Időmértékes szonettek

Szemfényét ugye őrzöd éjjelente

szép álmodnak? imáid égig érnek,

félsz, sírsz már az azúr, kegyelmes égnek?

Lelkéért amiből evett az este,

lárváját, a szarát elásta benne.

Kéjmámor temetés a sorsa, vége,

jóság nincs ami visszahozza fénybe.

Álmodsz még, apa, rácson innen egyre?

"Úgy megfojtani most az új világot,

csúf gyötrelmeit énekelje végig

rőt kínból, aki szíve sárt virágoz!"

Azért intelek én! Hiába tépi

pompás, óarany éned ősi átok,

képmásunk a világ, agyunkba vési.