A tél fanyar csókja

Midőn a tél fanyar csókja
Rádermed a teliholdra
Hűvösség szirmai
Szállanak az égboltra.

S a létet betakaró
Némán habzó hó
Egy helyre csöppen,
Hol él a nem látható.

Fagyott kelyheken
Didereg a jelen,
Majdan szikrákat szór
Reá a végtelen.

S a havas tájra
Csipkék árnya
Vetül csendben,
Fel-felszállva.

Fellegek fáznak,
Így egyszerre  válnak
Millió csillagokká-
Amivé vágynak.

Könnyeit a hónak
Felisszák a holdak.
Ám egyetlen csöppjét
Megőrzi a holnap.

2009. november