Őskori leletek

csillango•  2013. augusztus 31. 22:11

Szépiába fakult szép emlékek


Szépiába fakult szép emlékek
a szívbe örökké beleégtek.
Illanó csillagok ódon varázsa
elmúlt idők táncát járja.
Harmatos csendű ősi Hold
múlt fuvallatába beledúdolt.
Könnyező álmok, mik avarba hulltak
a lélekbe valaha belesimultak.
Tájakba omlott régi felhők
suttogják az eljövendőt.
A jövendőt, mi egy
megtört szemű sóhaj
Mégis gyönyörű s örök álmú
a bolygókkal…

2010. március 29.

csillango•  2013. augusztus 31. 21:58

Utolsó ízben


Megfárad az egykoron örök égbolt.
Nem öleli már tengerébe a csillagokat.
Árva csöppé lebben az ódon, a roppant Hold,
S a Mában mulandót kongat.

Mi egykor titkon ködlő óceán volt,
Most árva csöppként didereg a szívben.
Mi könny egykor a káprázatba folyt,
Most porlad el az utolsó ízben.


2009.

csillango•  2013. augusztus 31. 21:45

Évszak-hidakon



Fényarany falevelek
keringőznek a szélben,
nesztelen sziporkáznak
az éden víztükrében.

Avar bíbor homlokán
a létezés didereg,
zsongó sugár színei
festik át a hideget.

Ambivalens ősz: ősi
kapocsa végleteknek,
ringató melegsége,
s hűs fensége léleknek.

Őrzi még emlékeit
a lobogó évszaknak,
ám vágya már titokban
déri irányba ballag...
 
2010.szeptember

csillango•  2013. augusztus 9. 20:22

Tövis-szív

 

Melankólia úszik az égboltra
S könnyharmatként gördül le,
Örökkön alvó rögök
Lelkébe némán hull bele.
Minden szívet megérint egyszer
A mélabús mélység szele.

 

Fájdalmas ragyogása a szemnek
Mámor-tekintetnek tűnik,
A lélek mindeközben
Sajgó óceánban fürdik.
Tövisek világából a csillagok
Szirmok csendjébe űzik.

 

Mely feledteti keservet
Van egy néhány illanó pillanat,
Ám a Bánat sohasem alszik
S összeroskad a lélek terhe alatt.
Ha a tövist ki is húzzák a szívből
Helye örökkön ott marad…

 

2010. március 18.


csillango•  2013. augusztus 9. 20:21

Mélabús szépség

 

Illúziók táncolnak a ködben
Egy álmodó éjjel,
Zokogás lüktet a csöndben
Mélabús szépséggel.

Homályba szórt csillagok
Szertehintik a Régvolt illatát,
Lélek-óceán habok
Elmossák a Múlt visszhangját.

Véghetetlen sejtelmeken
Sugallat tengerén úszik a táj,
Sajgó fuvalmú jelenben
Homályba veszett a Homály…

Az álom végigsöpör a valóságon
S rejtekébe hull az élet.
Alkonyra ülepedő tisztaságon
Ódon rózsa lépked.

Illúziók táncolnak a ködben
Egy álmodó éjjel.
Éjszirom a Holdra röppen
Távoli érintéssel.

2010. február 7.

 


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom