki, - volt rá oka s volt hozzá joga.

Megvádolták, hogy vádol és lázít,
nem mond valódit és nem elég jó,
mégis ’szikrát vetett foga közt a szó’
s az a láng még mindig világít.

„Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?”
De ki mondhatja el, hogy lehetne
ez most is követhető ars poetica?

Gondolhatja ma is költő, de miér’?
Azt mondják a versnek nincs szaga,
egy illat-kötegbe sok minden belefér..,
és hogy kerül oda? A szél, a szél az oka,

hogy a vers szaga mégis árulkodó,
már messziről bűzlik, ha „sekély e kéj”,
de kit érdekelne ma elúszó dinnyehéj,
mikor patakvért hömpölyget a folyó..?

Még teheted, ha bent írod a verset,
hogy a gonoszságot kint felejted,
fogod a tollad, merészet álmodsz
s’hörpintesz hozzá valódi világot’.

Szó, mit papírrepülőn röptet az elme,
kell, mert nélküle tovább apadna a jó,
éhezők közt a világban szétosztható,
s még több lenne a szörnyeteg benne.

Kell-e vers, van-e még rá ok? Kérdezzük,
a téboly, terror, csalás, hazugságok
korában a Himuszt tán ne énekeljük?
Én hiszem, hogy a Költők ártatlanok,

amíg emberhez talál, kell a versük.
Nyelvemen is él, ’értem haragszik’ a lelkük,
és annyi sarlatán közt, - ki árulja a látszatot -,
ők valódi gyógyítók, jótékony hazugok,

…de lehet-e hazugság az „Ars poetica”?
Egy Költő régen az igazat mondta,
most talán ’ordítana,vagy toporzékolna’,
de nem hazudna. Ma, Neki sem volna rá joga.

„ „ / ’ ’: József Attila idézetek, ill.verseiből vett utalások

filo-csibi2017. április 2. 05:31

Farkas Ilona

Igazat szívvel…

„Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?”
Szikrát szórok az értelembe,
gyúljon keserédes dala!

Tollamról a szín és a fonák
szabadon – érzésből röppen;
illan magányom remény ormán,
belém csorog – szárad könnyem!

Verseim – ha tépik is sebek,
világom, létem értelme;
félkegyelműt, babért megvetek,
nem kísért gyávák vélelme!

Nem riaszt a vakult hatalom,
lelkemnek nincs árendája;
heves, őszinte akaratom,
mint szerelmes éjszakája!

Rongyolt könyv vagyok – igét szóró,
mécsvilág, Pegazus vére;
költő – igazát szívvel szóló:
hitre szomjazók szentélye!

(Az idézet József Attila ARS POETICA c. verséből való)

noheb2017. április 1. 21:21

... alázattal megbirkózva


"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Költő vagyok, e kor embere,
létünknek szürke anyaga.

Mit érdekel hát a költészet?
Mindent, mert csodát jelent;
alkotni igényesen, szépen
szómorzsákból a végtelent.

Mikor a szemem messzire néz
gondolatom is vele száll,
azonnal érzem nincs menekvés.
Toll és tinta már engem vár

és alázattal megbirkózva
vetek papírra sorokat,
díszített kelme nem kell oda,
ahol igaz a gondolat.

Hiszen a nyelvünk - magyar nyelvünk
különleges és meseszép,
romlatlanságát megőriznünk,
ahhoz kell hit és szenvedély.

Krisztinka2017. április 1. 20:12

Ölbeli gondolataim

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Fájdalmas öröm, mint anyának
a születés pillanata.
Vajúdás alatt káromolni,
véres boldogságba zárva,
mégis tisztán, ártatlanul,
kitárulkozni a világra.
Tennem ellene nem lehet,
- kiszolgáltatott, védtelen lét.
Ősi ösztönnel ringatom,
anyanyelvem édes gyümölcsét.

szederfalu2017. április 1. 20:08

@ennyimegecet: szép próbálkozás, de már feltetted a verset...

Kozakmari2017. április 1. 19:12

Néha hiszem...

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
csak szavakat dobálok halomba,
majd becsukom szemem,
és elképzelem - érzem
a lenyugvó Nap köszön nekem.
Vízparton fákat látok - nekem
várakozó emberek,
karjukon ring az emlékezet,
földig hajolva - kényesen
bújnak térdeplő bokor mögé,
ők tudják, az élet mit-mennyit ér.
"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
színeset rajzolok fehér papírra,
hol domb van - én óriást,
kövek közt - bolond forrást
képzelek, s álmodom tovább,
zsebembe rejtve sok csodát.
"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
csak rakosgatok szavakat,
míg szétnyílnak előttem utak,
és térdelnek elém havasok,
tenyerembe rejteznek a napok...

...hiszem a jót, a megszépült tegnapot,
embert látok, kicsiny gyermeket,
földhözragadt nehéz életet,
"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?",
ha világom keserv naponta szaggatja,
és szavam senki nem hallja...

...tán magam sem hiszem,
hogy szavam vihart kavarva
lesz a költészet maga.

T.G.2017. április 1. 18:59

Csak szavak

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Csak a szeretet érdekel,
S a szeretetnek szava

Minden napnak,
Minden mozzanatában
A szívemben és elmémben,
Ez az, ami áthat

Cselekvésem vezérelve,
Szeretetből adni
A többséggel ellentétben,
Látóként megmaradni

A költészet egy forrás,
Cseppekből áll össze
A szavak tisztaságával,
Egy jobb világ hírnöke

S ha megfelelő szívből,
S megfelelő kézből
A szavak érzésekké válnak,
Utat mutatnak a világnak

S ha hírhozóként,
Megőrzöd a szavak erejét
Lebomlanak a falak,
Egybenyílik a föld s az ég

S amikor a forrásból,
Fénylő tenger válik
A haldokló világból is,
Jobb világ virágzik

Köszönöm azt, hogy minden nap,
Ebből a tengerből meríthetek
S hírhozója lehetek, egy élhető életnek

Költő vagy költészet?
Ezek csak szavak
Az idő eldönti,
Mi az mi fontos,
Mi az mi fennmarad!

Szentes2017. április 1. 17:19

A lírikus epilógja

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
De elviselhetetlen lenne,
ha leáldozna csodás időszaka.

Hiába kergetem sokszor az álmokat,
dallam helyett néha a némaság felel.
A sors többnyire csak víziót tartogat,
és hibázott tettekért dupla bért követel.

Fehérre is mosom lelkem gyötrelmeit,
majd tarkára színezem szokatlan rímekkel.
Szavakká formálom elmém sérelmeit,
hogy üde csillogással nyugtasson, díszekkel.

Hogy pompás csillogásban kelljen veszítenem,
a mindenség helyett csak a semmit kapom.
Az eget megérintve kell majd elvéreznem
magamba burkolva, sorsomat megcsalom.

atelk2017. április 1. 16:10

Csak egy nő a nagyvilágban

,,Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Én vagyok a bölcselet, remény
és a szeretet hajnala.

Messzeség, mely közelben pihen,
két felhő között - az vagyok -
Patakban csörgedező emlék,
abból isznak a holnapok.

Szépség - rózsatövisbe rejtve,
vagy apró tanyán szűk akol,
Pacsirta, ki a holdat lesi,
s szerelmes szonátát dalol.

Elveszett pillanatok között
fűszeres nyárcsók illata.
Fáradó, nyugtalan testeden
erek szétfutó vázlata.

A mélységben csodát szövő hit,
mint ajak, imaként remeg.
Eldobott rongy, amit undorral
taposnak meg az emberek.

Könyvből kitépett sárgult lelkem
gyűrögeti az álmom még,
S éppen most szedett létem csokra
reggelre csak egy áldott kép...

De szíved teliholdja előtt
mégis felébred hű vágyam,
Se szent, se kárhozott nem vagyok,
csak egy nő a nagyvilágban!

(Az idézet József Attila Ars Poetica c. verséből származik.)

2017. április 1.

HBetti2017. április 1. 13:27

A vers gyógyír

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Hisz ez nem a költészet, csak is magam.
Mi lenne a feladat?
Meggyógyítani magadat?
Megoldást találni a problémára?
Az életben mindig helytállni,
mindent megtenni és megtanulni?
Még is hogyan?
Hisz ez nem költészet, csak is magad.

A sors, amely megformáz,
a szavak, ahogy hatnak.
A döntések tettetekhez vezetnek.
Megbántál-e valamit,
megbántottál-e valakit?
Ezért írod a verseket?
Hogy gyógyírt találj?
Ez a célod?

Leírod a sorokat, a végén pedig rádöbbensz:
"Jól esett a lelkemnek."
Mire vársz, az önmagaddal való megbékélésre?
Elfogadni magad, olyannak amilyen vagy?
Ez lenne a nagy feladat?
Valóban az.
Mit érdekelne
engem a költészet maga?
Ha csak az éltet, hogy kibéküljek önmagammal?

Fonys2017. április 1. 12:54

@jagosistvan: igaz, igaz:)

Lora162017. április 1. 12:48

Költő vagyok!

Költő vagyok! - Mit érdekelne engem a költészet maga?
Csak gondolkodás nélkül fojtom rímbe az érzést, hogyha van.
Igen! Nem váltok meg világot, nem dalolok hősi múltról
Önző módom csak magamat szabadítom meg a bútól!

A hexameter és pentameter oly távol áll tőlem,
Hogy néha már magamat dobnám meg kővel...
Forogjon csak a sírjában minden nagy költő
De nem számolok szótagszámot s mást, mi ihletem megölendő.

Így élek tovább, írok és érzek,
Minden egyes versemben sírok és vérzek,
Mert be kell vallanom, máshoz nem értek.
De nem lehet mit tenni. Ilyen az élet...

Egy középszerű költő középszerű versben
Középszerűen érvel középszerűsége ellen.
Valóban. Nem vagyok sem nagy sem korszakalkotó,
De vagyok hobbi-költő és leírom mi nem megfogható.

tassi22017. április 1. 10:01

Élő történelem

„Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
„
ha nem jutna eszembe
gyakran József Attila.
Mert a költőt én soha nem
felejtem, versei elkísérnek
hiszen utamon, nem
középiskolás fokon
tanultam én egykoron.
Mostanában amikor
a tollat forgatom eszembe
jutnak Attila szavai.
Szegénységről írt
nekünk, és intésül szolgált,
de az utókor nem tanulta meg,
hiába volt minden intelem,
nem segített az emberen,
élete élő történelem.

Kovacskkata2017. április 1. 09:59

"Költő vagyok-mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Tintám nyomata papíron
Lészen szívem hű szava

Egy pillantás elég
Hogy elfeledjed
Egy pillantás elég
Hogy elengedjed
Egy pillantás a minden
Ha szívből jön
Szükség többé nincsen
Szegény az,kinek tekintete üres
Mily gazdag király
Kinek Isten festi meg

Szél fújja hajam
Szépre fesse szavam
Tüzes szívem eső oltsa
Tinta legyen papír foglya
Gondolatom rímbe vésem
Csendesen
Szépen
Szerényen
Gyermek szívvel élni jó
Igaz bennem minden szó!

piroska712017. április 1. 08:53

Harcom poétikája

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Vágyam, ha szépet érdemelne,
eltörne a világ nyaka?

Asszony vagyok, az írás szépít,
ajkamra ízeset csókol,
kishitűségem itt nem rémít -
fogyni nem bírok a szóból,

kiteríteném most mindenem,
ide, az éhes világba,
papírruhámat - ó, Istenem!
Befekszem kék-szín tintába

és hempergek benne nyugtalan,
hömpölyög vágyam, meztelen
a papírra hevül - untalan,
betűket sóhajt nesztelen,

pihegve csillapszik vágytusám,
elfojtott reményt sóhajtok,
elmémben fogantak meg buján -
tüzemben edzett mondatok.

(Az idézett sorok József Attila: Ars poetica c. versének első sorai.)
Úrhida, 2017.április 1.

Eleonora2017. március 31. 23:45

Tennivaló

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Szóban bízok mi felnevelne
és lenne mindenki java.

Törölni könnyet ha úgy potyog
mint tavasszal heves zápor
segíteni léptet míg totyog
s nem illanón mint a kámfor.

Oly sokszor kiutat keresve
kínlódó vergődő létnek
tágas mezőt lelni teremtve
nem dúlva fel lélek fészket.

Megmutatni ha épp nem látnák
a felhőktől az emberek
sohasem üresek a várták
ha járnak is kísértetek.

Emelni szót, ha dúl az önkény
bár járjon érte bot, bitó
nem élhet a változó törvény
nem elvenni, csak adni jó.

Ott is ahol keserű a szív
mert a lét vele megbotlott
akaratunk ott is harcra hív
virágoztatni kell bokrot.

Lábunk szennyes az út porától
nem rózsaszirmon jár a lét
ne térjünk el a tű fokától
mert most már még nagyobb a tét.

Érzed te, ki olvasod sorom
harc dúl, bérceken, létsíkon
hullik, egyre hullik a korom
s nem mondhatjuk, hogy "nem bírom".

Tartani kell, vállat a vállhoz
a szív is tudja a dolgát
legyen az egy igazi fárosz
meg kell találni a módját.

Munkálni kell a bánat földjét
öntözni öröm esővel
megmutatni a levél zöldjét
s nevelni nappal, kelővel.

Ember vagyok csupán, nem költő
ám szívemben terem virág
teszek, bizton él majd a nemtő
és jó termést hoz majd az ág.

ennyimegecet2017. március 31. 21:51

Kolonics Benedek – Könyörgés a költészethez

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Ha tudósainak érthetetlen
Egy új kor vágáns dala.

A tudományotokhoz én nem értek
Elvetem a holt eszméket;
Ti nem olyan írást kértek
Mit új olvasó is megérthet

Mondjátok úgy én mit érek,
Hazámnak úgy hogyan éljek,
Hogy fejemmel szűk s*ggemben
Holt szellemben énekeljek

Bálványok előtt térdepeltek
Pedig kora jön új isteneknek
Lehet, jobb sorsot érdemeltek
De már senkit sem érdekeltek.

Hányatott költők csontjairól
A porcot is lerágjátok
Haláluk után oly sok évvel
Őket nyugodni nem hagyjátok.

Most lehet, hogy a tápotok
Van fogyóban van vészesen
S utolsó próbálkozás ez
Mit áthat zsigeri félelem?

Vagy ez nem egy szatíra
S ti komolyan gondoljátok talán,
Hogy a Kortárs Kárpát Líra
Groteszk bohózat csupán?

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Suta keleti nemzeteszmény
Vérén hízó parazita

Nem ismeretes itten nagyság
Ami volt, rég elveszett
Népe pedig örök hazugság
Béklyójában elveszett.

Azok, akik szépet hoznak
Itt hamar el virágoznak
Viszont azok itt sokra mennek
Kik csak magyarázni szeretnek.

Más nem lehetnék magam sem
Nem, ha rátok hallgatok
S melledre akaratlan
Újabb vérszopót rángatok.

Kis hazámban, Poétika
Hányan tették meg ezt veled?
Hányan tették, s közben mondták
Érted tesszük, veled, neked?

Bocsáss meg nekünk kegyelmes úrnő
Művészetek trónján ülő
Küldj egy új Prófétát nekünk
S engedd, hogy újra szabadok legyünk.

Törölt tag2017. március 31. 21:45

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2017. március 31. 21:44

Törölt hozzászólás.

csillogo2017. március 31. 20:42

Lukács Mária

Premier plán

"Költő vagyok, mit érdekelne
engem a költészet maga?"

Magamat hintem termékeny talajra,
féltem a jövőt, lesz-e sarja;

az ibolya épp az árkokat tarkítja,
várja bogarak jöttét szirmai alatt,
meghúzódnak este, ő csak illatozik,
nem csapda, a költőknek lehet szava,

vagy mint csikket eltapossák,
ha szánalmas rímeket farag
a védtelen ember fia? -
Üres lap az asztalon, hirtelen

felkapja s tollat ragadva megírja
az életét, az összes szerelmét,
mert nem unja, de nem lehet csak mámor,
az élet múló premier plán, a színfalak

mögött a mester áll - magamat is féltem -
kortársak ingét keményíti és olykor kell
egy whisky, hogy összerakjuk a dobogót,
szívünk alatt horda, kimerítő a jelen;

egy jó vérátömlesztést megérdemel,
ha jön a múzsa, minden egyszerű;
szárnyakat kap tőle a költő...
a vers olyan, mint a kenyérhéj:

ropogós, eltelik vele a lélek, kincs,
mint a szerelem és a kegyelem.

banbence2017. március 31. 20:02

Bán Bence: Költő vagyok

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Leírom ami égett bennem,
megszegem: hallgatni arany.

megszegem, hisz érzem nem megy már,
számon izzanak a szavak,
kimondom bár tudom nagy az ár.
Szenvedek, a világ kacag.

Kacagnak rajtam, nem értenek,
nevetnek s magamra hagynak.
Mert úgy érzik: csak én vétettem,
én hiszek a belső hangnak.

Hiszem a versek minden sorát,
a verssorok mind mesélnek,
mesélik szegény ember sorsát,
s neki jobb sorsot remélnek.

jó barátok ne reméljetek,
ezentúl másnak ragyogtok.
ezentúl másnak meséljetek
szívem örökké rabotok

Nihilism2017. március 31. 18:26

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Vagy a gyönyör arcú, csábító szirének dala?

Vagy kinek értéke nincsen, ki utcasarkon jár-kel?
Kiknek nevét, még sírjukra sem karcolták fel?

Költő vagyok? Még magamtól is félve kérdezem.
Utam emelt fővel járom, mégis, mindig térdre érkezem.

Hol háború dúl ér e bármit egy-egy emberélet?
A világvagyon évek alatt egyetlen egy emberé lett.

Költő vagyok! Úrfi! Adj tollat s papírt kezembe!
Kinyitom számat, engem nem zártok sötét verembe!

-Ne lopj! Ne ölj! - ki vagyok én hogy parancsom teljesítsd?
-Csak nézz előre! Kelj erőre! Nehogy mindent elveszíts!

meseszep2017. március 31. 14:19

Törő József

Ars poetica

„Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?”
Nem vagyok senkié, csak azé,
Ki nem más, mint saját szava.

Nem kívánok jót, s rosszat – kinek,
Nem segítene úgy sem tán’,
Elmondanám, de vajon minek.
A seb akkor is nagyon fáj!

Nem alkuszom, létem eleme
Szavam, szabadon folyhatna,
Senki sem gátolná, miért ne
Engedne utat múltunkra!

Szellemem szeretem – miért is?
Szerelmem szellemem – őt is!
Szeretet kékje, élet lelke,
Kísérjen fel fellegekbe!

Ő, kinek emléke örökre
Elterült a messzeségbe!
Neve munkás volt – örömökre,
Elmerült a feledésbe!

Fáradt paraszt búzát aratja,
Táncol kezében kaszája,
Múltját, jövőjét megsiratja,
Igaz szó az ő barátja!

„Én nem fogom be pörös számat”.
Kikiáltom nagyvilágnak,
Nem alkuszom, én költő lehetnék,
Múzsámtól csókot vehetnék!

Az idézetek József Attila: Ars poetica
Című verséből származnak!

Mór,2017.04.02.

Merluccius2017. március 31. 14:10

Horváth-Első Katalin

Alkossatok!

,,Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Kis csillagok - kik éjre kelve
ringjatok, áhítattal az
égről tekintve rá, kik oly ha-
talmasok! Ég bennem dalom:
ébren zenél regélve éltem.
Épp tehetem jambuszba so-
rom, tán hiába: fals a hangom.
Énnekem érmet sem hoz e
fájdalmas énekem ti kisfi‐
úk! Szemetek pattanjon el
ott, Ő, ahol kiáltva járna!
Vajh az-e költő, mely szava
dallammal ihletelve árad,
ám dala fals, mint fás nyenye-
rék hangszer arzenálja: talmi.
Bátor az érző szív, aki
nem nézi, hogy ki olvas az gaz
és hatalommal bír, vagy i-
gaz. Féli, gondja szúr tekintet-
et tele bosszúval fenye-
get; mégis ontja tolla vére
kék folyamát, írván hitet.
Ódzkodjatok, ha szóm se tiszta,
csak sarat osztok rímeken,
elvárva tapsot éltetést is-
úgy magam úgyszintén ölöm!
Alkossatok! Ki térdepelne
csendbe', kit ihlet hőn gyötör?
Óvják sorát vigyázva párban
Értelem, és mély érzelem!

(Az idézet: József Attila Ars poetica c. verséből való.)
(Budapest, 2017. március 31.)

Katsa232017. március 31. 14:07

Boldogtalan tudat

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
csak hústépő sakál ez,
a műértő mély öntudata

addig redukálni a tárgyat,
míg nem lesz csak jelölő
majd letörölni alóla a port
mit odahányt az idő.

mit jelent már: költő,
vagy mit jelentett akkor?
ideológiát olvas belé,
egy hős interpretátor.

aztán lehetsz lángoszlop
vagy sekély vizű aranytó,
végül úgyis bemocskol
egy plombázott poroltó

habzik a szája, ahogy
kérdi: mi a művészet?
gyerünk, költő, mondd el,
főként a hasznát az egésznek

akkor az értelemig és tovább,
most épp instrumentális az ész;
háromszáz példánynak örül
- és akkor már merész

de van még sok, ki ír
legalább a fióknak
és akad talán, ki olvas
a csatornák megnyílnak

majd fiókszemlét tart
a sok pörös szájú vátesz
eszmélés, zárcsere,
de a kéziratra rálelsz.

Torpilla31812017. március 31. 11:45

Pilla
ARS-SORS(OM)

„Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?”
Túlél mindent, 'míg van kegyelme:
Istenből formált állaga.
Nem titkom, vállalom, megírom,
volnék része, szerelmese,
vágyának tükre; verspavilon,
arssá lett tér, hely... nem mese.
Mással dolgom? Nincs. Jobb anélkül.
Szülessen közhely, fals ima,
mert melyik marad majd értékül?
Egy. Az ámen, (h)a kvarc-sima
... a pénz, hírnév álma mindennek,
de egy sem ér mást, mint enyvet;
drogként terjed világszinten net,
hol az is arat, 'ki nem vet.
Divat ma közöny, s hogy árnyékán
kapna szószéket én-dékán.
Tudást hirdetne, fél: szájtékám
vevőtlen csődként áll érán
... szomj, éh, könny, sóhaj arcom, ráncom,
hatáso(k)któl fakul ruhám.
Kények vezetnek, és oly' láncon,
hogy csak mennék Krisztus után.
Költő vagyok. Érdekelhetne
más, mint ez az élet maga?
Túlél engem. Örök kegyelme:
Istenből formált állaga.

(Bicske, 2017. március 31.)
(Az idézett sorok József Attila Ars poetica c. versének első sorai.)

hubart2017. március 31. 11:32

A magam bolondját járom
(A Költészet Napjára)

"Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?"
A szó gagyog, suviksz az elme,
s átjár a modern kor szaga.

Rozsdás bilincs némelyek kezén,
s burjánzik szemén a hályog
– nos, az csakis más lehet, nem én –,
hadd kössék merev szabályok!

Én a magam bolondját járom,
az agyam más elvet elvet.
Rég túl vagyok már hét határon,
semmibe veszem a nyelvet!

A rímkovács maradi nagyon,
engem nem izgat a ritmus;
a pontot, s a vesszőt elhagyom,
attól lesz izmos az izmus!

Nem hallgatok nagyokos szóra,
magamért vagyok csak szorgos,
elég gyakran rám jön az óra,
s ki bánja, mit mond az orvos!

Szeszt akarok! Írja ki vényre,
s a zsenit tutira adom!
Rőt köd ül az agytekervényre,
abszinttal hálok a padon.

Isten veled – s a Kánon velem!
Tollhegyem oly büszkén serceg;
csodára jár majd a szép Jelen,
mert mindent visznek a féktelen,
jó riposzt posztmodern versek!

goalking2017. március 31. 09:20

Költő vagyok-mit érdekelne
engem a költészet maga.

christiancrown2017. március 30. 20:18

Költő vagyok!

„Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?”
Ha írásomban szárnyra kelne,
minden leírt betű és tintapaca.

Költő vagyok – benned él tovább,
a szellemiség és minden érzelem.
A fájdalmad sebére a gyógyír,
örömödben a derű, a vágyott szerelem.

Költő vagyok – parázs-tűz éget
belülről hevítenek a lángok.
Hullámai a mennyekig felérnek,
hatalmasok, akár az égi óceánok.

Költő vagyok – mi mást tehetnék,
mint veled együtt örülni.
Tikkasztó napokon, hűsítő árnyék
lepellel, a lábnyomodba szegődni.

Költő vagyok – mi mást keresnék,
mint a belső igazságomat.
A szivárvány felett az égszínkék
szemed tükrében a látomásomat.

Költő vagyok – bánt a hamis szó,
s mély sebet szánt lelkem szövetén.
Hiszem a szépet, hiszem ami jó
és hiszek benned is, kedves olvasó!

Költő vagyok – én kinek hihetnék,
ha nem annak, aki olvas engem.
Írásom felett Ő ítéljen, és ne a pribék
hamis kánonnak apostolai tegyék!

Költő vagyok – nem valaki tollnoka,
vagy bérese, talmi-galád hiteknek.
Költő! Akinek nem volt, nem lesz Ura,
s nem csalárd szavakért cserébe fizetnek!

Paks, 2017. március 30.

kicsikincsem2017. március 30. 20:09

Színe-java

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Csak lélek szőtte míves kelme.
Bújnék belé. Elringatna?"

Jól megférek egy madár szárnyán,
apró vagyok, egy hüvelyknyi.
A kék égre tett felhőpárnán
el tudnék -e szenderedni?

Miért nem félek, hisz zuhanok?
Lidércálom... de a lényeg,
hogy megtartanak erős karok.
Rajzolt szívben mennyit érek?

Az erdő lelke. Súgott szavak.
Újrakezdés, lombfakadás.
Gazdag, szegény? Csak szabad vadak.
Puska dörren. Hangrobbanás?

Az asztalon egy szegett kenyér,
körüllengi apánk szava:
mert nem szégyen a kérges tenyér.
Itt még illat a föld szaga.

Rakok tüzet egy hatalmasat,
látvány lesz, de meg nem éget.
Múlt és jövő közt e pillanat
jelenre váltott ígéret.

A becsület súly, szegény legény!
Mondj Imát! Segíts magadon,
s Isten is megsegít a remény
nevében... vagy majd valahol.

Ha lenne, aki rám figyelne,
érthető a színe-java.
"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"

Idézett sorok
József Attila: Ars poetica
Zagyi G.Ilona

HAdriana2017. március 30. 19:56

Hegedűs Adriana: (K)érdem

„Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?”
Talán ha trillázva énekelne,
a mondatok néma zuhataga.

Mit ér a térben élő ember,
van-e súlya ékes szavának?
Felsikít-e az értékrendszer,
a hibák lázas korszakának?

Sír a kín, de szólni nem mer,
talpak alatt futnak el az évek.
Mit ér a cifra jogrendszer,
jut-e szerep a lángelmének?

Minden leírt szó üt és éget,
könnyűnek találtatott az elme.
Feledtük rég az istenképet,
de sír az ego, már vezekelne.

A gondolat villámként cikázik,
hátrahagyta nehéz bilincsét.
Miközben testünk bőrig ázik,
kinyitjuk lelkünk zsilipjét.

(Az idézet József Attila: Ars poetica című verséből való.)

molgyorgy2017. március 30. 19:56

Költő vagyok?

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Gúzsba kötő szabályok börtöne,
szükséges kikötések hada.

Figyelj a szótagszámra, ha lehetne,
jaj és még ott a ritmika.
Írhat az ember arról, miről szeretne?
Vagy egy szabály, már azt is tiltja?

Szeretnék adni álmokat, érzelmeket,
gyónni, áhítozni, elmondani álláspontomat.
Nem fogolynak lenni a költészetben,
mely elém rakja a korlátokat.

Költő vagyok? - Vagy imposztor?
Vagy csak az érzéseim írnoka?
Nem tudom a választ rá sokszor,
de mindig megmondja az idő és a kritika.

Roll2017. március 30. 19:04

Ars Poetica

Költő vagyok- miért érdekelne
Engem a költészet maga?
Szavak tengere mi körbevesz,
Én volnék a hajós maga?

Lapra vetem mi bántja lelkem,
Lázong a tinta a papíron,
Heves érzelem mi ilyenkor serken,
A versel, fájdalmam csillapítom.

De akkor mit ér a versem?
Ha nincs benne parányi fájdalom,
Mikor szívem vezeti kezem,
Ez sem lesz a nászdalom.

Régi világ, más elvárás,
Hol vannak az akkori nagy szavak?
Mostanra más lett a nyelvjárás,
Csak tornyosulnak a nagy falak.

De én még mindig írom a versem,
Írni fogom, amíg nem érzem, vége!
Mondat végére ott lesz a bizonyos pont,
Mikor majd lelkemet megérinti a béke.

lantgyorgyi32017. március 30. 18:56

Én Ars poétikám

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Árad belőlem a gondolat
Az érzelem a rím szava.

Érdekel! mert ismerni magam,
Isten magából adta rész,
A lantot nyújtotta kezembe,
Mondotta, - azon fütyörész!

Betűt, szavakat, mondatokat,
Kaptam gyönyörűt és szépet,
Ellenállhatatlan, csábító,
Ív-rímes magyar beszédet.

Lantom húrját pengetve lágyan,
Mondjam el a nagy világban.
Mit láttam, merre jártam, bátran,
Hiszek, arc poétikámban?

Tomboló tűznek kell is lárma,
Vak lássa ha ég a háza,
Süket hallja, higgye hitetlen,
Szunnyadó tűz már kietlen.

Mert mit érek mint költő? Páva!
Ha maradok gyenge, gyáva!
A szavakat mind ihlet adja,
Legyen másoknak jutalma!

Maradjon tenger kék, zöld a fű,
Ember alkotó jellegű.
Maradjak költő? -mondjam már nem!
Eldöntik kik bíznak bennem!

Mélyen gödör, magasan égbolt,
Ha hozzád egy vers szépen szólt.
Lelked kicsit melegebb tőle,
Tanult valamit belőle!

"Költő vagyok -mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Hisz rímel telt agyam védnöke,
Az érzelem kolostora.

kokakoma2017. március 30. 17:11

Ki anyaföldbe nem vet magot...

"Költő vagyok-mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Úgysem olvassa senki más,
csak én,s kinek nincs hatalma.

Kinek hatalma van,nincs szíve,
ha lenne nem lenne hatalma.
Népét szolgálná alázattal,
ki életét kezébe adta.

Nem vagyok költő,csak egy ember,
ki jelez,ha van mondandója.
"Ki anyaföldbe nem vet magot,
nincs semmi joga a haszonra.

jagosistvan2017. március 30. 16:17

@Fonys: a jobb lapok is csak akkor küldik vissza korrektúrára, ha azt érdemes leközölni. Ugyanakkor a korrektúra nem azt jelenti, hogy átírd a verset. :)

Laca5905042017. március 30. 15:51

Ars poétika

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Vagy minden rossz jóra ébredne,
ha rám néz az ég csillaga?

Az időm már rég elvánszorgott,
sétál az ódák mezején,
hol a tiszta szó elszivárgott,
megátkozott ég peremén.

Jó a szöveg – míg hisznek benne!
Bátorít, nyugalmat áraszt,
mintha minden jó benne lenne,
de csak a hazugság fáraszt.

Sok művész – vajon mennyit érhet?
Formáznak művet szavakból,
értéktelen hamis képeket
gyúrnak ők sárból, agyagból.

Én lázadok a szabadságért,
e kor szellemének élén!
Az értelmem a gyávaságért,
nem veszítem el a végén!

Dolgozhass, szerethess szabadon!
Az értelmeddel légy nagyobb!
Engem nem vesz meg a hatalom,
inkább nyomorgok szabadon.

Alku? - én is élni akarok!
Ugyan úgy, mint a gazdagok,
ha megaláztok is maradok,
nyomorgó koldus szabadon.

Én nem fogok rágódni csendben.
A népemnek írok himnuszt.
Elismer a nép egy új rendben,
s életre kel az új ritmus.

Nekem fáj a munkás élete,
betegre dolgozza magát,
s nem elég mit keres két keze,
hordja vállán minden baját.

Ellenem gyűlnek a zsiványok,
nem tetszik versem ritmusa,
szivárognak az igazságok,
sorok közt a nép himnusza.

Csak szólok, hogy sehol se vagytok,
hatalom vágyat szerettek,
mindenkit az út szélén hagytok,
jót csak tudás hoz, s szeretet!

arcpoetika2017. március 30. 15:00

Arcpoetika

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
viselem maszkként arcomra tapadva
minden más csak maszlag
fejjel futok a tavasznak
becsapom a világot
melyet óvni kívánok
ars poetikámban minden megfér
arcom mégis elrejtem
felismersz nélküle
hisz itt ülsz mellettem.

tigris2502017. március 30. 14:50

Költő vagyok/?/

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
A szó elillan - de papírra vetve
tündököl az ihlet csillaga!

Leírom én - ,mert kimondani vétek,
mert igaz, s a valóság fáj néha.
Nem vagyok cinkosa vakmerő " barátnak",
ki csak magáért szól, ha másért kell - néma.

Ostoba ember, ki öl, s nem ölel,
a Mindenség sok neki,
de kapcsiságának nincsen már határa:
magát Istennek képzeli.

Szegény vagyok - talán ez nem szégyen.
Szívemet osztom - fogadd el kincsemet!
Filléres álmaim ócska papírokon tanyáznak,
s várják a híveket.

Emese662017. március 30. 14:17

KÖLTÉSZET NAPJÁRA

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Úgy írok, ahogy írnom kell,
s hogy ne hallgasson szívem szava.

Írok, hisz vadul hajt előre
a lélek, s teli van betűvel.
És a mélyén saját magam,
hol egyedül élek - derűvel.

Nem érdekel, ki mit hord össze,
s valakinek tetszik-e vagy sem.
Mint zúgó folyam, úgy árad
a szó, mi bent ragadt, odalent.

Nekem egy a fontos, s egy a cél:
hogy te megérted-e vajon?
Így az életévek múlását
is szavakkal pótolhatom.

Mit rejt az ész, a szív, s mi titok
a versben? És mi az, miért
én is írok, sírok, s nevetek
a sok megírt költeményben?

Kérdésekre a válaszokat,
mindig tőled szeretném kapni,
s mit érdekelhetne más vajon,
mint örökké verseket adni.

Írok lélekről, szívről, s mindenről,
ami az életnek forgataga.
Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?

Lucca2017. március 30. 13:19

Ars poetica

Költő vagyok-mit érdekelne
engem a költészet maga?
Életet neki nem én adtam!
Nem őt költi a költész,
a költészet költ észt!
Ez határozza meg a költészt!
Ez az ész...

ikogabi2017. március 30. 12:35

Hitvallás
„Költő vagyok – mit érdekelne

engem a költészet maga?”

Versem írom magamnak,

nem érint a világ zaja.

Kinézek néha soraimból,

s ha megérint, amit látok,

adok néki ritmust, rímet,

betűkből szövök szóvirágot.

Kultúrám saját ruhám,

nem szabja meg mai divat.

Idegen köpönyeg nem kerül rám,

nem hat rám céltalan szóáradat.

Festő vászna, költő verse

színes szövet ablakomon.

Függöny ám, de nem takaróm,

nem lehet, hogy beborítson.

Koszorúra vágyom, ám nem holmi babérokra,

árvalányhaj légyen nefelejcsbe fonva.

S ha fejemre kerül, hát mosollyal viselem,

engedve a szélnek, sokáig nem cipelem.

Vigye el hozzád, fújja homlokodra,

add tovább az írást, de ne kösd magad gúzsba.

Légyen mindig tintád s tollad ékes,

ám, ha elhagy Múzsád, álmodj tovább szépet.

Hisz „Költő vagyok – mit érdekelne

engem a költészet maga?”

Versem írom magamnak,

s nem érint a világ zaja.

editke2017. március 30. 12:17

@editke: Elírás : József Attila : Ars poetika című verséből az idézet ! Elnézést kérek !!!!

editke2017. március 30. 12:01

Edit Szabó : Az én hitem

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga ?"
Szemem előtt betűk szökkennek,
életre kél a vers maga.

Olvasásnak bolondja vagyok
szerte hevernek kötetek,
amíg élek ilyen maradok,
kit érdekel, keveredtek.

Minden reggel korán kezdődik,
hajnali fény bekandikál,
ágyam mélyen bekeményedik,
hallani - kémény muzsikál.

Tavaszi nap ébressz boldogan,
érezzem, minden értem van,
fülemüle hangja lázasan
keresi párját vágyóan.

Ébredésem nem gyönyörűség,
ágyamból hiányzik társam,
hova vitted őt örök Isten,
kérdésemre nincsen válasz.

Társas élet, örök boldogság
várok reád, hova lettél,
sötétedik, sápadt Hold sugár
felhők mögött szenderegnél.

Az én időm gyorsulva halad,
a kor már nem fiatalít,
kérek sorsomnak boldog utat,
szerelem lángja még hevít.

Én mondom, írni akarok,
tágas a végtelen térség,
én mondom, szeretni fogok,
boldogság várj Föld tengerén.

Az idézőjeles sorok József Attila : Tétova óda című verséből valók.

2017.03.30.

andromeeda2017. március 30. 11:43

Attila most

„Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?”
Beállni a sorba rettenet,
ahogy rabnak az éjszaka.

Csak azt teszem, amit tennem kell,
azt eszem, amit ennem kell,
mert csak a hitványnak kell babér,
mit a gép dobott, megfelel.

Tudd hát, nem a diadal etet,
költeményt ki fal ma már?
Az érdektelenség az úr,
nem épp holmi magyartanár!

Jó ez nekem, így, kicsapottan,
banánhéjat ad még Duna,
mit érek vele, ha rám köszön
fél Pest és hozzá fél Buda?

Különben is, a rím csak firka,
belőlem, mint virág fakad,
nem kellenek kritikus férgek,
hogy azokon csámcsogjanak.

Előbb hull a mobilba a fej,
minthogy a jambusok közé,
amit a jólét magába rág,
az csak a sírig lesz övé.

Hiába van kezemben a toll,
wifivel versenyt nem nyerek,
csak művelem, nem írom egyre
a lepusztult költészetet.

Költő vagyok – félre „nagy urak”,
a monitor diktál könyv helyett,
az élet csak akkor változik,
ha eltűnnek a közhelyek.

nagyvendel2017. március 30. 11:31

Költészet-napi pályázatra – Ars Poetica

A HÉTSZÁZÁT

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Írom a verseimet egy papírra
Igazságok halmaza minden szava.
Nem kétszáz,
nem négyszáz,
nem ezer,
csak hétszáz csupán
verseimnek száma.
ne gondolja senki bután,
nem vagyok szószátyár,
csak költők sokadalmának
alázatos követője talán.
Nem tudom hogy mi az oka,
csak sejtem mint vad a vihart,
ennyien nem írtak még verset soha.
Ha nem tömegekhez szólsz,
versed lóg a levegőben,
ha fiókodnak írsz,
sohasem jutsz előre.
Mindenképpen várj a vevőre,
ki megjön előbb, vagy utóbb.
kell bele paprika só,
had eméssze az olvasó.
csípje száját és szemét
hívja fel a figyelmet, és figyelmét.
egy gatyám egy ingem
a vers számomra csaknem minden.
Dolgozom folyton ingyen.
meg kell győzni a sok golyhót,
kikkel döngölni lehetne a földet,
meg kell tudniuk a valót.
a költő mind koldus,
az írások szerint,
de mégis több Párizsban tanult.
Hogy is van ez?
lámpásod tartsd magasra,
ne kezdj munkádhoz sután,
de vajon mi marad egy költő után?
Pár olcsókönyv,
s néhány örökérvényűnek vélt
őszinte gondolat.
a dolgokon elmerengve mondja,
nahát,
ejha,
azta,
hűha,
jé,
nocsak
hetedszerre azt mondja,
hm,
mert ő a kuka.
a hét vezér, a hét törpe,
és a hét gonosz,
s a hétszáz vers,
a hét szentséggel egyetemben,
egyre megy.
Ne törekedj a tökéletesre,
sohasem érheted el.
elégedjél meg
csupán csak a jóval.
a mákostésztában is ott a hangya,
de a többi az mák,
meghintve jó erősen
fekete borssal.
az anyja..
mindenre odafigyelni,
dícsérni és fenekedni,
ez a költő feladata.

2017 március 30.
A KÖLTÉSZET NAPJÁRA AJÁNLVA.

Springfoot2017. március 30. 09:32

Költő vagyok (ars poetica)
by Springfoot

„Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?”

Megalkotja eszmém
átformálja elmém
a szívem homloka.

Szárnyaló lélekkel,
lázadó véremmel,
lehetek ostoba?

Távoli céljaim,
vágyódó álmaim
űznek egyre tova.

Nem hagynak pihenni,
ostobán merengni,
tudják miért, hova.

Közönyös lépések,
hangtalan hangszerek
kísérik utamat.

Szárnyaló szerelem,
mélységes kútverem
ösztönzi vágyamat.

Tükörként mutatok,
mérlegként súlyozok,
egyenesen lépek.

Színes kavalkádban
vagy fehér szobában
változnak a képek.

Külső mosolygásban
és belső magányban
születnek a versek.

Hetek és hónapok,
sikoltó sóhajok
hozzák el a percet.

Felhangzik a dallam,
megszólít, hogy halljam
mit zenél a lélek.

Megérint, hogy írjak,
nevessek és sírjak,
de sohase féljek.

„Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?” (József Attila)

GreyMouse2017. március 30. 09:29

Költészet Úrhoz

„Költő vagyok - mit érdekelne
Engem a költészet maga?”
Míg gondolatokkal eltelve,
Tintám papíron ér haza.

Kereslek mégis, Költészet Úr,
Mások soraiban látlak,
Ilyenkor bennem öröm fény gyúl,
Pennát fogok, haza várlak.

Persze én nem ismerlek Téged
És Te nem hallottál Rólam,
Tekinteted talán rám téved,
Mikor tintába ér tollam,

Hozzábújik lágyan papírhoz,
Míg elmém és csuklóm bírja,
Szólok sorokkal némán máshoz,
Kezem a strófákat írja.

Változik persze a tartalom,
Elér jó és a rossz élmény,
Jegyzem azt is, ha szép a napom,
Vagy, ha megró öreg néném.

Egyszerű olvasmányt kínálok,
Írom mit látok és érzek,
Más váltja majd meg a világot,
Belőlem jönnek - csak képek

Miket szemem lát, elmém érez,
Világ - ami csak bennem él,
Lehet taszít, olykor meg érted,
A szívem örömmel mesél.

Írok akkor is - ha lelkemben,
Feszül, majd elpattan egy húr,
S szemem úszik égő könnyekben,
Te vigasztalsz, Költészet Úr.

Talán nem is téged kereslek,
Csak hálót vetek, mint halász
És ha vonzó amit lefestek,
Egy nap majd mégis rám találsz.

(Az idézet: József Attila: Ars poetica című verséből származik)

Szerző: Ruzsa Attila

patakizsuzsa2017. március 30. 08:33

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Törölt tag2017. március 30. 05:12

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2017. március 29. 23:13

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2017. március 29. 22:50

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2017. március 29. 22:48

Törölt hozzászólás.

dobosigyorgy2017. március 29. 21:41

MAMÁM!

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Ha nem volna szó, hogy én mondhatnám,
azért is írok Neked is MAMA!

Írnék földről, szerelem tüzéről,
gyermeknek szóló verses kis zenét,
vicceset komolyat, valós szépet,
mindegyik adna egy kicsi reményt.

Álmos gyermeknek valódi érzést,
furcsa kis mesékben valódi jót,
földeken futó kereplő mókust,
ki hordja körben az igazi szót.

Írnék arról, hogy valakit védek,
nem látom, de érzem, óvni kell Őt,
gondokat csak űzze ki magából,
győzze hát le, mert az legyőzhető.

Szerelmes szíve örökké táncol,
ha a szájában egy fog sincs talán,
a végén majd boldogan kiáltja,
amit én írtam, figyelik MAMÁM!

szederfalu2017. március 29. 19:37

@Fonys: szerintem te tudod, h az nem neked szólt.: )

Adamovics2017. március 29. 19:26

A költők költészete

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
A költő ott van régen benne,
Kinek szíve több, mint agya.

Mindennek van már világnapja -
De miért olyan jelentős?
Amit az ember csinál maga,
Legalább így nem felejtős.

Nem mintha könnyen felejteném,
De ugyan kinek kell még ez?
Ha én valaha megérteném,
Nem fordulnék a Reményhez.

Semmi különleges nincs benne,
Még ha ritka is manapság,
Akinek értékes a lelke,
Annak élni a szabadság.

Szabadság, szerelem - e kettő
Lenne az igazi élet?
Inkább a költői teremtő
Hozza a költői képet.

Szabadon boldogan - lehetne
Így egy életet leélni?
Ilyet még Isten sem engedne,
Ezért kell mindig remélni.

Sok a remény, de kevés a szó,
Hová szaladt a boldogság?
Amitől minden olyan jó,
Nem kell már több nagy okosság.

Én se akarok más egyebet -
Vagy ez túl nagy igény lenne?
Csak boldogságból rengeteget,
A többi magától menne.

Fonys2017. március 29. 18:30

felnőttem:) s maradok a vers negyedik strófájánál:))

teve2017. március 29. 18:07

A VERSRŐL

Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?
Mint zajló csermelyek szaga,
örvényből nő a fényes elme.

Önmagán dúl a fémpata,
fájdalmáról mégsem felelne –
damaszkuszi dús, drága kelme
csak a lágy bőrnek zamata.

Minden dallam kiszáll magából,
s pályáján ívként körbejár,
önmagának sosem harácsol;

mint a légbe hulló madár –
szavunk a ködbe tartók fénye:
a lét dalát rázza köténybe.

szederfalu2017. március 29. 17:55

@Fonys: a szabály az szabály. Ha valahova pályázatot küldesz be, ott sem bombázhatod őket javításokkal. Tessék meggondolni mit tesztek fel ide. Ideje felnőni :) És majd kiadás előtt a nyertes verseket lehet korrektúrázni.

Fonys2017. március 29. 16:38

hopszi:)))olvastál már Kassákról???:))))

R.P.Evelin2017. március 29. 16:23

Ha valaki költőnek mondja magát, akkor egy olyan művet ad ki a kezei közül, ami megérett a nyilvánosságra... A helyesírási hibákról ne is beszéljünk, olyat egy költőnek tilos....

Fonys2017. március 29. 16:02

csak egy javaslat:)
én engedném a művek színvonala érdekében az egyszeri javítást, ugyanis szegény költőben, csak később ha érik be a mű, s veszi észre hibáit itt a szoros határidő miatt sokáig nem lehet kotlani rajtuk, ezzel cáfolom Istvánt is ugyanis a jobb lapok ha elfogadják a verset, azt kiadás előtt korrektúrára visszaküldik.

Sanyi:)

dominusnemo2017. március 29. 11:50

Ars Poetica

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Vagy a távolban ordító
gyermekek szava?

Vagy a sikoly, mikor fájón
hervad a virág?
Vagy úgy általában a messzi
harmadik világ?

Vagy hogy életem egy
gombon múlik éppen?
Hogy sivatag lesz nemsoká
a közeli réten?

Mit érdekelne engem bármi?
Hisz kapitalista vagyok.
Majd megoldják a gondokat
fenn a hatalmasok.

A fegyverek elhallgatnak,
a világ már csak ilyen.
Ezt mondta a tévé is,
hát elhiszem, igen!

Apa nem bankár, mégis
mindig van mit enni?
Hát mondjuk együtt:
Jó európainak lenni!

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga,
ha arcomba hull világunk
vérvörös hava?

memocska2017. március 29. 10:31

Cím: Képmás

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Mondom a tükôrbe nézve,
de itt van nekem a magam baja.
Eszembe jut mindig a Duna képe
és még a szabadság hangja.

Sétálok a Pilvakerre
hallgatom kávézónak dallamát.
Ezt dúdolgattam a rakpartra menve
a magyarok fájdalmát.
Szidjuk egymást arra-erre
mégis Isten másnak adta az almát.

ceci2017. március 29. 10:27

SZÓTÁNC

"Költő vagyok- mit érdekelne engem a költészet maga?"
Ám Énem írni késztet, mert a verseiben talál haza.

Könnyes a szem, vagy tombol a jókedv,
mit szó ki nem mond, azt zengi a dal.
Esendő lelkem rímfaragással
más felé nyitni, üzenni akar.

Csendül a dallam, szárnyalok,élek!
Lábam sem állja a lógok igét.
Elmuzsikálja a bánatomat,
megédesíti az lét gyönyörét.

Tomboló vulkán hegyeket mozgat,
pék sem magának süti kenyerét.
Nehezen pirkad...késik a hajnal,
versbe tereli az élet-mesét.

Szólj anyanyelvemen, dalolj te is,
hirdesd a nemest! A versben ne csak
a trendit, a szabályost, hanem az
emberit, jót, az igazat keresd!

petruchio2017. március 29. 08:54

A KÖLTŐHÖZ

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga"?
hiszen költő melletted nem
lehet senki, csak rossz epigon,
egy költő rossz utánzata.

Külváros hozott a világra,
vérben, könnyben, mocsokban.
Magot vetettél,
s most a szárba szökő virágot
burjánzó gaz fojtja,

kevesen maradtunk,
alig-emberek,
hitünkben egy jobb világra várva.

Kormos, piszkos
ma is az élet,
fonnyadt fák ágain kúszik
fáradtan a fény,
köd temeti a reményeket

és Szárszó felé,
rozsdás síneken,
acélkerekek alatt
fájdalmában
felsír a lélek.

fabijoe2017. március 29. 08:23

Anti ars poetica

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga"?
Nehogy' már! Aki így gagyog,
nem mászik égre csillaga!
Ezt a két sort megírta A Költő,
én nem lehetek oly merész,
sort sorba, rímet rímbe öltő,
hogy ez legyen kerek egész
gondolata versemnek.

De én költő nem vagyok,
és ha lennék, magam nem mondom.
Nevem fényesen nem ragyog,
és az nekem nem gondom,
hogy sokkal szebben ír-e más,
neki jobban fut-e a szekér.
Én magammal szemben vagyok Tamás.
Ennyi kétely, hiszem, belefér.

Költő vagyok? Én nem hiszem.
Legalábbis nem mondom magam.
Remélem, hogy a fáklyát viszem,
de tudom, a cél oly messze van,
hogy oda el nem jutok soha.

Elég, ha járok az úton.
Nem vagyok olyan ostoba,
azt higgyem: én húzom
a fénycsíkot az égen.
Bennem nem lángol az Éden,
nem is tudom az utat oda.

A forrás szép, persze, csak hideg.
A Való Világot utálom,
csakúgy, mint a másik kukkolóst.
Azt sem tudom, ki érti meg,
hogy csevegéssel nem él meg az ember:
amíg nincs étel, nincs gondolat.

Inkább a kocsmába mennék délután,
ha el nem tiltott volna orvosom.
Hát mi mást? Csak olvasom
a költők versét egymás után.
Ölelni meg majd tűz ölel,
amikor hamvasztanak.
A mindenséggel nem magam,
a fél kiló kenyeret mértem,
amelyet hajléktalannak adok.

S hogy legyen kenyér, sziszegő,
aljas hatalmat szolgálok szépen.
Megalkudtam - megaláznak:
erről minden szó igaz.
Földemen újra égig ér a gaz,
kifakult foltjai terjednek a láznak.

Költő lennék? Na ne már!
Van önjelölt, több tucat.
Évente mind ott mulat,
ahol díjakat osztogatnak.
Én csak írok önmagamnak;
AZ munka. Az másra vár.

Fonys2017. március 29. 06:58

költő vagyok

Költő vagyok- mit érdekelne
engem a költészet maga?
bár arcomon ragyog
az ég minden csillaga.

néha lehull egy-egy a papírra,
melyen belőlük betűket horgolok,
csak sejtem ilyenkor miért sírnak,
odafönt az angyalok.

talán mert én is onnan jöttem,
de emberré váltam hirtelen,
meg-megbotolva minden rögben,
a sok szúként percegő szíveken.

csak az enyém dobog dühödten,
így éltem mindig, hát hagyom,
nem tudom mi lesz ha kiröppen,
mikor majd feltépi mellkasom.

tintatartóként ül majd az asztalon,
belé mint kést mártom a tollam,
és háromszor köpök át vállamon,
hogy szegény hazám átoktól óvjam.

sötét gondolatok vörös betűvel,
így vagy úgy, de anyanyelvemen,
s csak játszok, játszok a tűzzel,
költő vagyok, ezért megtehetem.

BloodEagleWings2017. március 28. 23:52

Varga Attila

Veranda

Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?
Tudattalanban szárnyaló terv,
ahogy szétömlik a szavaimban,
mint a használt pennából
fehér lapra pacákat festő
fekete tinta.

Költőnek lenni ma tálcán
kínált fejedelmi vacsora.
Sorakoznak a fogások, forgó
pincérek utat keresnek asztalok közt.
Egy ajánlat a költészetem maga.
Válassz az eléd rakod több oldalas étlapról.
Csak remélhetem, én leszek a választásod.

Hogy is lehetne a tömeggyártás közepette
fellelni az egyedit tudatos fogyasztóként?
Hol is leszek én, és a költészetem maga
tengernyi inger hullámzó áradata alatt?
Legnagyobb kérdésem mégis ez lesz:
Mit érhet maga a költészet?
Legyek tanító, útra terelő?
Legyek szórakoztató, sallanggal dobáló?
Vagy legyek mesélő? Filozófus, gondolkodó?
Legyek úttörő, új nézetet harsogó?

A kérdőjelek maradnak,
untalan a verandán várakoznak.
Ma már ajtót se nyitok nekik,
fagyjon meg a hideg szélben a gondolat.
Nem töröm már le a babérokat,
és futok el velük messzi égbolt alatt.
Maradok itt, és írom a sorokat,
ha lesz, ki olvassa,
kinek oltalmat ad a viharban,
vagy magára lel a fordulatokban.
Így nyer a költészet maga
kiemelt széket a színházban.

B.Barnesz2017. március 28. 22:07

Barabási Barna - Kiértékelsz
Költő vagyok - mit érdekelne
Engem a költészet maga?
Az idő majd kiértékel
S besorol engem is valahova.

Elfeledett szavakba zárva
Szóródik szét lelkem maradványa,
Mint sok apró csillag az égen
Egyesülnek egy nagy csillagképben.

De a tudatlan csak fényeket lát
A hatalmas sötétségben,
S bámulja a szobája falát
Elhízik a semmittevés kényelmében.

De olyan is van, aki olvas a sorok között
Egyenesen a vesémbe tekint,
És elgondolkozik, nem csak legyint
Szomoru lelkem darabjai fölött.

vjolka2017. március 28. 19:28

Pozsgai Viola

Nem érdekel

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Hogy magáról mit énekelne,
másoknak a lelke-dala.

Egy nő vagyok - mit érdekelne
engem a nőiség maga?
Hogy bárki más,mit érdemelne,
döntse el azt a csillaga.

Ember vagyok - mit érdekelne
engem az emberség maga?
Rég eltűnt már az édenkertje,
rothadó a virágszaga.

Önző vagyok - mit érdekelne
engem az önzőség maga?
a másik ember érdemrendje,
saját lezárult korszaka.

Magyar vagyok - mit érdekelne
engem a magyarság maga?
A kicsi népnek nagy keresztje,
nem az én terhem éjszaka.

Törölt tag2017. március 28. 18:41

Törölt hozzászólás.

csj132017. március 28. 14:20

Poetica a priori

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Őrlő zajok kik körém fonva
lelkem eleresztik haza.

S ki zokogva kiáltva belé
élte fázó meleg szavát,
minduntalan is megtalálja
látva benne mindig magát.

Kötve a bevált frázisokhoz
jópár mind-mind így jóllakott.
Költve békét,ha ugyan sok rossz,
így ugyan nem lőhet bakot.

Nincs itt szépség, vesztett a jóság.
Nyerve vele viszont hitelt.
Feltűnt közötte sok apróság,
Nehéz tudni épp kit mi lelt.

S benne élet és halál között
Furcsán fest ott a nyugalom.
Minden szabad, mégis oly kötött.
Keresztrímes a vigalom.

Neves, önjelölt, gazdag, szegény,
Lelkét tollával kitárja
elénk. Belénk sokszor a kemény
sorokkal szavát kiáltja.

Nekem ez ugyan nem misszió,
Légiósnak még nem álltam.
Soromat követi millió
Másik verssor így, ziláltan.

Nem kiáltok fekete hollót
világunkra, mert míg élő
soraim között azt az ollót
másnak használni nem félő.

Borús egünkre csillagokat
én biztosan nem kívánok.
És ha már sok más versek miatt
Mind a szemekből kiázott

könnyet sem csalogatom tovább.
Már inkább nevetek,mint sírok.
És míg tehetem legtovább:
Én csak írok,írok,írok.

196612152017. március 28. 13:36

Németh Ferenc:

A Költészetről...

"Költő vagyok-mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Mi volna,ha kezét két kezembe
fonná létemnek Csillaga?
S-túl szívem templomán-
úgy vonnám fel magamhoz,
imát rebegnék,mély hálaimát,
mert újrakezdés illik a tavaszhoz!

Sós víz vagyok,
egy könnycsepp csak talán,
szívem néha
háborgó óceán,
mit felszárít egyetlen mosolyod...
Költészet ez,
írni már komoly ok.
Napfényben fürödtél,
mint én a Te szemedben,
értékeld minden percét,
hisz eltűnünk a ködben...

Voltam zúgó folyam,
s lásd:nyugszom,itt vagyok,
a költészet olyan,
mint messzi csillagok:
Egy ihlet lezuhan,
másik már fenn ragyog,
tündöklően ragyog!!!

norabora2017. március 28. 13:05

Norabora

A költészet maga

„Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?”
Lelkem bíz’ életre se kelne,
ha nem ázna át sivataga.

Ám minden vélt jó beszivárog
homokká kövült sebhelyén,
átjárja a belső világom,
ettől nem leszek közhely én.

Miként maradjon egy darabban
emlékezés és feledés?
Csak az írás segíthet abban,
hogy megszűnjön e remegés.

Fájdalmam oldozom versekkel.
Gyógyítanak egytől egyig.
Hogy mi dolgod neked ezekkel?
Rólad is szól hát mindegyik!

Közös a múltunk, egy az ember,
s a költészet egy Szerelem,
észrevétlenül kerül szembe
Veled, Vele és Énvelem.

leka2017. március 28. 10:52

Ligeti Éva

Ars poetica

„Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?”
Tudományával elterelne,
s kötöttség fogva tartana.

Holnapokkal érkező hajnal
fénye cikázik ágyamon,
csendem vegyíti utcazajjal:
gondolataim rá hagyom.

Sodorjon magával az élet
szökdelő ellentmondása,
sajátos költői szemlélet,
frekventált rímek forrása!

Kihegyezett szavak grafitja
félretolt lapokba mélyül,
a hangok füstölgő trafikja
szagával átitat végül.

Utca füstjét magamba szívom,
kátránya torkomat marja,
míg krákogva verseim írom,
napom semmi sem takarja.

Világító fény a gondolat!
Gazdagságában is szerény,
felfűzi a fontos dolgokat,
és a vers: költői erény.

Míg létezek, egyre csak írok,
(jambusok, hexameterek),
újabb strófákat kanyarítok:
lehetnek bármely rendszerek!

2017.03.27.

szebireka2017. március 28. 09:26

József Attila: Ars poetica nyomán

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Míg élek lelkem énekelne
és ezért mit meg ne adna?!

Nincs oly vágy, érzés vagy gondolat
mit át ne adhatnék vele.
Ki még csak szárnyakat bontogat
és hogy hogyan érdekel-e?

Ha fáj papírt, tollat ragadok
betűimet kanyarintom
s ugyan így ha épp boldog vagyok.
Hagyom hogy megkaparintson.

Sivár világ messze száll vele
Valóság s mégis csodalét.
Józan ésszel álmokkal tele
másokért csak és magamért!

(Idézet: József Attila Ars poetica)

perzeus2017. március 28. 01:54

Költő vagyok

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?",
mintha a hóhér vezekelne
az öreg bitófa alatt,
nem érdekel, ha ítélkeznek,
hátam mögött had súgjanak,
bolondok ők, mit sem értenek,
gyávák, hogy előbújjanak
arctalan álarcaik mögül,
nem több, csak egy a sok közül,
mind ugyanolyan, mind egyforma,
saját börtönének foglya.
"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?",
én az őszinte embereknek,
- kiknek igaz még a szava -,
írom szívemből a verseket,
és mutatok nekik utat,
ha nem tudják, merre menjenek.

MrMojoRisin2017. március 28. 00:54

Költőnek lenni

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Mikor alkonyat jő.
Magam akkor vagyok.
Élek s szép lassan hervadok.
Virágkarnevált ne adjatok.
Csak csöndes szavaktól
ízzón forrón ajkaitok,
miként műveimet
kábulatban szavaljátok.
Ah, hisz én is csak
ennyit kérek.
Szíved buzgó csöndjét add kérlek.
Béke véled.

rokyton2017. március 27. 22:14

Csiki Róbert

Kötelékek

Költő vagyok - mit érdekelne
Engem a költészet maga?
Lelépek az útra - ne menjek
Tovább, át a túloldalra?

Lerajzolom a fakó képet
-Vonalai kuszák, torzak-
Ahol alakot ölt a képzet,
S mellé helyezed álmodat.

Vagyok költő, egy szelíd farkas,
Ki csendet int a tömegnek.
Nem üldözött, de űzött vadja
Pihenni vágyó lelkednek.

Mint összefont, erős hajtincsek,
Ereink egy körré zárnak,
S szívünkben szinkront ver az ideg.
Szóim benned éppúgy fájnak...

Átérzed minden kételyemet,
S ha kell megérintem vállad.
Együtt megyünk a Végtelenbe,
Vagyok láthatatlan társad.

LenaMagdolna2017. március 27. 21:52

Putterer Magdolna Léna

Szárnyak bontogatása

Költő vagyok - mit érdekelne
Engem a költészet maga?
Mily csodás , mikor érzés bennem
Zsong , s átjár életillata .

S mint madár, szárnyamat kitárom .
Szárnyalok égnek tengerén.
Láthatom virágos világot ,
S hogy tartja lét , őt tenyerén .

Fehér felhő fátyolkarjában
Édes ébredés , mi éltet .
Hol remény fürdet tejben , vajban ,
Könnyed szárnyalásra késztet .

Más költők - mi gondom ezekkel?
Mosolyuk mámort elfedi ,
Koholt képet képzelnek szesszel ,
Homályban lényük elveszik .

Én , átlépek e ocsmány formán .
Érzelem , értelem tisztább .
Számból szesz szag nem jő legalább,
Józanul alkot koponyám .

Másoknak mindent másképp mutatsz.
Titokban titkot tartogatsz .
Mámorral , ma még mindig mulatsz ,
Holnap depresszió fullaszt .

Nem , én , nem kívánom e poklot ,
E mámort , mi így megaláz.
Ép ésszel legyek inkább boldog ,
Napfényben , hideg éjszakán .

Verselek , nem fogom be számat .
Szívem szeretetet áraszt .
Vannak , akik figyelik szárnyam,
Bennem lelik meg a vigaszt .

Elesettnek , átfagyott teste .
Könny folyik mosolya mögött .
Kezével , kezeket keresve ,
Akadályokba ütközött .

Ő , görnyedten áll utcasarkon.
Szívem , szívébe költözik.
Másoknak örömet okozzon ,
Szavalja versem sorait .

Szívből szavalja szegény ember.
Szinte eláll lélegzetem .
Én érzem , s nézem könnyes szemmel :
Lénye , összeforrt lényemmel .

2017. március 27.

/ Ars Poetica címmel : Költészet napi pályázatra /

poembybencus2017. március 27. 21:31

Sárközi Bence - Ars Poetica

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Hontalan vagyok - mit érdekelne
engem ez a kitagadt haza?

Ki vagyok? - Miért is érdekelne
engem a saját magam sorsa?
Hol vagyok? - Miért is érdekelne
engem e földnek nehéz pora?

Én vagyok, létezem, de nem tudom ki érdekel?
Elmegyek onnan, hol mindig megvetnek, újra.
Valaki vagyok, bár ez senkit sem érdekel,
Néha megrezdülök, mint egy megpengetett gitárnak a húrja...

Jazmina2017. március 27. 21:19

Születésnapodra
(József Attilához)

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Így szólt neves költőnk egyik versének első sora !
Legszebb nap a mai ,hiszen ma született egy csoda,
Legnagyobb költő,s verseivel van csordultig minden meleg szoba!
Lelkem is tele rímeivel öntve,
Minden parázsló dallam szóljon szívemből érte !

Egyetlen lépés ,mely hiába volt,
Mikor Horger Antal úr eltanácsolt!
Hiszen még ő nem tudta!
Milyen tehetséget szakajtott széltől izzó porba !

S,bár viharos lelkedet oly hamar angyalok repítették a csillogó mannába,
Egy voltál ki hatalmas ,s ma is lelkeket öltöztetsz meseszép ruhába!
Ragyogó jelenésként tündököl ezen áprilisi napon szemed,
S ,bár oly kicsiny vagyok tehetséged mellett ,Boldog költészet napját kívánok neked !
Chekakri Jázmina

hgm-gaboca2017. március 27. 18:58

Horváth Gabriella

Csak írok

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga.
azt írok amit csak akarok,
mert a szavak jönnek váltakozva.

Mikor az érzelem bennem feltörő,
a gondolataimban, beindul a költő.
Ujjaim már magától mozognak,
s szavaim folyóként áradnak.

A szó végén rímek sorakoznak,
tartalmuk mélyen meghatódnak,
Sírva kérnek mozdulatlan,
papira írjam őket, változatlan.

Ha értelmük elönt a képzeletben,
könnyeim hullanak, s megremegtem.
oltalmat nyer, ott a fantázia,
s lelkem nyugszik, lassan vándorolva.

Ahogy, néha némán ordít,
s a kacagás kínmosoly-á korcsosul.
hihetetlenül ott víszhangzik,
A rengeteg kiképzés hallatszik.

Bele feledkezve,
az írás, érzelmi ütemébe.
a pillanat áramolva,
szavakkal érkezik, a születésbe.

Duncan.Mills2017. március 27. 16:50

Kérdések

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Sivár életembe hozna szépet?
Megannyival áldna, míg tép az élet.

Várnék az igazi valóra,
Tán vágyok is még utána?
Csak én tudom a titkot vagy tán te is?
Szívemmel játszik, mint én a szavakkal.

Fejemben kósza gondolat
Láthatnám elméjét? Színét?
Megoldhatnám tömkeleg félelmét?
Érteném érzelmei tömkelegét.

bolla_milan2017. március 27. 16:44

Bolla Milán - Vétlen Tettesek

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
A csend kötetekben beszél,
De nem tudjuk miről mesél.
Megragadjátok tollaitokat,
S csak arról írtok,
Amiről akarják,hogy írjatok
A gyűlölet az új himnusz.

Tapasztalatom oly kevés,
Mint haldoklóban az élet,
De nem riadok meg tőletek
Olcsó koholt emberek.
Minél tovább élek
Annál többet tudok
Nem járok vakon
S nem eszek meg mindent
amire azt mondjátok ehető.

Ó te csodás mérgezett tenger
Ártatlanul elmész
S itt hagysz a bűneimmel,
Hogy legyek így átlagember?
Kérdeztem végtelenszer.
Mint suhanc Vértenger
Te ártatlan tanárember.

Még ha nem is írok jól,
Célom az élvezet s a mosoly.
Félember voltam oly sok évig
Akár csak egy kiéget tanárember
Kinek nem leli panaszát
Se fül,Se gondolat
Még is azt állítom
Talán egyszer majd többet érnek
E kicsinynek tűnő szavak.

Bogsika2017. március 27. 14:28

Szerencsés Tünde - Töredék magamról

„Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?”
Az igaz írás lett az én utam,
Édes fogságomba zárt örökre.

Pörére vetkőztetem lelkem,
Életem rezdülése nyitott könyv.
Szerelem lángoló, zokogó fájdalom
Minden, miben szemem csodálva elmereng.

Akarom, szárnyaljunk együtt,
Röpüljünk ég és föld felett.
Való világomban ringjatok velem,
Vagy morzsoljatok könnyet értem el.

Nem várok fejemre babérkoszorút,
Tollam nem a dicsőségért kopik.
Adni, adni élményt bőségesen
Annak, ki magamért szeret.

És ti, kik olykor ugattok rám,
Mint holdra a kutyák,
Művem nem a ti szájízetekre való,
Bennem ne keressetek hamist.

Az idézet József Attila ARS POETICA című verséből való

vedogy342017. március 27. 13:45

Védő Gyöngyi: A sorok útja

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
A lélek háborgó tengerét
a leírt szavak zablája csitítja.

Egy gondolat, mely állandóan
változó formában felzaklat,
habzó hullámokat korbácsol,
s néha felvillan egy tiszta sor.

El kell kapni az első habot
így buknak felsznre a sorok.
S szabadon engedve egy hullámsírba
megszülethetik a Vers, maga

Erdei2017. március 27. 11:50

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

ereri2017. március 27. 09:22

Attila titka
/Gondolatok az Ars Poetica-ról/

„Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?”
Még a torkom is félrenyelne,
Ha lennék a „Többi” átlaga…

Saját szóm egekig emelne,
S nem érződne a pénz szaga,
Lehet - nem lenne jövedelmem,
De „Más”-hoz nem mérem magam!

Magány - ha ezért fenyegetne,
Mert így járom csak az utam,
Így lehetett rég elrendelve,
S maradok az „Egy” - Önmagam…

(Idézet: József Attila: Ars poetica című versének első két sora)

Szerző: Erdei Erika 2017. 03. 27.

patakizsuzsa2017. március 27. 07:55

ASSZONYI ARS POETICA

Kamaszkoromban, mint annyi más gyermek
kalandregényt ír, szavalgat, verselget
s kinövi, ha jön az érettségi
eldobja írását, hiszen már oly régi
gondja sem, szerelme sem az,
mint amikor írta, akkor volt igaz.

Mikor a konyhagőzben eszembe jutott,
odaégett a hús, a tej meg kifutott
fontos volt a nagytakarítás,
befőzés jött, vagy valami más,
a hivatal is rám rakta száz baját
s futni engedtem Pegazus hintaját....

Mikor karomban ringattam fiam
rádöbbentem, minden haszontalan,
felesleges és balga szótömeg,
ha amit érzek , versben nem írom meg.
de "beborult már fölöttem az ég
és elverte a búzámat a jég ".

Lassan megértem a ötvenet, mint más is,
fenyeget az "égi porkoláb" is,
verset írni így kezdtem újra el:
-hátha mások kérdésére is felel !
Lehet, nem ívelem a költészetet én át,
de tennék templomához én is egy kis téglát...

Kenny0092017. március 26. 21:33

Haller Boglárka - A költészet és én

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Szívemet egy versbe tettem zálogba.

Mit jelent a költészet?
Számomra az életet.
Érzést halmozok érzésre.

Költő vagyok - fegyverem
a tollam, ami maradt nekem.
S ez hát a menedékem.

Ha a csatának vége,
Hátradőlök székemen,
S poharamat kiürítem.

Költő vagyok, költő leszek,
Csak ez az egy, ami hűséges.
Túl sok a gondolat fejemben.

Összegeztem. Az üveg is üres már,
A szekrényben van még talán.
Borostány szín ital, újratöltött pohár.

Fejemben megannyi gondolat,
Mi vár, hogy leírjam,
S én újra fogom tollamat.

Egyik kezemben egy fekete toll,
A másikban egy pohár fehér bor.
Egyik szemem könnyes,
A másik komiszul nevet.

Költő vagyok,
Ezt fel nem adom.
Költő leszek,
Amíg élek...

Törölt tag2017. március 26. 21:21

Törölt hozzászólás.

arvaiattila2017. március 26. 19:38

Árvai Attila
Költészet napi pályázatra

Ki volnék?

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Ha reggel nyelvét rám öltetné,
Mondd csak, ő minek tartana?

Vér és hamu! Némi sejtelem
Szorult belém, mikor jöttem!
Nem találtam egy ép kezet sem
A csúf, átkozódó ködben!

Nőttem cseperedve, de éltem
Sok karcos vívódás között.
Ezernyi titkos szendergésem,
Gyermek szemembe könny szökött.

Költő?! Tán egy vén ámokfutó
Az, ki lényem mélyén dadog?!
Ők nem gondoltak épeszűnek!
Nos, mit nem sejthetsz, az vagyok!

RudolfB2017. március 26. 19:04

Bíró Rudolf

Költő vagyok?

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Hisz méhemen térdepelne
elárvult strófák hada.

Költő vagyok - mit érdemelne
lelkem, ha sír a haza?
Ostoroznám féke-vesztve,
hisz szakad köldök-madzaga.

Költő vagyok - mit énekelne
torkom félénk szalagja?
Élet-pódium egybe lenyelne,
s a közönség kikacagna.

Költő vagyok - mit ér kegyelme
a teremtőnek, ha imám panasz?
Mégis, égi mezőkön legelne
lelkem, ha már végleg szabad.

Költő vagyok - 'kit Vér-selejtje,
vénába oltva kárhoztat.
S csörgedezik testbe rejtve
apa-fia kapcsolat.

Költő vagyok - 'kit félkegyelme
kötélen táncoltatna.
De a libikóka mérlegnyelve
nem lesz soha összhangba.

Költő vagyok - 'kit kér szerelme:
ölelj át nyár-éjszaka,
S legyek a felhőtlen égbe rejtve,
lelkednek hulló-csillaga.

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
S vajon megmarad nevem szelleme,
mint vésett rúna az agyagba?

Idézet: József Attila: ARS POETICA

dorawieszt2017. március 26. 18:13

Szabadon-röviden

Költő vagyok-mit érdekelne
Engem a költészet maga?
Kétezertizenhétben
Pegazus törött szárnnyal
zuhan a lélektelenségbe..
Költői énembe kapaszkodva
lebegek az emberiség
lelki nyomora felett.
Külvárosi éjben
szavalom varázsversemet:
Aludj el kis Balázs
/Peti, Marci, Panni, Fanny../
legyen boldogabb az életed,
szunnyadjon a szakadás!

klippelagnes2017. március 26. 17:22

Eckhart Tolle tiszteletére

Költő vagyok – mit érdekelne
Engem a költészet maga?
Olvasd Tolle-t, benne van a java,
Amit tanít, mindenki értékelje maga.

Ő az kinek megszólalt a CSEND,
Lelke még életében megpihent,
Jövő és múlt nélkül élvezte a jelent,
Olvasd tanítását, minden szava szent.

Racionális agyunk saját ellenségünk,
Rabjai vagyunk, etetjük, míg élünk,
Hajszolja lelkünket, szerelmet ígér,
Kómában élünk, s izzadt a tenyér.

Ébredj hát a gondolatok álmából,
Érezd, a MOST beléd hatol mától,
Téged kíván, érzed? Megérint belül,
Tiszta beszéde mélyen egyesül.

Csend van, ugye ÉBREN vagy már?
Olcsó és könnyű ez a zsoltár.
Halld meg belső csendes esőd,
Legyen a jelen a múltad s a jövőd.

A múlt jelen volt, a jelen az jelen,
A jövő mikor elérkezik jelen lesz JELEN.
Fogadd el a jelent, s megadja békéd,
Csodás lesz nappalod, csendes az estéd.

Látom sírköved … ott a csík, a kötőjel,
Mi születésed és halálod választja el.
Életed vonala vágyak és félelmek?
Ego-létednek szentelted életed?

Mi irányít téged?
Vágy és a félelem?
Vágyódsz, hogy több legyél?
Félsz, hogy kevés leszel?

Mi az mit nem érsz el?
Elvesztesz valamit?
Felemészt már! Érzed?
Most megint nem vagy ITT!

Várakozás az életed?
Hagyd el a sok-sok pótszered!
Barátkozz lelked mélyével!
Olvadj tüzénél, ÉBREDJ FEL!

Mindig csak a vaskapuban állsz?
Hideg az éj, rövid a póráz?
Kutya életed van ... gondold.
Pedig a kutyák mind boldogok.

A kutyád pont az ellentéted,
JÁTÉKOS, ünnepel önfeledt.
Szeretetében nincs feltétel,
Hisz zsebében nincs bevétel.

Boldog csaholását irigyled?
Semmije sincs, nosza, FIGYELD MEG!
Szorongsz, gondolatokba veszel,
Problémát gyártasz, nem vagy jelen.

Gondolkodó elméd megint irányít?
Mindenütt vagy, csak épp nem vagy ITT.
Külső zaj, mit hallasz, a belső zajod.
Figyelj befelé, belső csended hallod?

Természet felé az ösvényt találd meg,
Az állatok, kavicsok, fák LÉTEZNEK.
Kérik, hogy kapcsolódj velük jól össze,
Csendet követelnek, hívnak jelenbe.

Érzem, ahogy egyre jobban csendesülsz,
A gondolati síkod mögé kerülsz.
Ahol nincs ego, nyugalom bizsereg,
Ahol az ÉN magával elégedett.

Nem vágyódik, nem kér,
Nem is tudja, hogy él,
Ő nem fél, nem rohan,
Békén hagy, ELFOGAD.

A jelen illata áramlik csendesen,
Fogadd el olyannak épp most amilyen.
BÉKÉT ÉRZEL, nem állsz ellen, kezded élvezni?
Jövő és múlt nélkül hagyod magad LÉTEZNI.

KopanyiBalint2017. március 26. 16:43

Kopányi Bálint:

Költészet napi pályázatra

Költő vagyok - mit érdekelne
Engem a költészet maga?
Gyógyír a sebekre
Fájdalmat enyhítek vala.

Mély álmomból ébreszt,
Néma lágy morajjal,
Tőle minden napom,
Gazdagabb egy mosollyal.
Ő kinek lágy csókja felér,
Minden nyugtatóval e világon,
A sötétből kiszabadulva,
Tisztán látom azt mi világos.
A tetteim beszélnek
Helyettem ha más nem és,
Mikor veled vagyok nem kell,
Semmi csak egy őszinte nevetés.
Az éj leple alatt eltűnve,
Kéz a kézben szívünk dobban,
Egymásénak ritmusával,
Érted küzdök jobban.

Költő vagyok! Igenis
Érdekem a költészet maga!
Tán szerelmem plátói mégis,
Vágyaim enyhítem vala.

Sun682017. március 26. 15:52

C. Ágnes: Érdek-telen

„Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?”

szólsz, s egyre kísért szavad,
mint szétszórt vád, lélek-falat,
mely lázít, aztán engesztel,
amit adsz és majd elveszel,
anyát kutatsz, ki simogat,
szerelmet koldulsz, gyilkosat,
igéket ültetsz időtlen
üvöltve, sírva, felelősen
dobálva kővel, kenyérrel,
s kapja ki mit érdemel,
hitbe rejtőzve, hitetlen
Istent keresve szüntelen,
irányt mutatni vesztesen,
öntudatos-önkéntelen...

most, ki veled lélek-rokon,
s valót zokog, ne vedd zokon
ha szól, s szava bár ügyetlen,
de marja fájdalom, szerelem,
nyög, dalol lélek-meztelen,
akár én vagy ő rímtelen...
épp mint te, gyermek-öregen,
mert érdekel, érdek-telen...

MotoszkaDaniel2017. március 26. 15:42

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"

Szavak találkozása, melyből mondat születik

"Kell még... egy szó, mielőtt mennél, 
kell még egy ölelés, ami végig elkísér.
Az úton majd néha, gondolj Reám. 
Ez a föld a Tiéd, ha elmész, visszavár..."  

/Részlet, Demjén Ferenc - Honfoglalás/ 

Senki sem születik kiemelkedő tehetségnek. Az idő mondja meg idővel személyünkről, mivé válik... Batu kán is úgy kezdte, hogy gyerek volt.

Barangoljunk most egyet a művészet szépségének csodálatos tornácán s eme írásom végén remélem az olvasó ezen ösvény, dzsungel, katakombák zegzugos útvesztőin általam kellemesen nyer bepillantást, miben is rejlik az alkotás varázsa és hogyan formálódhat véglegessé költők s írók tolla, pennája által.

Sorokat írni nehéz dolog. Az élet sem egy könnyebb feladat. Megtalálni a rímek és az alliterációk közötti összhangot, különös odafigyelést igényel. Van, hogy csend igényeltetik eme tevékenységhez, de előfordul, hogy csak megfelelő ritmusos vagy nyugtató relaxáló dallam kell hozzá. 

Ahogy a művész tolla alatt kerekednek a strófák és átnézi művét, van hogy még el is gondolkodik: Vajon módosításra szorul-e még szerzeménye? Próza legyen? Vers vagy novella? Utólag is eldöntheti a poéta. Próza verset (ha kedve tartja), szintén írhat. Mivel annál egyszerűbb nincsen. 

A leghálátlanabb feladat viszont szerintem a keresztrímes vers létrehozása. S amit még igencsak képesség próbálónak tartok, az egy szerelmes vers, illetve ünnepi gondolatok papírra vetése. Aki kezdő kis pulyka ebben, semmiképpen se olyat írjon, ahol az író - költő kevert műfajút ír. 

Szárnypróbálgatásait kezdje egy egyszerű élménybeszámolóval vagy tájleíró szerzeménnyel s csak utána merészkedjen komolyabb kompetenciát igénylő vizekre. Addig állítsa le a vízi motort s ne is evezzen semerre, csak hagyja hogy vigye magával az ár... Merüljön el magában és pár percre lazuljon el, az ihlet meg fog jönni! Azért a Duna híd lábánál ne csak az evezőt használja, hanem a vízi motort is indítsa be. Ezt az igencsak szúrós szövegű mondatomat kiegészíteném komoly mondanivalóval. Bármi adhat ihletet egy művésznek. Lehet pont az, ahogyan elhajókázik egy folyóhíd alatt, vagy betelepszik a balatoni viadukt alá, a lista végtelen.

Jómagam keresztrímeket olvasva mindig eltűnődöm, mennyi munka is fekszik egy-egy ilyen alkotásban.. Sok esetben egy-egy mű létrejöttét a véletlen ihleti. 
Éppen ezért olyan csodálatos, ha ért valaki a tündérek nyelvén. És senki se csüggedjen, ha nem akad meg próza, keresztrím vagy regény a tolla hegyén... Sokféleképpen lehet haladni az Élet mezsgyéjén...

Az én esetemben mialatt eme gondolataimat írtam, gyönyörű orgona dallamok másztak a fülembe egy előadás alatt és nem akartam hinni magamnak sem, ahogy mozgott ujjam s csak írta-írta a sorokat. Utólag formáltam véglegessé.
Első szerzeményemet rögtönözve írtam újévi köszöntőnek. Akkor még fogalmam se volt róla, hogy mennyire sokrétű műfajok léteznek. Később alakult csak ki bennem ez tudatossá.

A költészet szárnyaló, csodálatos és elbűvölően sokoldalú kikapcsolódási lehetőség. 

A betűből szó lesz. Az mondatokká kerekedik. E mondatok révén mondanivaló születik. Ezek pedig sorokba, strófákba rendeződnek. Az író dönti el, határozza meg, milyen stílust képvisel műve s milyen szerkezetű legyen. Ez ugyanígy érvényes a szóhasználatra is.
A cím értéket ad minden idők bármely műalkotásának, belőlük pedig előadások nyerhetik el szép, tartalmas közlendőjüket bármikor, hogy fenn maradva az utókornak... utat mutassanak velük a jövő nemzedékek számára a költészet örök palettáján...
Olvasó pedig mindig lesz erre vevő közönségként, hogy megcsodálhassák a szavak játékát...

Remélem élvezetes, maradandó élményben részesült soraim láttán. A kapu mindenki előtt nyitva áll. A Tolnai toll forgatóktól is csodálatos darabokat olvashat a műkedvelő.
Nincs két egyforma költő. Végezetül pedig nincs más hátra, minthogy találjon rá minden művész lélek a saját módszereire, saját stílusára.

Kattanjanak a tollak!

Belfegor2017. március 26. 15:30

Bolgárfalvi Z Károly:

Költői ars poetica, pályázatra.

„Költő vagyok – mit érdekelne
Engem a költészet maga?”
Ha nem állna másból, mint rímek
Verslábak szózuhataga.

Ha nem próbálna meg engem is
Oly alázatossá tenni,
Ha sors keze majdan eltaszít,
Merjek még embernek lenni.

Itt vagy te is, kedves olvasó
Cinkosom, barátom nekem,
Ki féltőn gondolatolvasó,
És megért anyanyelvemen.

Kinek nem szokatlan, ha írom,
Hogy felhő szűri a napot,
Tudja, nem akarom, hogy sírjon,
És megjátssza nekem a vakot.

Kötelesség még az is nekem,
Ha, oly gyarlóságot látok,
Mely zárva tartaná a szemet,
S úgy hatna rá, mint egy átok,

Arról nekem verset írni kell!
Még akkor is ha az bántó,
Gonosz szándékra felelni kell!
Feltárni mindent, mi ártó.

„Költő vagyok – mit érdekelne
Engem a költészet maga?”
Ha másból sem állna, mint rímek
Verslábak szózuhataga.

KlingOn2017. március 26. 14:12

Költői lélek

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
A mérnök matekos elme,
Függvények átlaga.

Egzaktabb a léte,
Mint a strófa vége,
Lehet bolyongok a betűk tengerében,
De otthon vagyok az XY tengelyében.

A költői lélek nem egyszerű,
Hisz verseket írni sem könnyű,
Mert ha az feszíti az agyat,
Akkor biza a költő is fáradt maga.

Felsőbb küldetés ez,
Mit az ég adott át, Aranylemez,
Ez a mű is arany maga,
Hisz a költő írta egymaga.

Remélem egyszer én is költő leszek,
S a munkát nem a földön teszem,
Olyan ki másnak is lehet Példája,
Mint nekem Petőfi holtába.

Tudom, attól még nem leszek költő,
Hogy a papírt pár rímmel feltöltőm,
Mert a költészet nemcsak hivatás,
Küldetés, mikor hallod Isten szavát.

Ezért is remélem,
Hogy egyszer én sem csak rímélem
A sort, hanem megosztom azt mit Égi szólt,
Ekkor leszek olyan, mint az ifjú próféta maga.

Tudom őt nem kereste önmaga,
Mert a haza hívta harcba,
Én mégis várom a barátom,
Akkor veszem fel majd palástom.

Köpenyem, mit mindenki felismer,
És mint egy új Prófétát elismer,
Tudom nem erény ez,
De én ebben hiszek.

A társaim pedig megértik,
Miért hív toll és papír,
Így szavaim másoktól megvédik,
Ha más is vallja mit ír.

Kling József

Sarah_A.K.2017. március 26. 13:27

Költői lakoma

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
A tyúk mondá a kertben, mire
bólint kakas, az ő ura.

Helyesli azt a lúd, a jérce,
a pulyka és a kiskacsa.
Rájuk fittyet hány fecske, cinke,
rigó, s a dalos pacsirta.

A gazdasszonyhoz atán egyszer
vendég jött el lakomára.
A balga baromfikat mindet
jól megfőzte vacsorára.

Míg bekebelezték az ételt
künn a fára madár szálla,
ott fent dalolt egy csodaszépet
bolond baromfik torára.

D.Levente2017. március 26. 13:01

Ars poetica

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Magam vagyok költészetem
emberekben az hiánya, s vala.

Írott szavak világos hangzásának
kettévált tündöklő léte,
tudatlan mélyre került mása
az mi engem színpadra léptet.

Van ki látja rég, az okos
van ki látná, de nem leli.
nekik majd kiáltva suttogom,
s aztán derűjét nem feledi.

Rég elfeledett az mi lelki pompa
helyét veszi szagtalan ködös teher,
elénk lesz sodorva annak momentuma
mikor a Nép lóra újra felkel.

Mert ember vagyok én, s magam
a költészetet majd érdekli létem,
engem viszont ember baja,
mintsem az egyszínű költészet.

J.T.Papp2017. március 26. 12:53

@SagaChristi: ❤

Makinadraguja2017. március 26. 10:17

Csikvár Dániel: A költészet ma
"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
A mai világban érdektelen,
az ars poetica.

A költészet már nem mérvadó,
helyébe a média lépett.
Ez a világunk: egyre hanyatló,
s zuhanó értékrend.

A költői hitvallás,
már hitét vesztette.
Céltalan bohóckodás,
a Parlamentben helyette.

A költészet napja,
Már nem más, mint protokoll.
Egy verset meghallgatva,
Elfelejtjük holnaptól.

Aki ma poétának áll,
Sok jóba ne bízzon.
Inkább a Nóta Tv színpadán,
Esténként haknizzon.

Edeke2017. március 26. 08:25

József Attila ARS POETICA
(Lény Ede verse)

" Költő vagyok-mit édekelne
engem a költészet maga?"
Nem érdekel bánat, öröm,
Nem érdekel, csak a
pillanat,
ami megmarad,
Oly sok apró nüansz
oldódik fel az éjben,
de minden milliomodik,
örökké ragyog a fényben.
Ezekről szólok, ezek érdekelnek,
Pennám remegve várja,
hogy ilyet jegyzeteljek.
Már Negyvenhat éve, csak állok, és várok,
nem írtam, még verset,
nem jött el, még rá ok.
De költő vagyok, voltam, és leszek,
akkor is, ha nem írok verseket,
Ha nem jön el életemben
az a pillanat,
meghalok,
s rád marad,
a vágy hogy megtaláld az okot,
a versre.
Hát mersz-e
örökösöm lenni?

Nem érdekel, más, a költészetben,
csak ennyi...

Titta2017. március 25. 22:49

Költő vagyok?

" Költő vagyok-mit édekelne
engem a költészet maga?"
Csak tudjam,hogyan rakjam ,a
szavakat sorba, hogy szavaimnak,
legyen igaza,és sava-borsa.

Mert fejembe mikor szavakat látok,
nehezen döntöm el,hogy áldás e vagy átok!
A szavak,hol szépek, hol kemények,aztán
papírra készek. Addig gyötör,míg le nem írom,
hogy serceg a toll a kezembe,ahogyan tisztul,
a kép a fejembe.

Költő vagyok?Vagy csak kényszerből,
papírra vetet betűk halmaza?
Tudnom kell,hogy melyik gyógyít, melyik öl,
és melyik teremt káoszt.
A szavaknak súlya van,! Vigyázz !

Leírom, hogy lássad, milyen az emberek sorsa.
Hol békében él, hol háborút szít az ostoba,
néha okos, néha igazat szól,néha hányaveti módon,
ledorongol. Mindenkinek szórja, véleményét sorba,
és harsogja, hogy nincsen demokrácia.

Egy vers legyen tartalmas,és feszes,
ki olvassa, fantáziája legyen fineszes,
mert ha a történet több szálon szalad,
a tartalom megzavarhat!
Ehhez kell , hogy legyek bátor, és ne
szárnyaszegett madár, ki csak ül a ágon!

mystynekatika2017. március 25. 22:47

Vers leszek

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
A Szépség izgat és igazgat
A Virág csodavilága!
Minden évelő virág egy szó,
Szirmok között a mondandó...
Versimák; - vallatnak, vallanak
Sokkal többet a szavaknál.
Én mégis azért, csakis azért,
csak Vers leszek,
Rímbe szedve
Ölelkezem!
Nem csak azért!

Miért?

Verscsokréta oly szép bokréta,
Költi, köti azt poéta,
Csokrot szül szeretetvirágból,
Virág-Csodát e világból!

Majd Fénye lesz, aki világol,
Lámpás is, egy szebb világhoz!
Újra és újra csak szirmot bont,
Költő lesz ő, szegény bolond!

eskarita2017. március 25. 21:43

A vers örök

„Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Nyers a tudomány, ha (túl) okosak
hada építi csak. A lélek nem elemez,
nem bont, darabol. Árad, merül, merít…
s ha kerestem ott, mélyén, valahol,
térden az égit-istenit, szavakba temetkeztem.
A Szóba, mit ránk hagytak hajdanvolt Nagyok.

Költő vagyok? Költővé versek tettek,
hívtak, csaltak, sorra így vezettek,
hadd mímeljek én is ős varázslatot,
végesbe igézzek tünde végtelent.

Költő vagyok? Költővé tett a kín,
hogy annyi, de annyi szorgalmas, kerge rím
birkózzon a súllyal, mi itt szinte örök:
széthullott világunk meggyötört, törött,
s mára már művészet a részekben látni
az egyszervolt Egészet.

Költő vagyok? Költővé tett a szép is,
látni, láttatni a jelenvaló „mégis”-t,
mi mindenben ott van, bár észre nem veszem,
csak ha csendesen a szívem hegyezem,
csak akkor láthatom igaz arcait.

Költő vagyok? Költővé tett a nyelv,
az édes, anyaként ringató,
mi fülembe mesét úgy adott,
hogy csak játszott, játszott velem a szó
tarka réteken, boldog gyerekkoron.

Költő vagyok? Nem kérdezem többet.
Fejemre - így vagy úgy - holt rögök görögnek
egyszer nekem is. És ha majd a lelkem
idejét lejárva égi fényszobákba feljebb füstölög,
itt hagyok mégis, mint a Nagyok, én is
pár sort arról, mit Ő méltón dörög:
a szó, a rím, a dallam, a vers…
a VERS ÖRÖK.

Sebi2017. március 25. 21:16

Ars poét-ika

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Hiszen mindig a legalja jutott osztályrészül,
s ki,ha legvégül meg is békül,
előtte körbejár,akár az óra,
mit mégha mázsás súlyok húznak,mozgatnak,
minduntalan meg megáll,egy röpke percre,
pillanatra csupán,de mégis körbejár:
Hisz mit érdekelne engem a költészet maga !?
Költő vagyok !

(Az idézett szöveg József Attila "Ars poetica" c.
versében található meg eredetileg .)

dufmar2017. március 25. 20:41

Ars poetica
Egymás terhét

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Az, kinek más nem jut eszébe,
csupán sérelme,panasza?

Nem elemzem, minek a formát,
dolgom az igényt hallani.
A feltörekvő emberhordát
építeni, újat mondani.

Én nem rímes szavakat hordok,
legyen az másnak a dolga.
Nem leszek olcsó bértollnok,
ki olyan, menjen a pokolba!

Nem a testnek vágyom szolgálni,
a szíveket sem szurdosnám,
sikerülne csak rátalálni,
miértre a választ tudnám!

Miért a szenvedés, s kiút hol,
keresni a tudós dolga,
míg nem lel rá választ valahol,
énekel a költő, szolga.

Ébresztgeti az alvó lelket:
Másik embert - hisz testvére,
ne ítéljen, hordja a terhet,
ez a szeretet törvénye!

ezaz2017. március 25. 20:08

Levélféle a távolból a távolba /József Attilának/

Költő! Vagyok. Mit érdekelne
engem a költészet? Maga
József úr, ha felébredne
csodát láthatna,
ahogy a világ változott,
de a lényeg változatlan,
a szegény ugyanolyan szegény maradt,
a gazdag még gazdagabb,
a politika csak önérdekből
gyámolítja a gazdaságot,
de ha szavad neki nem tetsző,
gondolkodás nélkül sárt dob,
s míg te arcodról vakarod a mocskosságot,
ő tömjénezi magát,
hogy látod,
kitártuk neked a szabadság ablakát,
ismerd meg a világot, ugatja,
s megint kivándorolt nyugatra
félmillió emberünk,
és ettől jobb nekünk,
hücs te nee! - terelnek,
mint identitást vesztett állatot,
orv fondorlat sebez
tarkón és hátakon,
a lét megrekedt,
korlátok közt navigált,
az agy tehetetlen,
az egész olyan determinált,
sorstársaim mellettem,
és csak lökdösődünk,
mint disznók a vesztőhelyre
vezető úton, egymásba agyarat döfünk,
de már tudjuk, a végén nem mi ölünk,
és nem ölelünk.
József úr! Ha maga felébredne,
örülne, ha csak úgy ellehetne,
mint én, a mindenségbe veszve,
vagy újra öngyilkos lenne.

Ani9702017. március 25. 20:00

Cím: Költő vagy Anya

"Költő vagyok-mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Ha hallatom hangom,mit ér?
S ha megcsap a papír szaga?

Költő vagyok,kinek mit sem ér szava!
Kit régen megtört már,az élet maga!

Elragad a képzeletem
Kitárom a két kezem,
S üvöltve kérdezem,
Mi lesz a végzetem?

Költő vagyok?- ki dönti el?
Maga?Vagy ki olvas a sorok közt,
és messzire szól szava?

Kiáltva szólok,hallotok?
Kitárom karom,nem karmolok!
Szerető szívem hazavár,
Boldogság képzet csak, Hazád!

Költő vagyok?-kit érdekel?
Engem!-a költészet maga!
Hallod mit mondok?
És érted?hogy szólít a Haza?

Gyertek csak gyertek mind haza!
Hogy együtt tegyünk a holnapért,
S ne legyen hiába való szava,
Egy nőnek- ki sosem volt költő,
Csak egy aggódó anya!
2017.03.25

Törölt tag2017. március 25. 19:25

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2017. március 25. 19:17

Törölt hozzászólás.

zenozeti2017. március 25. 18:31

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga"?
Tegyük szebbé hazánkat
hadd legyen jobb szaga.

A mi népünk irónia teljes,
és többségünk agya ehhez elég eszes.
Mi találtunk fel mindent nem?
Erre figyeljen fel minden szem!

Otthonunkra büszkék lehetünk,
hisz a Kárpát-medencéből eredünk.
országunk gazdasági viszonylatban reméljük megjavul,
és ezalatt az idő alatt mindent végigtanul.

November222017. március 25. 18:00

Mit érdekelne engem?

,,Költő vagyok- mit érdekelne engem a költészet maga?”
Úgy is csak ki írta a művet, az tudja hogy mi volt a valódi tartama.
Mint a fecskék csicsergő halk dala,
Műértők mondjátok- miről szól ama?

A papírra vetett szavak, csak játékos tükrök csupán.
Mindenki, mindig mást lát bele, legyen az ember, vagy csalogány.
Nem a megértés mit az alkotó kíván,
Csak az, hogy érzelmekben sose legyen hiány.

De ha valaki ezen álláspontommal nem értene egyet,
Arról igazán nem én tehetek.
A megosztó nézetek,
Azok miktől én magam lehetek.

Költő vagyok- mit érdekelne engem az emberek hada?
Az élet úgy is csak egy apró aforizma,
Hát nem élhetek mások véleményére alapozva,
Ezért alkottam magamnak, mindig is, s ma.

2017.03.24.

Törölt tag2017. március 25. 17:44

Törölt hozzászólás.

k.laszlo2017. március 25. 17:38

Kóródi László:

Ars poetica

,,Költő vagyok-mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Taposhat tobzódó bütykeimre
az irigyek izzadó hada!

Ugyan mit irigyelnek tőlem?!
Hogy másképpen látom a világot?
Megírom mi előtt más szemet huny
és mondja,hogy ő ilyet nem látott?

Nem vagyok költő, lehet annak születtem.
Szittyák földjén élek,hol nem hisznek ebben!
Büszke vagyok,hogy ihatom őseim vizét,
hogy naponta harapom az akácok ízét!

Magyar vagyok,én annak születtem,
ez a hon fogja egykor takarni testem!
E hon,mely senkit cserben nem hagyott,
ha áruló volt vagy hű,neki takarót adott!

Mondom a magamét csendesen, halkan,
szavaim ott élnek a papíron majdan!
Búsulja bánatát egykor, sír majd a nemzet,
hogy másfajta nép ide túl sokat nemzett!

Költő vagyok-mit érdekelne
engem a költészet maga?
Ha orromat nem érné el naponta
hazám mézédes illata !

retibogar2017. március 25. 16:46

Fals poétika

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
hiába díszít drága kelme,
ha egész lényem mostoha.

Először próbáltam hazudni,
ám a plafon, lám, rám szakadt,
és muszáj volt onnan kijutni:
kimondtam hát az igazat.

Ebből származott még nagyobb baj,
meggyűlöltek az emberek,
összevesztem a barátokkal,
kerülnek az idegenek.

Ezért ma már szólni sem merek,
súlyos némaság vesz körül,
Se nőt, se férfit nem ismerek,
Kiről tudnám, minek örül.

Még jó, hogy feltalálom magam,
ha már a sors, ím’, nem kegyel,
Vidáman telik, mi hátravan,
bánatra egy perc sem megy el.

Jobb hüvelykujjamat a ballal
ölembe téve forgatom,
és múlhatatlan izgalommal
nézem az órát a falon.

Abraks_Anna2017. március 25. 15:52

Költő vagyok

Költő vagyok, mit érdekelne
A költészet maga?
E téma néhány szót megérdemelne,
Hisz jómagam vagyok az egyik csillaga.

Rímeket faragok, szavakat gurítok,
Míves mondatokat formálok.
Szórom szívem szép üzenetét,
Keresem magam s mások kedvét.

Szeretnék szolgálni az Úrnak s embereknek,
Írom verseimet, s kedvemre verselgetek.
Beköszöntött a tavasz, szívemnek kedves évszaka
Ülök az udvaron tücskök ciripelését hallgatva,

Eljött ebben az évben is a költészet napja,
Minden poétának legyen örömteli napja!
Költő vagyok, hála Istennek
Elmondom most mindenkinek.

Abraks_Anna2017. március 25. 15:50

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

szaszu2017. március 25. 14:46

Köszönöm a törődést,tudom mostmár nagy a kötődés!
Én ezt nem bánom hiddel nékem,nevedet már szívembe véstem!
Mikor életedbe beléptem,minden porcikádat bemértem!
Hogy szívebe minden szereteted beférjen!

Tudom és érzem,hogy szereteted felbecsülhetetlen,ezért kérem engem soha elne feledj!
Hozzám mindig szeretettel közeledsz,soha sem kötekedsz!
S mindig csak a jóra törekedsz!
Tudom néha "rossz vagyok",de szavadra mindig hallgatok!
Megtanítasz engem a jóra,hallgatok is a jószóra!

Téged én nagyon szeretlek,s nagyon sokszor kereslek!
Sikerednek titka, már itt van a szívemben!

Ez nem más mint az önzetlen SZERETET!

Jachim.Legrup2017. március 25. 12:15

Arcátlan polémia

„Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?”
Földön alszok – égben kelek
Puritán hergelem szavam

Adja Isten ördög szájába
Tisztítótűz mossa, átjárja
A hitem, mit olcsón hiteleztem
Drágán kérik, megfizetem

Adom, hozom, kéz kezet fog
S mossa együtt, míg papírroncs
Jelmezébe burkolt lakom
Hozsannáért elárulom

Kivirágzok, rügyem tűnik
Száradt napom kiviláglik
Elporladok kiszikkadtan
Szipolyoztam lankadatlan

Múltam kövér köve horzsol
Elmélyedek, szívem zsoldos
Nem érez már, csak sebet hajt
Égőn vérez, s kiált sebajt

Jövök jövő, de nem sietek
Kaszált kalászt nevelgetek
Összefonom, kézben tartom
Felnevelem, magját hordom

Teherként se dobom el én
Vetem inkább remény közé
Hadd csírázzon, nőjön fölém
Kacsintok mint szegény legény

Rám tör akkor édes érzet
Méz illata számban ízlelt
Kincsként táplálja a lelkem
Megvezet, de el nem téved

A jobb útra balsorsom ad
Tanácsokat, s abbamarad
A sok elcsépelt rémálomkép
Felébredek, fehér vidék

Hamvaimból kikelek hát
Lerázom a gúnyolt igát
Béklyómat, mi megbélyegzett
Elrúgom, és fellélegzek

Megjártam a Poklot, Uram
Bejáratod felkutattam
S most itt állok – de be megyek-e?
Mennyi remény – új fejezet

Lujzedli2017. március 25. 12:00

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

dzbeata12017. március 25. 11:52

A költészet maga

Költő vagyok-mit érdekelne
Engem a költészet maga?
Egyediségem papírra vetve
Nem hat meg a világ zaja.

Nem hat meg, ha megkérdezik
Mit akarok mondani,
Aki érti, annak szólok,
Nem könnyű tanítani.

Érzelmeim, könnyek árja,
Olykor mosolyok hada,
Te is mondd el, amit érzel,
Ez egy ilyen iskola.

Szárnyakat kapnak a sorok,
Hullámoznak a rímek,
Engedd el magad, barátom,
Tárd ki most a szíved!

Itt nincsenek szabályok,
A költő is ember,
Ami az szíven, az a szájon,
Titkolnod nem kell!

Villtim2017. március 25. 10:01

Születésnap

Költő vagyok - mit érdekelne
Engem a költészet maga?
Pedig én mikor megszülettem pont ezen a napon
Szüleim nagyon boldogok lettek elmondhatom.

Költőnek lenni, nagyon csodálotos érzés,
Bár ritkán irogatok, így rám férne egy kis képzés.
De ma ismét tollat ragadtam
Hisz én is nyerni jöttem minek is tagadjam.

Törölt tag2017. március 25. 09:58

Törölt hozzászólás.

benedito2017. március 25. 09:55

Ars Poetica?

Költő vagyok - mit érdeklne
engem a költészet maga?
Szótlan szavak tengere,
Néma képek régi-új hada.

Romjait látom már csak
annak, hol egykor volt a költői lak,
csupán mocskos szürkéjét,
A krüszelefantin toronynak

Elfoglalta a csőcselék
a hitvány balga nép,
ki verseléshez annyit ért,
mint villámdobáshoz Aphrodité

De jár ott valahol
egy koldussorba taszított vak,
nem látja a világot, elméjébe nem hatol
az őt környező középszerű salak.

Bár egyszer nyitná még ki
szép szemét a mesteri agg,
S adna új reményt azoknak,
akik ott mostan még bolyonganak

Harsogná fel az új jelszót:
Szépség, Tudás, Kedv s Értelem
Adna a szavaknak újra hangot,
A képeknek szivárvány tüdöklést,

S az emberélet útja után,
A sötétő erdőből kijutva,
állna újra a torony ragyogva,
akár pharosi testvére
útat mutatva, vakító fehéren,
örökre a sötét messzeségbe.

JooEndre2017. március 25. 09:44

Költő vagyok

„Költő vagyok – mit érdekelne
Engem a költészet maga”
Bűzös szavakkal kéjelegve
Taszít az értelem magva.

Sírom mi fáj. Lelki szakadék.
Csontomba vájó félelem.
Száműzött múlt, égi hasadék
Egeket rázó kérelem.

Nemzetet felverni mi haszna?
Alvadt véretek már beteg.
Megkövült ott az izzó plazma,
Szoborrá vált, tétlen sereg.

Hol vagytok harcra termett hősök,
Áldást kiáltó istenek?
Égből leszálló véres tőrök
Gyarló torkának essetek.

Adjatok nekem egy kis teret,
Hol imát mondhatok értetek.
Testemen tépek ezer sebet,
Kiváltom passzív vétketek.

Ha földrengés dönti az eget,
És tettre robban a viszoly,
Buzdító szavakkal ott leszek,
Mert szívből kiállt a sikoly.

955kondoros2017. március 25. 09:18

Csak írok!

"Költő vagyok-mit érdekelne
egem a költészet maga?"
Csak írok!Pedig nem kellene
egy dilettánsnak a sora.

Írok szeretetről hazáról,
és ily nemes nagy ügyekről,
egy műkedvelő tollából
ez igazán felemelő.

Írok igazat,s ebben hiszek,
megvetem a hazugságot,
s fogcsikorgatva is szeretek
ezernyi magasztos dolgot.

Írok bánatról boldogságról
bármily banálisan hangzik,
és drámaian a halálról,
hogy szinte a tollam vérzik.

Írok a Szabadságról szépet,
tudom ez sokaknak fennkölt,
bizony a zászló igen tépett,
de szép az eszme ,mi eltölt.

Írok,s remélem,hogy nem is rossz
amit papírra vetettem,
s hinni,hogy ez az a hullámhossz
amit régóta kerestem.

Csak írok!Pedig nem kellene
egy dilettánsnak a sora,
nem vagyok költő,bár jó lenne,
az lenne a sors fintora!

kjelinko212017. március 25. 07:32

Lelkek szava

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Kit írásra késztetett a modern korunk fagya
Papírra vésem véremet, ez lételem ma ha
Nem kérkedem, szívből, hogy szép legyen szava
Nyom, hogy a tegnapból tanulj holnapra
Tűz, mi bennem fagyot oszlathat
Tagja egy pennával fegyverzett osztagnak
Gyermek ki városok utcáit koptatja
Nem vagyok se több se kevesebb másoknál
Mosoly és súly egyaránt mi vállon áll
A rímek tartanak, amolyan álom gyár
Nem egy mende-monda ami szájon száll
Megfáradtan írom ez a tízezredik sorom
Csak egy rész az egészbe akár egy foton
Kikopott háttér vagyok egy régi fotón
Példakép lennék mint Professzor proton
Voltam Corleone és együtt Cosa Nostra
Hiszem az élet rakott erre a posztra
"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Ha e torz világba lehetek lelkeknek a szava

fernst692017. március 25. 01:43

Nézz mögé!

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
A szabót se hozza lázba
mosott selyem, gyapjú illata.
Én szavakkal szabok ruhát
- magamból - mából holnapokra,
ha kell eljátszom a butát
s felállok korhadt létrafokra,
megmutatni azt mit még lehet
semmiből merítve ihletet.
" Költő vagyok - mit érdekelne"
a világ összes bánata?
amíg én nem érdeklem őt
s míg tükre is csak önmaga.
Eljátszom a hitetlent ha kell,
szavaim élét csiszolva
dacolva gőggel, kényelemmel
(ha én nem ugyan ki szólna?)
"Költő vagyok" botcsinálta hős
az arcom tán ismeretlen
de a szavam biztos ismerős.
Néha nézz mögé s meglátod
azt az elvarázsolt világot,
amit képekbe foglalok.
"költő vagyok" kit érdekelnek
a betűk, a szavak, mondatok.

Tordaine.Kata572017. március 24. 22:50

Lelkemből

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Tollat ragadva kelek viadalra...
a gondolat mélyen lelkembe váj,
mint haldokló utolsó szava.

Olykor táncra perdül,- rím
pörög, forog majd megáll.
Gyors, gyors, lassú - hezitál,
vékony penge élen álldogál,
mozdulatlan, szösszenetre vár.

Majd megpendül a hárfa húrja,
igét sugallva hegedű vonóba.
Halván mások haldokló dalát,
saját kottámat megírva énekelek.

Mely holdfényes éjszakán lelkemből,
kifakadva pilleszárnyon jön elő.
Álmaim végtelenre váltva tündököl,
e fájdalmasan haldokló világ felett.

Tordai Mihályné
Nagykálló. 2017. március.24

Shanti72017. március 24. 22:21

Jakab Ibolya Shanti
Arc Poétika

Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga?
Hagyom szárnyalni gondolatim, s ha kell, Én leszek Isten ostora.
Nekem ne mondja senki mit érezzek, vagy mit mondhatok el,
utat engedek vágyaimnak, s azt megosztom bárkivel.

Amikor virágszőnyeg éled a bakonyi dombokon
és énekes madár csicsereg a part menti lombokon,
vagy az unokám csillogó fényes szemébe nézek,
mikor mesélek neki egy régmúlt, csodaszép emléket,
akkor vagyok boldog s tudok örömet adni én is
s tudok feledni bánatot, mert megérint a szép is.

Mert annyi szépség van mi írásra ihlet engemet,
s nem hagyhatom szó nélkül, ha a sok borzalom mit látok, eltemet.
S ha csak egy szavam is van, min elgondolkodik az olvasó,
már érdemes volt élnem, írnom, mert szépet alkotni jó.

Törölt tag2017. március 24. 22:13

Törölt hozzászólás.

Lujzedli2017. március 24. 20:09

Költő vagyok-mit érdekelne engem a költészet maga?
Soraimban benne van szívem minden moraja.
Nehéz néha a lét, a lélegzet is fáj,
De túllépek a rosszon, mert kell és muszáj.
Szavaim súlya kövé törik a vastag betont,
Lyukat fúrnak a földbe, mind a mélybe jut.
Jönnének onnan fel, próbálnak visszamászni,
De karmaik kopnak, nincs mivel már kapaszkodni.
Mély a gödör, néha engem is hívogat,
A legszélén mindig ott hagyom lábnyomaimat.
Van, hogy nyugodt vagyok, mint a csordogáló patak,
Néha meg zaklatott, mint a vadász elől menekülő vadak.
Ilyen az élet, változik lelkem énekhangja,
Van, hogy lágyan simogat, van, hogy torkomat kaparja.
De minden mélység után újra csillog a lélek,
Nem adom fel a harcot, amíg csak élek.
Legyek tündöklő rózsa vagy egy elszáradt virág,
Tudom, megtettem, mit nekem kínált a világ.
Enyém az életem, én írom sorsomat,
Szívemmel töltöm tele a mélyből jövő sorokat.
Annyit kérek csupán, legyen lelkemben béke,
Szótlan s tiszta csend, nyugalom végre.
Hadd ússzak kis csónakomban az erdei patakban,
A boldogság s remény hangját csak hallgassam, hallgassam

J.T.Papp2017. március 24. 20:05

@Erdei: Klassz vers!

Törölt tag2017. március 24. 19:46

Törölt hozzászólás.

Angika972017. március 24. 19:40

Birta Angéla
-Életteljesség-
( Pályázatra )

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Ha Másokat nem vennék figyelembe,
hogyha csak semmit dobnék a lapra?

Hogyan tudnám felfedezni,
mi van e szó mögött...
Ki mondaná el..hogy létezik,
e Csodás Érték a többi között?

Szólna még róla Valaki
hogy, miért kéne feszült figyelmet vetni rája,
Az érdeklődőt, Ki értesítené
hogy, lehet támaszkodni még a tollakra?

Engem a költészet maga-mit érdekel?
el lehet mondani: egyszerűen, és bátran
Nem vagyok Költő!...De ennek lényege,
nekem ez életteljességem, az időben, ami még van hátra.

2017.03.24. ( Saját. B. A. )

BakosErika2017. március 24. 19:07

Bakos Erika - Ír-magok

„Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?”
Ha magamat, mint mázsás terhet,
fáradtan vonszolom haza.
Miközben naponta húzom az igát,
szájakból versek ömlenek,
mézgát köpve az égre, poros virágra,
illatuk elkábít, néha könnyezek.
Mit érdekel engem,
száz meg száz eltitkolt gondolat,
ám, ha kifakad belőlem egyszer,
színes falakra vésem szürke sorsomat.
Majd akkor, leírom rettegésemet,
leírom, hogy nem rímelnek a szavak,
mert, ha Ember nem lehetek,
költőként, még írmagom sem marad.

„ József Attila - Ars Poetica

judit.szego2017. március 24. 18:22

Szegő Judit
Ember a kocsmapultnál

„Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?”
Ha valóság életre kelne,
az lenne igazság szava.

Szólna vágyról és szabadságról,
mit ember kérhet imában.
Fél, hogy veszít, s lemond magáról
kocsmapultnál egy vitában.

Egy pohár kell, mit újra megtölt.
Körbelengi vad kábulat,
és torz pofájú lesz az erkölcs,
ki tányér helyett vályút ad.

Hitelt nem kap, családja már nincs.
Létét padokon tengeti.
Ebéd kukából valódi kincs.
Pénz, ha kap, bort vesz… kell neki.

Mocsokban tocsog a mély sárban.
Cipője rég’ csak strandpapucs.
Nem fog meghalni fehér ágyban.
Tán’ híd alatt, ha odajut.

Költő vagyok… itt vers nem segít.
Soraim meztelen szavak.
Hangos kiáltást tán’ szembesít,
s a benne felsíró harag.

Molnar-Jolan2017. március 24. 17:47

Karc Poetica

„Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?”
A teljes kiőrlésű vers
túlkel, nyúlós az állaga.

Más tészta a művész: létforma.
Aranymetszés, ösztön, arány.
Vézna ujjú angyallal festett
szárnyas oltár, amin talány

és kétely épp csak megkarcolja
a lélek törékenységét,
s a telített vörösek szomját
sem oltja felhőtlen kék ég.

Mit neki feszes szövegszövet,
nem kötik versláb-bilincsek,
míg a fűzfapoéta könnye
hamisgyöngy, a szíve nyílt seb.

Költő vagyok? Fűbe harapott
szerelmek szemétdombján vak
tyúkommal kapartatok szemet,
hitmorzsát hintek hangyámnak,

de Istent nem lehet átverni.
Innen az Óperencián,
s az Üveghegyen is túlélek.
Karc Poeticám ennyi tán.

szederfalu2017. március 24. 17:46

@Molnar-Jolan: én meg akkor nem törlöm ki, nehogy megtévesztő legyen a törlés, ha esetleg pályáznál...okés Jolim?

Molnar-Jolan2017. március 24. 17:44

@Molnar-Jolan: bocsesz, ezt Dentonnak szántam. :D

Erdei2017. március 24. 17:44

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Ha nem zúdulna rám, a zsarnokság hada..!
Mi késztet arra, hogy tőr helyett tollat ragadjak el?
- Mert nem vért ontani., hanem gondolkodni és üzenni kell!

Figyeljetek!
Tudtátok- e, hogy jogunk van élni és a gondolat szabad?
Tudtátok- e, hogy a költő tőr helyett, tollat ragad?
Nektek mondani el, hogy miként védd, szenvedő Hazád,
Tőr helyett öleld magadhoz, kétségek közt töprengő Édesatyád!

Költő vagyok.
Mit érdekelne engem a költészet maga?
Ha nem vágyna oly igen, testem- lelkem békében térni haza..-
Asztalhoz ülni, velem szemben üljenek édes Szüléimék,
És jóllakottan, jövőbe tekintve látni, mi kék az ég!

De nem lehet!
Harcolnom kell, tollat ragadva jobb létemért.
Mit ember valaha is létéért, mindég remélt,
Csak okosan!
Okosan cselekedjetek, mert nem vért ontani kell!
Az ember tettéért, ameddig él, addig felel!

Én tollat ragadtam nektek leírni, a Béke nem eladó!
Ezért küzdeni, emberhez méltón helyén való!
Megmondtam hát!
Élni van jogod, s a gondolat szabad!
Gondolkodjatok és szépen cselekedjetek,
Itt vagyok én is küzdök veletek!

Ne törjön meg a Magyar becsület!
Csak így legyint meg, a szabadság szele!
Lelketek, ha figyeltetek rám..- büszkeséggel,
Mázsátok érett gabonával,
és szívetek.. Békével töltve lesz tele!

Bartalis Éva

Molnar-Jolan2017. március 24. 17:43

Szerintem Houdini kanalat is tud görbíteni, a labirintus-teszt smafu neki. Érdemes lenne fellépésre gyúrni vele. :)

viola612017. március 24. 17:18

Zsáktalan folt

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Dúdolom csak, mit a nagy tölgynek
súgott a dús erdők szava.

Ha délután érzem a frissen
felásott anyaföld szagát,
elfelejtem hangom, hallgatom
az útra kelők sóhaját.

Ember vagyok, kezemmel óvom
a földtől kapott életet.
A nagyvilág mosolytól fénylő
homlokára ráncot vetek.

Kiálltok bús, szívemből szakadt
lét - igenlő szavakat,
fogom kezed, míg hős lelkedben
kis vadvirágok mosdanak.

Zsáktalan folt, idők rostáján
áthullott, végtelen zene,
térdeplő áhitat szemében
krétapor, anyám kisdede.

JohanAlexander2017. március 24. 13:55

Költészet napjára, József Attila első két sorával.

Ars poetika

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Ne nevezz "fűzfapoétának",
ha strófát nem írtál soha!

Mint verseknek szerény kofája,
gondolataim árulom.
Önzetlen küldöm a világba,
mi jó, s mi rossz, amíg tudom.

Vallottam szerelmet boldogan,
bár tudtam vissza nem kapom.
Párnámból könnyemet csavartam,
számlálhatatlan hajnalon.

Forradalmat szítottam néha,
vívtam ezerszer harcomat,
nem panaszkodtam soha sírva,
ha megütötték arcomat.

Nem adtam el magam krajcárért,
soha nem voltam eladó!
Írtam köszöntőt, pár jó szóért
ha kért; egy írni nem tudó.

Parnasszusra, vágytam már régen!
Sosem volt hely mi kiadó!
Babérokra nem vágytam mégsem,
mert semmiért nem adható!

Egy költőóriástól lopott,
versemnek első két sora.
Nekünk annyi jót, s szépet adott;
Ő volt: a költészet maga.

2017.03.24.

Bugatti3502017. március 24. 13:33

A hozzászólásaimat töröltem...! OK Drusza!

elena152017. március 24. 13:30

Magyarságról

Költő vagyok -mit érdekelne engem a költészet maga?
Ajándékot adhattom a magyarságnak tiszta szível.
Őszinte mivoltomat nyújtom mindenképpen,
Hiszem Isten kedves gyermekenként élünk,
Álmos vezér hős leszármazottai vagyunk,
Bármi történjék is mi ezerszer kivirágzunk,
Életemet adnám drága kis otthonomért,
Költőként és emberként mondom ezért
A szépségért élni egész életen hitvallás,
Egy felejthetetlen örök szerelmes utazás.
A költészet egy megnyugvás egy új
Megújulás mind testileg s lelkileg,
Amit elhagyni soha nem tudnék,
Hozzám nőtt. S csak repít szabadon.
Nincs megállás. Mindent vagy semmit.
Aki értékeli ezt az apró örömet,
Az biztos könnyekig fog hatódni.
Egy értékes ember önmagát adja,
Nem hazutólja meg valóságot,
Bátor és leleményes egyszerre,
Figyelmet fordít mindenkire.
A költészet számomra élet,
Ami segít túlélni a hosszú időket.
Amíg élek s lélegzem addig írok,
S az anyanyelvemet vigyázom.
S büszkén hirdettem magyarságom.
Itt születtem a Kárpátok szívében,
Nem feledem honnan jöttem.
Ki is vagyok miért élek igazán.

Agi632017. március 24. 13:21

Énem

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Ami megakad bennem,
mindazt kisorolja szavam.

Mi az a rím nekem,
gondolatom ütemre vág,
szívet, lelket torkomon,
ki nem szólók, csak mint íródeák.

Leírva, ez költemény,
vers, az-az maga?
Mit tudom én te, mit hiszel,
én csak költőm egymásra a szavakat,

melyekben magam vagyok,
hol értőn, hol elrejtve tudom,
vagy még sem...
talán egy pillanat, mely tollat ragadott!

Szaksz_Vanessza2017. március 24. 09:24

Költészethez

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Szavakból előtörő varázslat,
S a költő sorokba bújtatott jelleme.

Otthon lehetek a művészetben
És ez ad örök reményt és csendet.
Egy dalba font sorok rendje
Ki nem mondott érzelmek üzenete.

Egy húrt pengetve kecses dallam árad,
Egy ecsetet végig húzva érdekes ábra marad hátra.
Egy eltitkolt érzés, megtörtént élmény
A papíron leírva megkapja az érdemét.

Költőnek lenni nem egyszerű eset,
Ha elkap az ihlet szellője, a kegyetlen
Azonnal késztet, hogy írjam meg
Hadd maradjon meg emlékként örökre.

Versek olykor könnyen születnek,
Akár boldog az illető, akár szenved.
De minden sornak komoly az üzenete
Senki sem tudhatja, hogy ennek ki a címzettje.

Visszafogottan az irányítva az irományokat
A legkedvesebb sor ott fekszik a homokban.
Ki járt ott és ki is olvasta?
Az nem számít, csak érezze azt, amit alkotója.

Ha egyszer az életem véget ér
Hadd legyek egy új szerzemény.
Egyetlen, hosszú élet-költemény,
Hogy fent maradjak az idő végzetéig.

klon2017. március 24. 09:23

Ars poetica

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Csak ülök a fekete löttyöm
keserű sorsa felett.
Költő vagyok?
Vagy csak magányos sorsom felett,
elmerengő bús lélek?
Dohányfüst csípi a szemem.
Sötét kávézók mélyek kivetett már engem.
Mert a madárfüttyös, virágillatú tavasz itt van újra.
Ihlessen meg engem a női testek csodás vonala.
Borba fürdő Nap, pompás csillogása.
Belülről feltörő ismeretlen erők vonzása.
Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Csak kiírom magamból mind azt, ami mélyen bennem van.

jagosistvan2017. március 24. 09:22

@Bugatti350: oké Drusza. Tudod hogy nem ellened van. :)

jagosistvan2017. március 24. 09:21

@zelgitta1: lehet.

koricis2017. március 24. 03:17

Akriyah

Költő vagyok - mit érdekelne
A költészet maga?
Hisz a madár se röppályákat
Elemezve halad.
Csak teszi, mi dolga.

Míg az életet vizsgálom,
Nem élek.
Hát miért törném magam
Olyanon, mi gátol?
Inkább csak sodródom
Sugallataim lélek-leheletén,
S a dolgomat teszem. Én.
A madár.

joco572017. március 23. 22:22

Menedék

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Aki olvas, legyen kegyelme,
Szívének üvegablaka.

A szavaimból tákolt hodály,
Menedéknek talán kevés,
Az odabent derengő homály,
A gondolatnak cselvetés.

Meghúzódni mégis egy zugban,
Mi hasznom lenne belőle?
Ki osztozni akar sorsomban,
Legyen, olyan emberféle.

Ki arcomról könnyeket töröl,
Annak majd több áldás jusson,
Aki pedig csak megkönyököl,
Ne marakodjon a jusson.

Szólnom soha sem lehet kényszer,
A gondolat szabad madár,
A béklyó kényelmetlen ékszer,
Az üldözött is hazajár.

(Idézet: József Attila : Ars poetica)

LiloCrystal2017. március 23. 22:13

Költészet

Költő vagyok - mit érdekelne 
engem a költészet maga.
Úgy csap le rám az irodalom, mint az Isten ostora.
Kifejező, hangot hallató, lágy, szelíd költemények.
De sokszor olyan, mintha maguk a költők üvöltenének.
Az őszinte érzelmek a lapokon virúlnak,
S azokon mindig sercegnek a tollak.
A költészet igen is csodákat rejt,
Minden, de minden irodalmárnak ez megfelelt. Költő vagyok - mit érdekelne 
engem a költészet maga.
Úgy csap le rám az irodalom, mint az Isten ostora...

Ahita2017. március 23. 21:52

Ígérem

„Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga”

Mit érdekelne a szó,
a rím, a hang
ha meddő szófutam?
Minek, kinek, a strófa?
Andalogni bús alkonyon,
merengni szerelmi bánaton,
bent, mélyen sajgó
pusztító hajnalon?

Ehj! Másra hagyom én!
Hisz mit számítok én,
Istenem, hát ki vagyok én,
hogy akarjak bármit?

És mégis, hát ki vagyok én?
Ember, könnyű,
vagy finom cirkalmas nő,
tán egy kitörő vulkán hamuja,
amin újra sarjadóba hajlik hát
a természet lassan
kifacsart búja, kéje?

Vagy talán tollát vérében forgató
„akarom a jót” szívbéli dalnoka?

Igen ez, ezt viselem én.

Hiszed, vagy nem? – nem eldönthető.
De én érzem.
Érezem, hogy fáj a sötét.
Fáj, tombol, és szétzúz
a kövér semmi, ha hagyom!

De mondom,
most már bizton mondom,
egy akarnok költő vagyok!

Aki elétek akarja hinteni,
lökni, tolni, zavarni
az isteni szent,
benne megszorult
pár megrekedt érzést,
fájást, balul elsült,
tolla hegyén fönnakadt,
fölkarcolt, mégis
baldahin puhán elsikló,
ha nem vigyázol-
egyértelmű örök,
szent szót, hogy –
- Vagyok!
S e szó Embert, s benne Istent jelzi.
Olvass hát a jelből, kérlek!

Letűnt korok romjaiból –
Tanuljatok, és
építsetek, építsetek, építsetek…!

Kérlek, a költő ember, hogy –
Ne romboljatok!

S én a tollam, a karcost,
a harcost leteszem,
vagy nem,
de írok szerelmet,
sajgót, ibolyát, violát,
a számra csókot,
sejtjeimbe bókot,
vonatot, pöfögőt,
völgyben hömpölygő
habkönnyű rímet…

Ígérem, így lesz,
ha így lesz…

kevelin2017. március 23. 21:47

Versírás.... Költő vagyok_mit èrdekelne
Engem a költèszet maga?
Mert oly világot hordhatok lelkemben
Minek van dallama

Testemben zárt kínok közül
Gondolatim èrzèskènt reptetem
Szavak szines világába mindent feledhetek
Költő vagyok_mit èrdekelne engem
A költèszet maga?
Ha èn is leírhatom mi árva
Szívemnek sóhaja
Sötètben repülhetek a fènybe
Jèggè fagyva
Ezerrel a napsütèsbe
Hervadó őszben vírágok közt
Dúdolhatom bánatom
Ès mindezt le is írhatom

Frici252017. március 23. 21:46

A vers és én

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Ember vagyok – de érdekel
a lírai én, mindentudó magva!

Írni, mint egy vak koldus,
ki a lelkével képes látni,
Érezni, mint szerető anya,
ki gyermekét utoljára látja.

Sorok között élni, s megélni,
mindazt a gondolatot, ami idilli,
Ami az agytól a fehér papírt eléri.
Ez lenne a költészet maga? – nehéz elérni!

Papírra vésem agyam vetülését,
Befoltozom lelkemnek repedését.
A rímek előhozzák a líra érését,
A versek pedig a jólét elérését.

Töltőtoll helyett lélekre váltok,
Lelkem láthatatlan tintájával írok,
Amit, csak az igazak olvashatnak el,
És egy szűk réteg foghatja ismét fel.

A könyörtelen idő nem játszik,
Egy-egy jó vers időtlennek látszik,
Többet ér, mint amerre ellátszik,
Még mindig sok olvasón meglátszik.

Szavakat szavakra halmozok,
Megjelennek fejemben a halmazok,
Szelektálok, választok és fogalmazok,
Létrejönnek végre a nagyszerű hatalmasok.

Költő vagyok? Ilyet nem mondhatok…
Ember, kit égetnek a gondolatok,
Mégis figyelem a költészetet magát,
A lírai én folyton fogva tartja magát!

zelgitta12017. március 23. 19:29

Én azt szeretném tudni, hogy már itt megjelent verssel, illetve annak, a feltételek szerinti módosìtâsāval, lehet-e pályázni?

R.P.Evelin2017. március 23. 18:38

Ragatsné P. Evelin

Ars poetica?

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Mit érdekelne a hamis valóság,
s az üresen csengő szavak?

Benned megvan- e, hogy lásd
a világban az apró csodát?

Sokszor simítja arcom gyengéden a szél,
Azt kéri maradj még, mesélj.
Hagyom hogy messze vigyen a vágy,
szíven csak azt súgja - soha semmit se bánj!

"A mindenséggel mérd magad!"
Hogy hova születtél, soha meg ne tagadd!
Ha esik az eső is kék az ég,
sötét, de szikrázik a szivárvány - hét szín - szép.

Költő vagyok? Nem tudhatom... Leszek?
Csak írok, amíg élek, míg a Föld kerek.

A mindenre képes cselekvés ott van bennünk,
mindenkiben él.
Én ott látok csodát, ahol más nem is remél.

Ha a toll erősebben fog, ott gyengül a fájdalom,
Papírra vetem az el nem múló bánatom.
Soha nem gondoltam volna, hogy sorsom ez,
Hogy életem tollammal s egy darab papírral kerek.

davex972017. március 23. 18:33

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Irkafirka szép verseim
szava, a költészet napja.

Tollamból már utolsókat írom,
víg éveimet lassan vissza sírom.
Költészetnek adjatok egy fehér leplet,
Verseimnél nem ismerek szegényebbet.

Bugatti3502017. március 23. 18:30

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Nyusz2017. március 23. 18:14

A költészet mélye

Költő vagyok, mit érdekelne engem a költészet maga?
Hisz a költészet nem más, csupán a költő hangja,
Mit oly fáradalmas munkával papírra róna
Ezzel a kimondott szavaknak új eszmét adva
Mutatná az embernek, hogy mi mindent kaphatna,
Ha fájdalom helyett szeretetet , s tiszteletet adna.

libatoll2017. március 23. 17:47

Költő vagyok vagy álmodás

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Hisz a sem tudom mi az?
Nem gondolkodva írom mind azt.

Hol találkozik, hol randevúzik a rím és metaforák.
Hisz autodidakta vagyok, automataként írok
S csak álmodom, hogy egyszer nagy író leszek.
Hisz sírig kísér el engem e szerelem.

Álmodom, hogy kupát nyerek,
Hogy ott álok az emelvényen.
S én boldogan nézek körbe
De rájöttem csak álmodtam újra egy merészet.

Talán költő vagyok, nem érzem,
De azt igen, hogy szeretem a műveket.
Mit fehér lepelre vetek,
Újaim közé fogom karcsú termeted.

Itt meg történhet bármi, bár mely percben,
Örömet adni annak ki olvassa mind ezt.
Lehet bármin az alkotás,
Ha hozzá fűződő érzés úszik szerelem mámorán.

Olaszfalu.2017.Március.23

lilapetunia2017. március 23. 17:31

Költő vagyok-e

Költő vagyok, mit
Érdekelne engem a
Költészet maga,
Van tánc, mely azé legszebb,
Ki sohasem tanulta.

Nem vagyok költő,
Csak verset írok néha,
Mikor mondani
Szeretnék mindenkinek
Apró bölcsességeket.

jagosistvan2017. március 23. 17:13

@Pflugerfefi: akkor semmi gond. :)

Mikijozsa2017. március 23. 16:48

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Pflugerfefi2017. március 23. 16:13

@jagosistvan: nem töröltem semmit!

DADA602017. március 23. 16:10

Selyem fátyol.

Költő vagyok - mit érdekelné engem a költészet maga?
Egy belső kényszer él bennem valamit felfedezni, hátrahagyni.
Amatőr vagyok, de szeretnék alkotni a lángot tovább adni,
Megszólítani az embereket kik vágynak a szavaimra.
Írok, és néha szárnyalnak, a kusza gondolataim.
Mint egy sebzett madár ki a kék égbolton repül,
s tovaszáll, mint egy selyem fátyol.
A tavaszi szélben, szikrázó napfényben zöldülő öreg fa tövében.
Megállok és várok utam véges- megérkeztem.
Időt taposva léptem koptatva bús képem
a napfény felé fordítva iszom a meleg szikrázó fényét.
Gondolataim versembe foglalva.
Írok, mert van, még mit írhatok és örülök mert élek és vagyok.

Badyka222017. március 23. 16:03

Sajátos költészet.

Költő vagyok-mit érdekelne
engem a költészet napja ?
Érzéseim papírra vetem
egy régen meggyűrt lapra.

Fájó érzelmek lapulnak benne
s a személyiségem maga.
Imádom amikor magával ránt
és hív a költészet szava.

Kreativitásom előtör
ilyenkor jön a csoda.
Képzeletem szárnyal
s fejemben egy új világ kora.

jagosistvan2017. március 23. 15:54

Bocsi mindenkitől. Kb. Ötször küldtem el ugyanazt. Azért a sok törlés. :)

Törölt hozzászólás2017. március 23. 15:52

Ezt a hozzászólást a szabályzat megsértése miatt törölték a Poet moderátorai.

Törölt hozzászólás2017. március 23. 15:51

Ezt a hozzászólást a szabályzat megsértése miatt törölték a Poet moderátorai.

Törölt hozzászólás2017. március 23. 15:51

Ezt a hozzászólást a szabályzat megsértése miatt törölték a Poet moderátorai.

jagosistvan2017. március 23. 15:51

@Pflugerfefi: az esztétikai hiba, ami minket nem érdekel valójában. De ha töröltél már a blogban, akkor az gáz.

Pflugerfefi2017. március 23. 15:47

@jagosistvan: kedves István! Az első versszak második sora eggyel lejjebb csúszott,
ez nem olyan problema ami kizárast jelent?

Pflugerfefi2017. március 23. 15:43

Szívem dallama ARS POETICA.

"Költő vagyok - mit érdekelne

engem a költészet maga ?"
értelmet önző módon feledve,
hordóban kong a szava,

Hulló csillagot sem kérdezik,
hová futsz így egyedül,
zuhanásba fúlva érkezik,
öreg cigány magának hegedül,

Nyálas semmire nem mondok igent,
szívem vérbő haszna, képzelt világ,
a hold szerelmesen fogad odafent,
csillagokhoz szól könyörgő imám,

Nem harcolok istenekkel hiába,
szóközökkel megmérem magam,
nem borulok önkényesen virágba,
tudással vértezve hallatom szavam,

Korunknak nem kellenek hősök,
sem tollforgatók - minek?- mivégre?
csatát nem vívnak már az ősök,
országunk nagyjai nem hullnak térdre,

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
szóképekkel sok hazug elme
ellen dübörög szívem dallama.

Pfluger Ferenc

jagosistvan2017. március 23. 15:38

@marcsa: minden versnek címe van általában. Azt mi nem tudhatjuk te mit gondoltál. Mi az tudjuk amit látunk. A versed bent marad a versenyben, de el kell fogadnod azt, hogy a zsűri ezt így nem fogja felpontozni.

jagosistvan2017. március 23. 15:35

A törlések látszanak. Direkt felhívtuk a figyemet arra, hogy nincs javítási lehetőség. Ha folyóiratba küldtök be írást, ott sincs javítási lehetőség. Aki töröl, automatikusan kizárja magát. Ezzel arra is szeretnénk rávezetni benneteket, hogy megfontoltak legyetek.

Bugatti3502017. március 23. 14:56

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Bugatti3502017. március 23. 14:54

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Bugatti3502017. március 23. 14:52

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Zseraldina2017. március 23. 13:53

Őrangyal /Ars poetica/

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Gondolataim, szavaim
háborgó lelkem csillaga.
Kiírom bánatom magamból,
a kitörni látszó magányom.
Életemmel egyensúlyozom, mint
eltévedt bogár a szalmaszálon.
Ki kell mondanom szavakkal
mit fájó szívemet nyomja,
de a szavak súlya,
néha mégis úgy érzem tompa.
Szomorú vagyok, de kívülről
kiteszem mosolyom arcomon,
lelkem tévúton jár,
valahol messze, az alkonyon.
Nevetve szeretni, és
szeretve nevetni,
szerelem szavainak
hallatán lerészegedni.
Maradok költő, aki
kiírja minden szavát,
hisz költészet nélkül
elveszítem lelkem őrangyalát.

( Bubrik Zseraldina)

marcsa2017. március 23. 12:50

@jagosistvan: Akkor most én nem írtam. Törlésre kerül? Azt gondoltam ha nem írok, akkor marad Ars Poetica.

Bugatti3502017. március 23. 12:01

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Ananh2017. március 23. 10:38

Emlékezzünk

" Költő vagyok - mit érdekelne engem a költészet maga? "
Így írta József Attila.
Költészet napján a megemlékezés mindig kicsit furcsa érzés.
Tudni, hogy mily nagyok Ők,
álmodozunk, hogy nyomukba léphetünk.

Szívemből a szavak mint nyilak repülnek,
s remélem eltalálják a közönséget.
Minden sorom az embereknek írom,
hogy költő lennék,ezt mégsem mondom.

A világon minden nap rengeteg vers születik.
Miért pont az enyém tűnne ki?
E napon az emlékezés szívből szól,
és a vers a hirdetés.

Hirdeti a csodát melyet a szavakban találunk,
amikor olvassuk, más világba kerülünk.
Emlékezzünk hát ma a nagyjainkra,
mindre, ki az utat előttünk kitaposta.
(Sipos Ildikó - Ananheim Shimita)

1946222017. március 23. 09:52

DRÁGA EMLÉK
(Ars Poetica)

Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?
ha nem az én szavaimat
írnám mi elmémből így fakadna.

Erősen markolom a tollat
kint üvölt a böjti szél,
szép Asszonyom te kedves
ezen írásom neked beszél.

Már csak az emlékek azok amik
gyújtanak parázsból tüzeket,
sok – sok év eltelt már azóta
mikor először fogtam kezedet.

Vagy mikor tánc közben
ajkammal orcádat érintettem,
ez volt az első tánc – emlékszel
rám néztél drágám ijedten.

Akkor más volt a szokás a trend
kérni kellett, hogy haza kísérjelek,
ahol elég nagy társaságban - de
zenéltek bizseregve a szorongató kezek.

Látod a visszaemlékezés homályából
előtűnnek ezek a csodálatos történetek,
mert igenis rád így boldogan emlékezek,
érintésed volt az mily belém így vésetett.

marcsa2017. március 23. 09:34

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Betegen, lázasan ölelne
verseim bús életszaga.

Bűbájos varázs, líra-sóhaj
repít feléd, múzsám a szél.
Partokon torlódó hajóraj -
Vitorla fel! Nyílt víz a cél.

rojamsomat2017. március 23. 09:19

rojamsomat

Száguldó füst.

(Ars poetica)

"Költő vagyok-mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Elmegyek messze kikeletre,
és napfénnyel jövök haza.

Ragyog homlokom, szivárvány nincs!
Vagyok a saját dalnokom.
Alkottam, hagytam, hogy rám legyints,
vesztettem én a harcokon.

Fürge láng, mely parazsat nem hagy,
vörösen izzik, ég belém.
Billog, a panasza nem nagy,
számon szavalt a költemény.

Szívem rogy, szellemem szomorú,
ezernyit gondol a világ.
Kínom, hogy kegyelet koszorút,
hogy tegyek, ha útban a sok láb.

Legyen vonatom, száguldó füst,
csókoljon meg a szerelem!
És ha harcra hív nyáladzó kűrt,
birkákat össze terelem.

Élő énem rímeket dalol!
Értetlen arcok néznek rám.
Ember szeretetért hajol,
mit nyújtó kezei népnek szán.

(Idézet: József Attila : Ars poetica)

antalsara2017. március 23. 09:07

saraanna
Költő vagyok
Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet
maga?
Rímet faragok
bármiből
ihletet ad szívem
szava!
Fütyülök arra,
mert a tartalom a
java!
Lelkem szárnyalhat
a mennyekig,
sőt,még azon is túl
tova.
Átölelem a világot
verseimmel,
vagyok a költészet
maga!
Szeretném, hogyha
minden versem
egész népet taní
tana!
hogy ki- mit szól

Andrea612017. március 23. 08:41

Hű szerelem

Költő vagyok-mit érdekelne
engem a költészet maga?
oly rég szaporítom a szót
benne van létem sava, borsa.

Engem a szép szó éltet, simogat
mint szép szerelem heve,
lubickolva öleljük egymást
nem lehet betelni vele.

Nekem a beszéd nem kenyerem
látod, tollforgató vagyok,
örömöm s jajkiáltásaimat
papírra csalogatom.

Szolgálok szabad szellemmel,
s lélekkel, bárgyú ki nem érti,
holt lelkek ők, kik kezemet oly
rég e szép úton vezetik.

Költő vagyok, irigyelhet a szegény,
akár a dús gazdag,
nem vagyok puhány, míg élek játszom
a rímekkel, szavakkal.

Mit ér a csillogás ha tollamat nem
érinti édes szó,
elbuknék akár a katona
a harcmezőn s lennék szép holt.

Ó, költészet, hű szerelem
nem árthat nekünk ki nem issza,
a legszebb utazás, s a végén veled
fekszem majd örök sírba.

Gőbölös Andrea
2017.

hourglass2017. március 23. 08:31

Mi vagyok

Költő vagyok
Mit érdekelne engem
A költészet maga?
Valóságból táplálkozó
Őszinte szavak.
De a szép szerelmes tekintetet
Oly hűen boldogan
Nem tükrözi semmi fényesebben
Mint a szó maga.
Az élet gördülő deszkáján
A boldog s boldogtalan
Megannyi táncal
Karöltve csak vigad.
S az ott felejtett ócska bánatokat
Eladják egy percnyi örömért
Ami csak addig él.
Aztán vigasságuk ára
Hanyatlásuk lesz
Ismeretlen ismerősként
Fogadja őket az élet.
És én maradok a költő
Az anyátlan árva
Köszönetem végtelen
Dalom csupa hála.

editmoravetz2017. március 23. 07:39

SZAVAMAT EMELEM
(Ars poetica)

"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Hogy jövök ahhoz, hogy ez elme
nyomdokaiban ballagjak?

Írom azt, mi szívemben terem,
boldogot, fájót, csak mi jön.
Míg bilincs nem kattan kezemen,
s míg földön adatik időm.

Látod, hogy semmi sem változott?
Esznek, isznak, duhajkodnak,
élen járnak a harácsolók,
kis embernek morzsát dobnak.

Nézzed: munkás, paraszt kegyetlen,
önző kihasználását itt.
E században sincsen kegyelem
annak, ki nem parolázik.

"Én nem fogom be pörös számat."
Istenünknél teszek panaszt.
Ha kell, versben írok meg vádat,
remélve, érkezik malaszt.

Mit is mondok, malasztot várok?
Csak jussunkat követelem!
Sújtja magyart turáni átok;
ne széthúzás, egység legyen!

Magyar a magyart ne fojtsa meg!
Ezért szavamat emelem!
Ne viszály győzzön köztünk, hanem
"a szellem és a szerelem!"

Budapest, 2017. március 23.
B. Moravetz Edith

mm572017. március 23. 01:13

A vers
Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?

Ha, újra élhetem a percet,
és gondolom a napokat!.
Ha, minden elhibázott tervben,
meglelem, majd elfelejtem,
drágakőbe vésem újra,
mit évek súlya rám terhelt.
Ha, nem menekülök, és hagyom,
hogy rám találjon a talány,
Ha, elfordul majd tőlem a fény,
vagy rám telepszik a magány.
Ha, megmenthetem azt,
mit eddig, barázdaként viseltem.
Ha, most élem a tegnapjaim
s, a holnapokat felejtem.
Majd minden percet újra kezdek,
minden könnybe mosolyt rejtek!
De, nem szaladok éjnek éjén,
a fényt keresve hasztalan,
mert minden percem csak a máé,
s benne a vers a mindenem!

2017

Törölt tag2017. március 23. 00:37

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2017. március 23. 00:37

Törölt hozzászólás.

dreaming582017. március 22. 23:34

Havas Éva: Profán ars poetica

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Írom dalom, és fényre kelve
titkokat súg a szél szava.

Költő vagyok? Talán...de mégse'!
Nem fűti lelkem nagy, dicső
elismerések büszke fénye.
Elandalít a múlt-idő.

Költő - az volnék? Látod
csak akkor írok, alkotok,
ha soraim diktálják álmok
- ha már rímekben álmodok.

Jönnek szavak, én meg leírom
egymás után - és ó, nagy ég!-
már ott sorjáznak a papíron.
Bennük szívem és lelkem ég!

ArnyekEsFeny2017. március 22. 23:06

Ember-hang

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Ember vagyok - mit érdekelne
mit Isten az emberre hagy?

Pap vagyok - oltárom a nap
Nap vagyok - ragyogó égboltod alatt.
Vihar vagyok - pusztába kiáltó hang.
Hozzád kiáltok! Fájdalmas pillanat.

Költő vagyok - rám bíztad magad...
Helyetted szólok - enyém a feladat.
Mondhatok jót, vagy mondatok rosszat,
Szívem adom, add te is magad!

Dallam vagyok, halk és kellemes,
Zörej vagyok, s megfájdítom fejed.
Kéz vagyok, írom sorsodat,
Simogatom ráncos arcodat,

Vezetlek, megfoglak, tartalak,
Felemellek, óvlak, tartalak...
Költő vagyok - enyém a gondolat,
Ember vagyok - hallatom hangomat!

(Árnyék és Fény)

J.T.Papp2017. március 22. 22:52

Összetartozás

"Költő vagyok- mit érdekelne engem a költészet maga."
A boldogtalan lét értelmetlen
Nálam nincsen szava.
Kik egymásnak születtek,
Tartozzanak össze végleg!
Mégis, ha oly kegyetlen lenne ez a Drága Élet,
Hogy ne adhatnám minden kincseim igaz hittel s tiszta szívből Önnek,
S szerelmi bánathalál lenne a végzet,
Akkor én majd Öntől egyebet nem kérek,
Csak fogja jól kezeim, imára segítve,
S szorítson magához féltve, de oly erősen,
Hogy lelkem összeroppanjon bele,
De még utolsó szavaimmal elmondhassam:
Belehalok, annyira szeretem!
Mit érdekelne engem a költészet maga,
Ha nem volna az Ön gyönyörű lelke, szikrázó mosolya.
Verseim csak üres sorok...
Számomra a költészet Ön maga!

Idézet: József Attila ARS POETICA

Szerző: Hajling (Papp) Tünde

Maria_HS2017. március 22. 22:11

ARS POETICA
"Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
Ha nem volna újra már tavasz
A rigó nem énekelne.

Ha nem látnák mondanivalót,
A szép szemed sem ragyogna
Felém kacsintva, és biztatót
Nem mesélne mosolyogva,

Hogy hagyhatnám én szó nélkül
Mindezt a szép vallomást kincsem
Ha versre nem is törekszem,
Írom amit érzek reményül.

Kékségét az égnek, a szemed
Kékjét, hajadat éjszínű
Fekete őszcsillagok benne
A lopott csókok mézízű.

Ízével ébred a hajnal
Az eső a verejtékcseppem,
Mert kínlódom én a bajjal,
És könnyeim a harmatcseppje.

Vannak szavak itt ott bántok
Mert furcsa a "Költő" barátja
Vannak sokszínű szó gyártok
Akinek nem akad sajátja.

S amikor a nap lemenőben
Idejét tölti kedvére
Kiengedi a levegőben
Sejtelmes szavait nyelvére.

Mert a szavakat nem lehet
Versbe formálni tudománya
Van papiros, meg üzenet
Ott a falon, van rajta ráma.

Neked, verset írni nem lehet
Giccs a neve az érzésnek
Gyűjtöm már a bölcsességeket
Polca van már a sértésnek.

"Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát."
Írom én ami a kedvemnek
Tetsző, szép mint a szőlőkocsány.

"Nincs alku - én hadd legyek boldog!"
Mikor látom, hogy olvasod
A giccses sorokat arcodon
Boldogság általam ragyog.

angel142017. március 22. 20:55

@jagosistvan: Április 11 a cím.köszönöm

pekanita882017. március 22. 20:43

Költő vagyok

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Költő vagyok láss be,
A tehetség nagy csillaga.

Ülök a réten egymagam,
Kismadarak tavasszal zenélnek.
Mint más a gondolat fuvalat,
Megtehetném és meg is teszem.

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Bálvány vagyok! tudd meg kérlek,
A poéta, a versfaragás tisztelendő anyja.

Ha magával ragad az érzés,
Mint a lélek adta hangokat.
Én sohase adom fel a reményt,
Ha lelkembe a fények ragyognak.

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
De én őrzöm lelkembe a fényeket,
mögötte ragyogó gondolat.

jagosistvan2017. március 22. 20:35

Gyerekek! Ha nem írtok címet, nem lesz érvényes a vers. Csak szólok. INNEN VAN ÉRVÉNYBEN!

jagosistvan2017. március 22. 20:34

@angel14: írd le ide! :)

19860123.2017. március 22. 20:33

Költő vagyok-mitérdekelne
Engem a költészet maga?
Szépsége, mint lelkemből
Eredő élet,
Ereje magához vonz
Szívemben ébred.

Az idő engem el nem tántorít
Nem félem én a halált,
Kínok között is vezetem
A sorst mi rámtalált.

Költők között költő !
Hisz hittem itt van velem,
Mint odafenn a fénylő csillagok
Bennem úgy ékes millionyi érzelem.

Létezni csak annyi,
Hogy itt vagyunk jelen
Se gondolat, se tett
Nem bírálhatja a végzetet.

Élni szabadon
Szárnyalni a hegyek között,
Hisz a kötő lelke utazik
Időről-időre , mindig költözik.

angel142017. március 22. 20:23

Most látom lemaradt a cím... :) akk ilyenkor mi van?

levikee12017. március 22. 20:15

Köszönöm a lehetőséget :)

levikee12017. március 22. 20:12

Útmutató

Költő vagyok mit érdekelne
engem a költészet maga?
Mások kritikáit lenyelve,
Leszek a társadalom ostora.

Én vagyok az ki utat mutat,
Írott útmutatók verseim.
S ha bárki a sötétségben kutat,
Itt,nálam jó helyen megleli.

Nem vagyok bölcsész sem tenyérjós,
Csak egy mindennapi ember,s írok.
S ha kell szemedbe mondom mi fáj,
Fájdalmaddal osztozok,én is sírok.

De nem vagyok már gyermek sem naiv,
És nem kell filozófia a felfogáshoz.
Én azt mondom nyisd ki a szemed és láss,
Mert a vakságod egyszer másra áldomást hoz.

Könnyű azt mondani ,hogy nem tudom,
Meg sem próbálod "Ó minek?"
Tökéletes út a sikertelenséghez,
Bármit teszel mondanivalóját, így ki érti meg?

Ember vagyok mit érdekelne
engem az emberiség maga?
Én vagyok az ki vagyok,
Te kinek vagy, hasonmása?

jagosistvan2017. március 22. 20:12

@TrautmanBence: nagyon szívesen.

jagosistvan2017. március 22. 20:12

@TrautmanBence: nagyon szívesen.

TrautmanBence2017. március 22. 19:55

@jagosistvan: köszönöm szépen!

TrautmanBence2017. március 22. 19:49

Értetek

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Költő vagyok - a világ magától,
mégis eltolt vala.

Ijedten lestem utánuk,
tán ismeretlen szépet
látok.
Újdonságra, izgatottságra
már mióta várok?

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
S egyedül én, én kiáltottam
a népért, mégis fasisztának
neveztettem általa.

Költő vagyok - akár ti, barátim.
Csakhogy nem kértem ügyvédet,
mely szavaim nem engedi tovább,
hogy kinyíljon szemetek írásomra.

Küzdeni annyi, mint szemben
úszni az árral.
Elnyomni annyi, mint gátat
szabni:
Emberi tudatlansággal.

Mit sírsz, kést mért döföl belém?
Régmúlt kapaszkodtatok mind,
s most kövekkel dobáltok felém.
Költő vagyok mégis, ti magányt
vertetek belém.

Költő vagyok. Én magam vagyok
a költészet!

Szerző: Trautman Bence/e-mail:bencetrautman1@gmail.com/tel.:06702105532

jagosistvan2017. március 22. 19:44

@TrautmanBence: ide a blogba. De ez ott van kiírásban is. :)

angel142017. március 22. 19:39

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Nem volna szép,ha nem érdemelne,
említést sem, az Ars Poetica.

Ahogy az idő múlt ,érettebb lettem én,
és itt találtam magam,
a versek mezején.
Szavakban fürdeni,
nagyon mesés dolog,
elhinni hogy talán,
jó költő is vagyok.

Hogy mit jelent most nekem,
a költészet maga?
Betűk, szavak, rímek
mennyországi csoda.
Sok sok vers,és próza
olvasása után,
majd haladhatok én is,
példaképem nyomán.

Vagy ha nem, hát maradok,
hol vagyok,
S csendes kis szobámban,
verset irogatok.
Mert szeretem a jó vers,
minden áldott szavát,
Minden rímét, sorát
gyönyörű dallamát.

Nem vágyom én fényre,
ócska csillogásra,
Csak szavak tengerére,
rímekkel sodrásra!
Így igyekszek átadni,
mit adhatok-keveset,
Örömet,mosolyt
vagy épp könnyeket.

A költészet egy csoda,
mit rímekkel színezünk,
Maradjon meg a jövőnknek,
mikor már nem leszünk!

TrautmanBence2017. március 22. 19:33

Hova kell küldeni a művet?

szederfalu2017. március 22. 16:30

Én sem hagyom magam betojásolni :)))

jagosistvan2017. március 22. 13:12

Mint mindig Mizsikém. :)

mizsi2017. március 22. 13:11

Hajrá! Szigorú leszek! :)