Mintha mély álmokban mártózna...

Mintha mély álmokban mártózna az égbolt
A felhő benne oly’ varázslatos álomkék.
Mintha minden élne, mi már holt,
Éji horizont a tájon álomszép.

Mintha a szürke lombok sejtenék egyedül
Az égbolt felsejlő titkait,
Melyen egy fátylas rózsa hegedül,
S rejtélye nyitja visszhangzik.

Mintha a lombok hatalmassága
Gyökerekből születne,
Ám egy néhány mégsem tekint magába,
Hogy ódon eredetét feledje…

Mintha mély lelkek könnye repülne,
S alant rejtőzne a gazdagság szárnya,
Mégis beleszédülnek kihűlve
A látszatból burjánzó világba…

2010. március 25.