pali blogja
GyerekeknekÁrva
Árva
======
Kegyetlenűl hűtlen volt az a petefészek.
Melyben megtette legelső szívdobbanását egy új élet.
Kilenc honap után azon a gyönyörű napon.
Ártatlan csöppség maradt magára a szülőasztalon.
Csendes gagyogás...cinkos társa lárma.
Megalázó szánalom emlékszik csalódott hangjára.
Két kilónyi kétségbe esett lelki fájdalom.
Ott maradt magáram a szülőasztalon.
Túl az óperencián...túl az üveghegyen.
Túl az álmainkon,s képzeleten.
Naív gyermeki mesében élnek még emberek.
Ott sosem marad magára szülőasztalon kisgyerek!
Minden kérdésben megbújik a másik.
S ki megnyugtató választ adna,mindíg az hiányzik!
Vajon kitől kérdezne az az újszülött árvácska?
Kinek a szülőszobában vált valóra rémálma!
Kitől kérdezne késöbb felnőve?
Ha a szülői hűtlenség nyom pecsétet egész életére.
S vajon ott az út végén ki sajnálja?
Ha az eredetit senkivel nem engedte pótólni!-
szeretetéhes magányába!
Remény nektek
Remény nektek.
============
Amikor leírom szomorú versemet.
Szép szavakkal utazok!-
s a lelkedig váltok menetjegyet.
Poggyászomban cipelem a csupasz valóságot.
Szívemben a kegyelmet,és az őszinte bocsánatot.
Meghelet!-
sórsod épp oly mostoha,mint az enyém!Mégis tudd!-
a remény,nagyon kemény legény!
A kereszted ne a hátadon hórd,hogy fájjon!
Hanem a szíved fölött!-
egy vékony szép nyakláncon.
Mert emberek vagyunk,nem mindig minden sikerűl!
Mégis hinnünk kell rendületlenűl!
S mielött valaki a pálcáját fölötted kettétőrhetné.
Jobb ha tudod!-
lentről egy út vezet,az pedig csak főlfelé!
De ha a lelked nem csitúl,mert a szüleid hibáztak.
Pirúl az arcod,mert olykor sírni is látnak.
Ha a bánatodra föntről sem érkezik megváltás!
Emelje magasra lényed az írgalom!-
és az őszinte megbocsájtás.
Pali