Őrület

Karácsonyi ajándék

Egy egoista verse

 

Vártam a karácsonyt, igen nagyon vártam!

Jártam erre, arra, forgatagban, árban.

Néztem jobbra, balra, gondoltam a szádra...

Vettem neked, Rózsám, kötényt a ruhádra!

 

2019. december 22.

Korom

 

Felírhatom a kéménybe korommal:

nem tarthatok lépést én a korommal.

S mert előre haladtam a korommal,

a kéménybe felíratom korommal.

 

2019. október 7.

 

Újra vidám az élet

(Csömörtől bolond költő verse.

Kérdés, hogy ez valóban vers-e!)

 

Elmúlt már a neve-nincs gyász,

az élet-palást is megfordult.

Hangulatomra más vigyáz,

a lét harangja is megkondult.

 

Vidámság tölti az életem,

gyomrom pörköltnyire tágul;

köddé foszlott a rút félelem,

reám egy új világ bámul.

 

Sárból lettem, sárból keltem,

így senkinek ura nem voltam!

Csóróként soha nem csentem...

A "vant" legáliséktól hoztam.

 

Múltam mégis visszakísért...

Mi az, hogy nincsen bűnöm?

Vezekelni a bús szívért –

hazámból el kell tűnnöm!

 

S ez új, bősz kornak hajnalán

vidáman rikkant a szám:

Szervusz, világ, te istentelen,

nem bontod tovább a tanyám!

 

Hisz nincs már semmim e hazán,

vörösök gondoskodtak róla,

kis kunyhóm is olyan parány,

kilóg a bekecsem alóla.

 

Üres kézzel jöttem, éltem,

üres marokkal is távozom.

Új világba mezté tértem,

átlebegve e vad káoszon.

 

Elmúlt már a neve-nincs gyász,

az élet-palást visszafordult.

Hangulatomra más vigyáz,

a lélek harangja megkondult.

 

Testemre őrült társaság

ingatlan-adóval alkuszik,

bontogat hitelt, hazavág,

szüzekre tűzforró lányt uszít.

 

Kokain-báró Újpesten

ődöng a hajdanvolt drogporon...

Hiába látom, csak nyelem,

engem utal be a doktorom!

 

Várost vett megannyi Júdás,

országot árul a brüsszelin,

nagy piac, új tatár-dúlás,

értéket növel a vazelin...

 

Elmúlt már a neve-nincs gyász,

az élet-palást visszafordult.

Hangulatomra más vigyáz,

a lélek harangja megkondult...

 

...s az őrültség Pesten

boldogan nyikordult.

 

2019. október 20.

Nyitott szemmel

 

Aki nyitott szemmel járja a világot,

észreveszi a lehulló kis szilánkot.

Sok kis darab tetemesen összegyűlik,

egybeforrva hitüket is összefűzik.

 

Ám sok ma a türelmetlen meg izgága,

akiknek a mások vére sosem drága!

Nyitott szemmel, csukott szájjal mind láthatná:

elég idő a javakat visszaadná.

 

Bár a tárca dagad egyre a zsebükben,

a többiek mind bűnözők a szemükben.

Hangosak ők, ordibálnak, jár a szájuk;

szemük csukott, az igazság nem hat rájuk.

 

Nyitott szemmel járom hát a nagyvilágot,

meglátom a porban is a kis virágot.

Szomorúan gondolok ez együgyűkre...

Mért ment össze a nagy eszük ilyen szűkre?!

 

Talán bizony forró vízben mosatták ki?

Vagy átszabta az agysebész, a tagsági? -

Vagy a kocsma lehelete csapta őket?

A borgőzben minden fura kifejlődhet.

 

Úgy gondolom, az igazság odaát van,

Az ókori mondásokba* beleástam:

Visszavették büntetésből az istenek,

hogy a halál előtt legyen mind kisgyerek!

 

2019. október 7.

 

* Itt: Euripidész mondására utalok.

Kukoricanapra - néhány anziksz

 

Ugyan más a divat erre,

nem mehetek már semerre.

Derék, csípő, ízületek...

Súlyosbodnak a tünetek.

 

És ma mégis napon voltam,

ha ezt írta a vén tollam!

Bár ha "modim" megengedi,

az olvasó elszenvedi!...

 

---

 

Hogy mit írnék, nem is tudom...

A sok embert megbámulom.

Kukoricanapra jöttek,

kukoricát mégse törtek.

 

Inkább mennek a vályúhoz,

a jó pálesz bendőt lúgoz.

Rá a sör meg ágyat csinál,

össze-vissza lök és cibál!

 

Egyet léptél már előre,

visszaránt a cudar lőre.

Kettőt hátra, oldalt, félre...

Holnap gondolj a cipészre!

 

Ha félre áll, rossz a sarka,

a bőröd is kék és tarka,

a cipődet helyre teszi,

s a kártyádat jól leveszi.

 

---

 

Amott néhány bogrács forog,

szegény bárány benne rotyog.

Bámész brigád fogja közre,

mintha lenne bürge őre.

 

A szakácsunk még türelmes,

az italtól ő is lelkes.

Fordít jobbra, aztán balra -

Birkával kél viadalra!

 

---

 

A sátor már majdnem megtelt,

rég elhagytuk már a reggelt!

Ételosztás, dalos műsor...

Ki van írva sok betűsor.

 

E vén szemmel bár nem látom,

amit hallok, az nem álom!

Ha görcs áll is az ikrámba,

belépek a totál plánba.

 

---

 

Ténfergek az asztalok közt,

leverek pár evőeszközt...

Míg a dallam száll a légben,

elveszek a sűrű térben.

 

Megtalálhat, aki keres,

s az örömtől mindjárt repes,

mert a költő még nem költő,

ha sok-sok pénzt el nem költ ő.

 

Ezért aztán tele hordót!

Nem kímélem a sok korsót.

Nyomtatónak jó pálinkát,

hogy bírjam a tányér birkát.

 

Így már talán kiérdemlem,

hisz a művem nem éretlen...

Sokat iszok, sokat költök,

sorakoznak a vers-kölykök!

 

---

 

Ugyan más a divat erre,

nem mehetek már semerre.

Derék, csípő, ízületek...

Súlyosbodnak a tünetek.

 

Forog a szék, dől a sátor,

hullik rám a forró mámor!

Földről kelek, vagy csak kelnék...

Versírásban kedvem telnék.

 

---

 

Így aztán ma éjig voltam,

hát ezt írta a vén tollam!

De a "modim" elengedi,

s az olvasóm elszenvedi!...

 

Vagy e firkászt elkergeti?

 

2019. szeptember 26.