Szerelmes vers a bolondszerelemről

Szerelmes vers a bolondszerelemről

 

Ó, mily ostobán munkál bennem,

megannyi hangya túr; csíp, szaladgál

tengernyi bánat, míg a mennyben

cirmosra derül a látóhatár.

 

Két szemem vak, csak befelé látok,

nem veszem észre, előttem árok,

keserű öröm, édes bánat,

napsugárfényű kedves árnyad.

 

Szerelemféltő harácsolás,

cellára nyíló vasajtó rése,

levelem végén végső vonás -

Bolondszerelmem múló egésze...

 

Tán csak érzem, mégis remélem,

cukros álom édes zenében.

Tetten értetek Ámor nyilával,

megbirkózom az égi bikával!

 

2019. augusztus 9.