Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Tövis-szív
csillango• 2013. augusztus 9. 20:22
Melankólia úszik az égboltra
S könnyharmatként gördül le,
Örökkön alvó rögök
Lelkébe némán hull bele.
Minden szívet megérint egyszer
A mélabús mélység szele.
Fájdalmas ragyogása a szemnek
Mámor-tekintetnek tűnik,
A lélek mindeközben
Sajgó óceánban fürdik.
Tövisek világából a csillagok
Szirmok csendjébe űzik.
Mely feledteti keservet
Van egy néhány illanó pillanat,
Ám a Bánat sohasem alszik
S összeroskad a lélek terhe alatt.
Ha a tövist ki is húzzák a szívből
Helye örökkön ott marad…
2010. március 18.